A középmezőnyben vitézkedők az elmúlt években már abban sem reménykedhettek, hogy a verhetetlen elitből néha-néha ki fognak esni. Arra bizony várhattak volna. Azt a néhány műszaki hibát, amelyeket egy kezünkön meg lehetett volna számolni, néha éppen a középmezőnyben találtuk meg. Ezt a tendenciát muszáj volt megállítani.Az alábbi grafikon szemlélteti, hogy milyen kilométerszámot gyúrnak le még a sereghajtók is, és ez a "tobzódás" csak fokozódott az elmúlt években.
Tíz évvel ezelőtt (2004-ben) 5474 kilométer volt a versenyek teljes össztávja. Ebből a mezőny 4563 km-t tett meg, ami 83.4%-nak felel meg. Ha ezt a számítást folytatjuk a következő évekre is, nagyjából stagnáló számokat találunk, egészen 2008-ig, ott viszont történt először valami irányváltozás. Azt előre sejthetük, hogy a több versenyes váltóknak, motoroknak köszönhetően, eléri a mezőny a magas megbízhatóságot. Ráadásul a leaszfaltozott bukóterek is tovább segítették, versenyben tartották a notórius elfékezőket. Sőt a kisebb vétségekért, koccanásokért, szorosabb versenymanőverekért is számítani lehetett megtorló büntetésre. Nem csoda, ha a többség alig vállalt kockázatot - ez pedig sótlanná tette a versenyeket.
Nézzük csak, 2011 óta folyamatosan még tovább emelkedett a célbaérkezés és a teljes verseny teljesítésének valószínűsége! Ajaj, ez már nem tréfa. Utoljára, tavaly, tehát 2013-ban ez átlépte a 90%-ot! Ilyen magas még soha nem volt ez az érték! Ez azt jelentette, hogy átlagosan 10 autóból 9 (!), vagy 20-ből 18 teljesíthette a versenytávot! Ez sok mindenre jó lehetett, de hogy az izgalmakra, a meglepetésekre rossz hatással volt, az teljesen bizonyos.
Valami váratlant, teljesen felforgatót kellett húzni. Ilyen szempontból a turbók bevezetése, csatasorba állítása éppen a legjobbkor történt. Már most, a februári teszteken is látni, mekkora műszaki kihívást jelent ez a "vérátömlesztés" az ultramodern mezőnynek.
