Giovinazzi mindössze néhány héttel korábban ült életében először Formula-1-es autóban, igaz, éppen a Saubert tesztelte Barcelonában. 2011 után az első olasz pilóta lett, aki futamon is indult - milyen hihetetlen, például 1990-ben még 15 (!) olaszt számlált az akkor még jóval népesebb mezőny, igaz, közülük jó néhányan az előkvalifikáción sem jutottak túl soha.
Antonio megragadta a lehetőséget, már az első edzéstől kezdve jó benyomást tett csapatára és a szakemberekre is. Egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet jóval tapasztaltabb csapattársához, Marcus Ericssonhoz képest, sőt, az időmérőn nem sok hiányzott ahhoz, hogy meg is verje. Utána a versenyen sem vallott szégyent, a 12. helyen célba ért, nagyobb hiba nélkül teljesítve a távot, ráadásul a köridők sem voltak rosszak a fiatal olasztól. A McLarent (Vandoorne-t) meg is előzte.
„Amikor a szombati nap reggelén kaptam egy szöveges üzenetet a menedzseremtől és a Ferraritól, hogy beugranék-e a Sauberhez erre a futamra, először azt hittem, valaki a bolondját járatja csak velem. Amikor szép lassan kiderült, hogy ez valóban igaz, egyből a pályára siettem, hogy beszéljek a mérnökökkel a csapatban. Alig merem elhinni, gyermekkori álmom vált valóra” – nyilatkozott óriási örömét kifejezve Antonio Giovinazzi.
„Nagyon fontos volt a szezon előtti tesztek során teljesített két nap a Saubernél, már nagyjából megismertem az autót, minden mástól különbözik, amiket eddig vezettem. Utólag végiggondolva nagy szerencse, hogy Barcelonában ott voltam. Boldog vagyok, hogy hosszú idő után újra visszatért egy olasz pilóta a pályára. Keményen fogok dolgozni azért, hogy itt is ragadjak” – elemezte a helyzetet a fiatal olasz.
