Ha van pilóta, aki egy személyben testesíti meg a ’90-es éveket, az Mika Hakkinen (talán Jean Alesi és Damon Hill mellett). A finn két csapattal versenyzett karrierje során, megtapasztalta az F1 sötét és napos oldalát is - elég csak összevetni majdnem halálos kimenetelű bukását két világbajnoki címével -, a keményvonalas rajongóknak pedig nem kell bemutatni, hogy milyen volt a sportág a 20. század utolsó évtizedében.
Természetesen akkor is voltak technikai és sportszakmai megkötések, ám korántsem annyi, mint manapság, amelyek a versenyhétvégéket kis híján értelmezhetetlenné, a futamokat pedig látványtalanná teszik. Az ő idejében még voltak egyéniségek a pályán, akiket azért szerettünk, mert meg tudták (meg merték!) mutatni oroszlánkörmeiket a pályán, és nem kötötték gúzsba őket butábbnál butább szabályok. Akkor is voltak unalmas versenyek? Igen. Egyszerűbb volt a sportág? Szintén igen.
Mika Hakkinen épp ezt hiányolja a száguldó cirkuszból napjainkban, aki a német Sport Bildnek nyilatkozott arról, hogy milyen F1-et szeretne. „Technikailag, hogy azt mondjam, túl komplikált. Az emberek az egyszerű dolgokat szeretik - az életünk amúgy is eléggé komplikált” - hangzott a nap idézetének is beillő nyilatkozat a finntől. „Az F1-nek jobban kellene használnia a közösségi médiát a rajongókkal való kapcsolattatás érdekében. Ők azok, akik nem csak látni szeretik, hogy mi történik éppen, hanem a részesei is akarnak lenni, mintha ott lennének” - mondta a karrierje során 20 győzelmet gyűjtő expilóta.
