Ahogyan a későbbi években még néhányszor, a pilótapiac mozgását 2007 végén Fernando Alonso határozta meg: a spanyol versenyző viszonya olyan mértékig megromlott a McLarennel, hogy nem maradt más választása, mint a távozás. Az ovideóit már akkor összeboronálták a Ferrarival, de szóba került a Red Bull és Ross Brawnnal „felturbózott” Honda is. Alonso mégis régi cimboráit választotta: a Renault nevelte ki, így 2008-ra visszatért iskolájához, és szeretett Flavio Briatoréhoz egy relatíve sikeresnek mondható, két győzelmet hozó szezonra - bár a szingapúri ütközésbotrányt nehezen lehet elfelejteni.
Ahogyan a spanyol az ESPN-nek adott nyilatkozatában elárulta, a Red Bull konkrét ajánlatot dugott az orra alá 2008-ra, ő azonban egyszerűen nem vette komolyan a sportágban negyedik évét kezdő Milton Keynes-ieket. „Lehetőségem lett volna a Red Bullhoz igazolni, de inkább a Renault-t választottam” - mondta az azóta a Ferrarit is megjárt, végül pedig ismét a McLaren kikötőjében lehorgonyzó kétszeres világbajnok.
„A Red Bull akkoriban csak egy energiaital volt, nem pedig egy világverő gárda. Senkinek sincs kristálygömbje” - summázta döntését Alonso. Bár a Red Bull 2008-ban még a fiókcsapat Toro Rossóval szemben is alulmaradt és csak egy dobogós helyezést gyűjtött a szezonban, a 2009-ben életbe lépő aerodinamikai szabályváltozásokat kihasználva Adrian Newey olyan autót tervezett, mely a szezon második felére a mezőny legjobbjává vált. A történet folytatását mindenki ismeri: Sebastian Vettel zsinórban négy bajnoki címet nyert az istállóval, míg Fernando Alonsónak meg kellett elégednie három ezüstéremmel 2010-ben, 2012-ben és 2013-ban.
