A végéhez közeledik egy hat éven át tartó korszak az F1-ben: 2011-ben nagy változáson esett át a futamok összképe, hiszen a Pirelli a csapatokkal egyetértésben a gyorsan kopó abroncsaival próbálta fordulatosabbá és taktikailag színesebbé tenni a futamokat. A koncepció koránt sem nyerte el mindenki tetszését, különösen a versenyzőkét nem, akik eszközként kezdték érezni magukat abban a sportban, ami lassan szórakoztató tévéműsorrá szeretett volna válni.
Jövőre új szabályok érkeznek, amelyektől azt várják, hogy a versenyek képe közeledni fog a 2011 előtt látott állapotokhoz: a pilóták jobban odatehetik majd magukat az autóban, kevésbé kell figyelniük a gumikra és az üzemanyagra, ez pedig remélhetőleg vonzóbbá teszi majd a sportot a nézők számára.
Egyelőre azonban a döntéshozásban résztvevő csapatvezetők sem tudják biztosan, hogy milyenek lesznek a jövő évi futamok, hogy erre van-e szükségük a rajongóknak, és hogy egyáltalán milyen is egy „jó” verseny.
„Az F1-nek mindenekelőtt meg kell értenie, hogy mit is jelent a jó verseny” - mutatott rá a Williams technikai igazgatója, Pat Symonds. „Számomra egy jó versenynek két összetevője van: az egyik a látványosság, a másik pedig, ha nem tudjuk megmondani már a hétvége előtt, hogy ki fog győzni. Kiszámíthatatlanságról és bizonytalanságról kell szólnia, miközben a látványt a szoros küzdelem szolgáltatja.”
Toto Wolffnak konkrét elképzelései vannak arról, hogy hogyan kellene viselkedniük az F1-es gumiknak, az általa megfogalmazott „karácsonyi kívánságlista” specifikus követelményeit azonban rendkívül nehéz beültetni a gyakorlatba.
„A Pirelli nehéz döntés előtt áll, hiszen könnyedén előállíthatnának kőkemény gumikat, amiket Le Mans-ban is használ a mezőny, és kapnánk egy 90 perces versenyt bokszkiállások nélkül, amely során a pilóták végig a határokon autózhatnának és jól érezhetnék magukat. A kérdés csak az, hogy 90 pedig magukat jól érző versenyzőket szeretnénk-e látni, vagy inkább érdekes stratégiákat?” - vetette fel a kérdést a Mercedes csapatvezetője.
„Ha karácsonyra kívánhatnék valamit, olyan gumikat szeretnék, amelyek nem durrannak szét léggömb módjára, de amelyekkel a versenyzők a határokat feszegethetik egy egyenletes kopási szint mellett. Emellett tegyen lehetővé változatos gumistratégiákat, és a pilóták a különféle kopási szinttel rendelkező különféle keverékeken megelőzhessék egymást, de végig keményen harcolva egymás ellen.”
„Tudjuk, hogy ha a gumik túl gyorsan kopnak, széles taktikai palettát nyújtva, egyesek panaszkodni fognak miatta. Ha pedig kőkemények, és csak egyetlen stratégia létezik, akkor meg mások lesznek elégedetlenek.”
A Mercedes technikai részlegét irányító Paddy Lowe mindig is a mesterséges izgalomfokozó tényezők ellenzője volt, és a labdarúgásból vett hasonlattal példázza, hogy az F1-nek sincs szüksége annál többre, mint hogy a sztárjait versenyképes körülmények között szembeállítsa egymással.
„Számos futballmeccs is 0:0-ra végződik, de az emberek mégis megtöltik a stadionokat és életre szóló élményekkel távoznak, hiszen látták játszani Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót. Lehet, hogy egy unalmas gólnélküli döntetlennel végződött a meccs, de mégis elégedetten távoznak, és azt fogják mondani, ’basszus, láttam játszani a világ két legjobb labdarúgóját’. A szurkolók ilyenkor elfogadják, hogy nem hozhat az összes mérkőzés vagy sportesemény feledhetetlen izgalmakat. A sportnak ilyen a természete: vannak jó és rossz napok” - hangsúlyozta Lowe.
„Minden élvonalbeli sport ügyel arra, hogy ne essen bele egy olyan spirálba, amikor bizonyos elemeket csak a show kedvéért vezet be, és a Formula-1-nek is nagyon figyelnie kell erre. Nem azért vagyunk itt, hogy a látványt a valós sportértékek fölé helyezzük, mert ha így teszünk, a nézők el fognak kapcsolni.”
