A McLaren első embere, Ron Dennis nemrég úgy nyilatkozott, hogy Lewis Hamilton a McLarennél nem kaphatná meg azt a szabadságot, mint amit a Mercedesnél élvez. Ki tudja, talán ennek is köszönhető, hogy a brit pilóta elmondása szerint első két F1-es szezonja egyáltalán nem volt pozitív élmény – annak ellenére sem, hogy a másodikban világbajnoki címet szerzett, az elsőben pedig minden idők egyik legjobb újoncévét teljesítette.
„A 2007-es és a 2008-as évek nagy traumát jelentettek. Nem volt jó” – nyilatkozta Hamilton lassan egy évtizeddel ezelőtti megérkezéséről az F1-be. „Csodálatosan hangzik, hogy megnyertem a bajnokságot, az is volt az egész, de az, hogy az első évemben, 2007-ben mindössze egyetlen ponttal buktam el a címet, fájdalmasabb volt, mint azt el tudnám magyarázni. Nem tudtam, hogyan dolgozzam fel a dolgot, szóval inkább elzártam magamban e csalódást...”
A hullámvasútszerű második szezon sem tett igazán jót Hamiltonnak: „A következő évben előbb megvolt a dolog, aztán elveszítettem, aztán megint megvolt, aztán megint elveszítettem... Végül azzal a tudattal szeltem át a célvonalat, hogy elveszítettem, majd tíz másodperccel később közölték velem, hogy enyém a győzelem. Ez sem volt jó... Persze utána mosolyogsz, s úgy mész haza, hogy te vagy a világbajnok, de ez nagyon sokat kivesz belőled. Nem is voltam képes igazán átérezni a dolgot.”
„Nagyon fiatal voltam, nem álltam készen arra, hogy a kamerák kereszttüzében legyek. A versenyzésre viszont készen álltam, ezért is tudtam mindent végigcsinálni, de a Formula-1 jelentette környezetre nem. Az iskolában nem tanítják meg, hogyan kell kezelni az ilyesmit, mikor mit kell mondani, s hogyan kell elhárítani a téged körülvevő negatívumokat. Nagyon nehéz ez az egész” – folytatta Hamilton, aki szerint ezek a tapasztalatok összességében viszont pozitívan hatottak a személyiségére:
„Az évek során sok hullámhegyet és hullámvölgyet is megtapasztaltam, sokat fejlődött a karakterem. Amikor tavaly nyertem, végre tényleg élvezni tudtam munkám gyümölcsét, olyan volt, mintha végre felnőttem volna belül, hiszen gyerekkorom éveit gokartozással töltöttem, s nem csinálhattam azt, amit a normális gyerekek. Hiányzott ez a gyermekkor, s talán csak később váltam elég éretté, ki tudja... De most végre ki tudtam élvezni a dolgot, s ebben az évben még jobban élveztem, mint eddig.”
