Mivel Közép-Európától keletre vagyunk, hiányzik a szokásos ‘Red Bull energy station”, ahol régi szokásoknak megfelelően a reggeli capuccinómat fogyasztanám. Hála Istennek azért ma sem kell nélkülöznöm ezt az élményt, ugyanis olyan helyszíneken, ahova nem jutnak el a csapatok saját vendéglátó egységei, ott a helyi infrastruktúra bíztosit erre lehetőséget. Az oroszok ezt sem lezserkedték el. A paddock úgy néz ki mint egy modern business park, ahol a csapatok mind külön-külön kaptak egy saját, több emeletes épületet. A földszinten található a vendéglátó részleg, étterem és a konyha. Az első szinten vannak az irodák a csapatfőnököknek, marketingeseknek, a mérnököknek és egyébb csapattagoknak. A második emeleten pedig egy külön VIP részleg van kialakítva olyanok részére, akik szeretnének elszeparálva lenni a többi vendégtől, általában színészek, államfők, stb. használják előszeretettel kizárólag meghívásos alapon. Ezt az emeletet teljesen elrejtették a kíváncsi szemek elől, olyannyira, hogy a sajtóközpontból is csak szürke fal tárul elénk, pedig ez utóbbi a csapatok épületeivel közvetlen szemben, egy magasságban található.
Ha bárhol a Forma 1-en kívüli sporteseményen ilyen infrastruktúrát látnánk, akkor ezeket a körülményeket semmi szín alatt nem tudnánk racionálisan megindokolni, itt viszont hozzátartozik a show-hoz. Itt valamiért kell, és akármennyire is túlzásnak tartom, őszintén szólva tetszik.
A kávé után találkozóm volt Fabiana Valenti-vel, a Toro Rosso csapat sajtófőnökével. Fabianát még Baumgartner Zsolt Formula-1-es részvétele óta ismerem, mivel ő volt akkor a Minardinál Paul Stoddart személyes asszisztense. A megbeszélés a csapat működésének bemutatásáról szólt. Az egész hétvégére bemenetelt kaptam a bokszutcába, a csapat garázsába, a csapat irodáiba és egyéb stratégiailag fontos helyekre. Egy F1-es csapat komplexitását nagyon nehéz kívülállóként átlátni, a feladatkörök, a csapatstruktúra és a működési folyamatok pontos megismeréséhez az Autósport és Formula magazin ad majd segítséget a következő számában.
Franz Tost külön engedélyével az első szabadedzést a Toro Rosso garázsából nézhettem méghozzá úgy, hogy fülhallgató segítségével hallgathattam Danyiil Kvjat és versenymérnöke párbeszédeit.
A nap további része a Toro Rossón kívül többek között azzal telt, hogy a holland sajtós kollégákkal feltérképeztük a terepet. Őket is foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon mennyire népszerű az Orosz Nagydíj. Az eddig látottak alapján azt lehet mondani, hogy a megérzéseink helyesek voltak: a lelátók sajnos félig üresek. Az üzleti érdekek az F1-ben megszokott módon ismét mindennél fontosabbnak bizonyultak, nem a rajongók érdekei kerülnek előtérbe. Ugyanakkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mit érnek el a promóterek azzal, hogy itt is letelepszik a száguldó cirkusz. A gazdaság itt nem lesz erősebb, az embereket nem fogja hirtelen nagyon érdekelni a sportág és azt is meg lehet kérdőjelezni, hogy a téli olimpia és a Formula-1 körül felépített marketing stratégia nagy mennyiségű külföldi látogatót fog-e eredményezni.
A helyszín politikai érzékenysége viszont többször látótérbe kerül. Például akkor, amikor a nap folyamán megtartott csapatfőnöki sajtótájékoztatón sokadszorra teszi fel ugyanazt a kérdést a New York Times újságírója. Azon kívül, hogy egy dupla Pullitzer díjas újságíróról van szó, nem nagyon hallottak még róla itt a paddockban. Ez nem véletlen, ugyanis ő alapvetően Oroszországhoz vagy a Balkánhoz kapcsolódó politikai cikkeket szokott írni, nem pedig F1-et tudósítani. Nincs is itt más szándékból, mint hogy ezt a politikai témát kivesézze. De nem ő volt az egyetlen. Fehéroroszországból és más környező országokból is érkeztek kollégák, hogy a csapatok vezéreinek véleményét e témával kapcsolatban kikérdezzék, természetesen sikertelenül. Franz Tost rá is tett egy lapáttal azzal a személyiségéhez igazán illő kijelentéssel, amiben megköszönte Putyinnak és Ecclestone-nak azt az innovatív gondolkodásmódot, ami rávezette őket arra, hogy ide hozzák az F1 egyik futamát. Tost szerint ugyanis az orosz piac létfontosságú a jövőt illetően. Akkor is, ha ezeknek a kijelentéseknek a demagóg, talán provokáló töltetét nehéz figyelmen kívül hagyni, mégis rávilágítanak arra, hogy ez a téma még korántsem lett kivesézve.
Mi marad hátra? Ha nincs más, akkor celebvadászat a paddockban. Természetesen erre is fordítottunk időt, de sajnos sikertelenül. Legalábbis részben, ugyanis találkoztunk Ivan Skobrevvel. Ha nem ismerős a név, semmi pánikra nincs ok, Magyarországon nem nagyon ismert az orosz gyorskorcsolyázó sztár. Amennyiben Skobrev urat figyelmen kívül hagyjuk, akkor kizárólag Lenny Kravitz érdemel említést, aki a szombat esti koncertje miatt tartózkodik itt.
A nap vége sajnos újra Bianchiról szólt. Kiderült ugyanis, hogy a Marussia csak úgy juthatott kedvezményesen Ferrari motorokhoz, ha versenyeztetik Bianchit. Az ő visszatérése nagyon kérdőjeles és ennek következtében a Frankufurter Allgemeine Zeitung riportere és a holland Algemeen Dagblad újságírója, André Venema egyáltalán nem tartják biztosnak, hogy a csapat a következő versenyen rajthoz tud állni.
