Szám szerint - F1-es történetek: Az újévi futamoktól a csalafinta sztárokig

Futam Újév napján

Az 1965. év első versenyét január elsején tartották, Dél-Afrikában. Vajon miféle szilvesztere lehetett a versenyzőknek? Egészen biztosan alkoholmentes. A nagy sietség, a megmagyarázhatatlan újévnapi verseny után egy hatalmas szünetet iktattak be, csaknem 5 hónaposat. A második futamot ugyanis csak május 30-án rendezték meg, Monacóban. Az emlegetett idénynyitó dél-afrikai verseny arról nevezetes még, hogy itt állt rajthoz először egy ismeretlen skót fiatalember: Jackie Stewart. A 11. helyről indíthatta csatába BRM kocsiját, feljött a hatodik helyre, és azt meg is védte Jack Brabham és Jo Siffert ellenében, ennek jutalmaként első futamán már pontot szerzett. Clark a rajttól a célig vezetett.

Gumidefekt

Amikor 1968-ban Clark - feltehetően gumidefekt miatt - meghalt (szintén a januári elsejei Dél-Afrika GP utáni hosszú szünetben), Rindt kérdőre vonta barátját, egy gumiszakértőt, hogyan történhetett ilyen, és ezt a választ kapta: "Nézd Joki, ez háború, ti pedig katonák vagytok, és minden háborúban vannak vesztesek, áldozatok". Majd látva, hogy az osztrák pilóta elégedetlen e magyarázattal, hozzátette: "Különben is, ti mindig csak gyorsabbak akartok lenni, és sosem biztonságosabbak!" A történet pikantériája, hogy a sokáig oknyomozást végző Rindt maga is egy gumihiba következtében vesztette életét 1970-ben, Monzában.

Peterson, a félisten

A hetvenes években ő volt a Forma-1 legnagyobb sztárja.
Azt mondod, hihetetlen? Azt mondod, hogy Stewart, Fittipaldi és Lauda voltak a sztárok?
Aki viszont ott volt, és élőben nézhette, meg volt győződve, és azt gondolta, hogy ez a lelkesítően versenyző svéd fiatalember annyi világbajnokságot nyer, ahányat csak akar.
Nem ámítás, a két éves Lotusban, és a három éves Marchban is képes volt vb-futamot nyerni! Nem túlzás, hogy a világ leggyorsabb Forma-1-es pilótája volt.

Petersonnak volt lehetősége, hogy kipróbálja a félautomata sebességváltót. Ettől remélték, hogy gyorsabbá teszi a kapcsolást, és az autó le fogja gyorsulni az ellenfeleket. Viszont nem számoltak azzal, hogy Ronnie elképesztő gyorsan tudott, hagyományos módon - kézzel és lábbal - sebességet váltani, ez csak a méréseknél derült ki - ezért az új technikának nem is szavaztak bizalmat.

Amikor Stewart, Fittipaldi, Lauda a csúcson volt, akkor egy időben a csapatuk is megnyerte a bajnokságot, ezért a mai napig kétséges, hogy mennyire lehetett nehéz dolguk a mezőny abszolút esélyes versenykocsijában. Ronnie Peterson esetében azt látjuk, hogy szó sincs kétségekről. Nyert, vezetett futamokat olyan időszakban is, amikor versenyistállója nem volt esélyes a csapatbajnoki címre. Ez elgondolkodtató, nem?

1974: Égés a bemutatón

A Ferrari november 25-re nyílt napot hirdetett meg két gyárában Fioranóban és Maranellóban. Ott volt mindenki, aki a szakmában csak valamit is ad magára, illetve tv vagy autósport szakértőnek számított. Enzo Ferrari keresztes lovagokra emlékeztető komolysággal és udvariassággal köszöntötte a megjelenteket, és ismertette a programot. Az első pont szerint Niki Lauda a maranellói próbapályán három versenykört fut úgy, hogy autójára tv-kamerát szerelnek. A második pont szerint Clay Regazzoni mutat be egy sor nehéz kanyarvételt, miközben egy kísérő kocsiból lehet filmezni. A harmadik pont egy szerelési bemutató lesz a bokszoknál.

Lauda műsora lement, viszont: 1. Regazzoni sebességváltója beragadt, és kocsija kiperdült a kanyarban. 2. A kísérőkocsi sofőrje tolatás közben összetörte az egyik vendég Porsche autóját. 3. A szerelési demonstráció közben egy húszliteres olajtartály tartalma a Commandatore nadrágjára ömlött. Lauda nézte egy darabig a kővé meredt társulatot, majd a fotósok össztüzében meghajolt és körbemutatott: "Íme uraim, így dolgozunk mi. Ezért nem mi nyertük a világbajnokságot, hanem Emerson Fittipaldi."

1976: Anomália a Brit futamon

Az eredeti rajt után egy karambolban a hazaiak kedvence, James Hunt (McLaren) kiperdült, és motorja leállt. Nem tudott már visszajutni a depóba. (A szabályok értelmében csak azok a résztvevők indulhattak a megismételt rajtnál, akik a baleset után még mozgásban voltak). A műszaki mentők és pályabírók zavartan viselkedtek, alig tudták megtisztítani a pályát a roncsoktól, és a félrehúzott autóktól. A bizonytalanság átragadt a nézőkre is. A kétségbeesett szurkolók kórusban kedvencük, Hunt nevét kezdték kántálni, attól kellett tartani, hogy betörnek a pályára, és meghiúsítják a rendezvényt.

Akár nézői nyomásra, akár a bírók szemhunyása folytán (ez ma már kideríthetetlen) Hunt a tartalékautójába pattant, ott volt az ismételt rajtnál, és a közönség óhaja szerint megnyerte a versenyt, 52 másodperccel verte meg Laudát. A nézők örömittasan indulhattak hazafelé.

Három csapat még aznap óvást nyújtott be, és a sporthatóság a zöld asztal mellől napokkal később, már bátran diszkvalifikálta Huntot. Érdekes, hogy a káosz leple alatt csalafintán autót cserélt még Clay Regazzoni (Ferrari) és Jacques Laffite (Ligier), az erről készült amatőr fotók bizonyítottak. Természetesen őket is kizárták.