Szám szerint - Lemosott ellenfelek

Az emlékek sosem törnek ránk azonos erővel, ezért érdemes a számokra hagyatkozni. Óriási fölényben lenni, és esélyt sem hagyni az ellenfeleknek olyan különleges véglet, ami negatív bélyeget nyom a versenysportra, elveszi a nézők érdeklődését. Kivéve persze az adott pilóta rajongói esetében, akik annál magasabb mennyben érzik magukat.

A hetvenes és nyolcvanas évek volt az igazán fordulatos időszaka a Formula-1-nek. Ezért abból (a változatos futamokat hozó) időszakból egy évadot sem találunk a táblázatban. Akkoriban senki sem volt akkora fölényben, hogy a futamainak több mint a felét az első helyen zárta volna (ez volt a kiválasztott feltétele a táblázatba kerülésnek).

Az elérhető győzelmeket nézve Ascari és Fangio bizonyult a leghatékonyabbnak, ezért ők vezetik a „listát”, ők vannak a legtetején a táblázatnak.  Jól szembetűnik, hogy Lewis Hamilton tavalyi és idei dominanciája milyen illusztris társaságba repítette a kétszeres világbajnok pilótát. Amennyiben sikerülne az a bravúr, hogy az idei összes hátralévő futamot megnyerné, 14 győzelmével elért 73.6 %-os mutatóval az abszolút harmadik helyre kerülne ebben a statisztikában. Ami azt jelenti, hogy a modernkori Formula-1 legnagyobb fölényét produkálhatná. Csupán Ascari és Fangio teljesítménye maradna az övénél erősebb.

Volt ugyan egy extrém eset, ami abszolút elsőséget érdemelne. 1968-ben Jim Clark megnyerte az első F1 futamot, majd egy F2-es futamon életét vesztette Hockenheimben. Emiatt ő a lehetséges 1 futamból egyet meg is nyert, viszont én úgy vélem, legalább az évad 2/3 részében részt kell venni ahhoz, hogy értelme legyen egy ilyen kimutatásnak. Emiatt az ötvenes években rendezett, a Forma-1-es világbajnokságba beleszámító indianapolisi 500 mérföldes futamok győztesei is kimaradtak a felsorolásból.

* Clark 1965-ben kihagyta a monacói futamot.

** Schumachert két futamtól eltiltották 1994-ben