DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 24. vasárnap
Egyéb

Torokszorító filmmel csal könnyeket a szemünkbe a Toyota

Az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntője, a Super Bowl valóságos nemzeti ünnep az Egyesült Államokban, ilyenkor szinte kiürülnek az utcák, és több mint 100 millióan követik élőben a közvetítést. Nem csoda, hogy a mérkőzés szünetében aranyárban mért reklámperceket a legnagyobb vállalatok az év legütősebbnek szánt reklámjaival igyekeznek kitölteni, több hétre témát adva az azokat kielemző portáloknak. Rendszeresen jelennek meg ilyenkor a reklámokat rangsoroló listák, hosszabb-rövidebb elemzések, nem túlzás tehát kijelenteni, hogy mára a döntő nem csupán a sportrajongók, de a reklámrajongók és marketing szakemberek ünnepe is. Az egyik legjobban sikerült, legnagyobb hatású reklámot a tavalyi évhez hasonlóan idén is a Toyota jegyezte, de a japán autógyártó az érzelmes film mellett egy könnyedebb hangulatú reklámot is levetített a döntő során.

A tavaly az amerikai gyártók 90 éves hegemóniáját megtörve az Egyesült Államokban is piacvezetővé váló Toyota hagyományosan nagy hatású reklámfilmekkel készül a Super Bowl-ra, amelyeket olykor könnyedebb tartalmakkal is fűszerez. A 2015 óta az olimpiai és paralimpiai mozgalom világszíntű mobilitási partnerének számító autógyártó 2017-ben indította útjára az inspiráló emberi történeteket bemutató ’Vágj bele a lehetetlenbe’ kampányt, amely egyéni sorsok bemutatásán keresztül motivál mindenkit saját korlátainak legyőzésére. Azóta ez a téma a Toyota Super Bowl hirdetéseiben is rendszeresen visszaköszön, ami a jelek szerint a nézőkben is jól rezonál. Az alábbi linken megtekinthető, Lauren Woolsencroft paralimpiai bajnok síző történetét bemutató, ’Jó esélyek’ címet viselő Toyota film például 2018-ban a leghatásosabb és leghatékonyabb Super Bowl hirdetésnek bizonyult:

Hasonlóan kedvező fogadtatást kapott a tavaly Super Bowl döntőben leadott, Jessica Long 13-szoros paralimpiai aranyérmes úszó történetét bemutató, ’Árral szemben’ című Toyota film, amely minden idők leghatásosabb és leghatékonyabb Super Bowl hirdetése lett:

Az ’Árral szemben’ elképesztő statisztikákat generált: a nézők 163%-al inspirálóbbnak és egyszerre 164%-al szomorúbbnak találták egy átlagos amerikai hirdetésnél, az érzelmileg bevonódók aránya 63% volt (közel az átlag duplája), a nézők több, mint 70%-a szeretett volna megtudni többet a sportolónő életéről, 66% számolt be pozitív márkamegítélésről a Toyota kapcsán a film megtekintése után, és talán a legmegdöbbentőbb: 66% igazolta vissza Toyota vásárlási szándékát, jóllehet a film egyetlen képkockáján sem jelent meg Toyota modell.

A Toyota idén sem hagyja szárazon a könnycsatornáinkat

A Toyota a múlt vasárnap, február 13-án tartott  Super Bowl-ra (amelynek kapcsán ugyan végleges statisztikák még nincsenek, de az elemzői várakozások szerint minden idők legnézettebb döntője lehet) is egy nagyhatású, megindító filmmel készült, ’Fivérek’ címmel, amely egy paralimpikon testvérpár egyszerre megható és inspiráló életútját mutatja be:


Az idei Toyota film két fivér szokatlan történetén keresztül igyekszik átadni a ’Vágj bele a lehetetlenbe’ szellemiségét, akik gyermekkori álmukat valósították meg azzal, hogy megnyerték a téli paralimpiát – nem is egyszer. A reklámban két fiatalt láthatunk, akik igazán aktívak: az egyikük tanítja a másikat síelni, biciklivel versenyeznek és az 1988-as téli olimpia síversenyét nézik a tévében, amely Calgaryban, Kanadában volt. Gondtalan életüket azonban beárnyékolja, amikor az egy fivérnél Stargardt makuladegenerációt diagnosztizálnak – egy genetikai betegséget, amely gyors látásromlást, majd végül vakságot okoz. Ezután azt nézhetjük végig, ahogyan a két testvér tinédzserként közösen csinálja végig az edzéseket: az egyik folyamatosan segíti és vezeti a másikat a különböző feladatokon keresztül, az erdőben futva és a havas domboldalakon küzdve. Végül azt láthatjuk, ahogyan a két fivér beér a célba, és aranyéremmel a nyakukban ünnepelnek, amit a téli paralimpia sífutás számában szereztek. Ezután közvetlenül láthatjuk őket ahogyan kisgyermekként játékból már átélték ugyanezt az örömöt. A filmet megindító felirat zárja: „Miután Brian elvesztette szeme világát, a McKeever fivérek 10 paralimpiai medált nyertek. Együtt.”

A háttértörténet

Amikor Brian McKeevert 19 éves korában diagnosztizálták, előtte és testvére előtt is ígéretes olimpiai karrier állt. McKeever ugyan később elárulta, hogy az első reakciója a teljes feladás és síkarrierjének temetése volt, ám hamarosan rádöbbent, hogy alábecsülte önmagát és saját elképesztő képességét az alkalmazkodásra. Elkezdett a paralimpiai karrierre koncentrálni, és annak ellenére, hogy eleinte egyedül ért el sikereket, már korán kapott néhány jó tanácsot, amelyek megváltoztatták hozzáállását – és a testvéréét is. Kiderült, hogy egyszer egy német csapat, aki legyőzte McKeevert, azt tanácsolta neki, alkosson ő is csapatot egy kalauzzal. Miután a másik fivér, Robin karrierje akadályokba ütközött azzal, hogy nem jutott ki a 2002-es, Salt Lake Cityben tartott téli olimpiára, boldogan vállalata a feladatot, hogy öccse kalauza legyen. Akinek van testvére, az el tudja képzelni, hogy milyen nehézségekkel kellett megbirkóznia a két fivérnek a szoros együttműködés során, de mind a mai napig egy csapatot alkotnak. Brian reméli, hogy története „inspirálja majd a nézőket arra, hogy nekivágjanak a lehetetlennek”, és azt is elárulta, hogy „első kézből tanulhatta meg, hogy kitartással és egy fivér támogatásával minden lehetséges”.  Fontos mintát jelenthet ugyanakkor a két testvér számára édesapjuk is: a Stargardt makuladegenerációval született McKeever és bátyja, Robin viszonylag idilli gyermekéveik alatt azt látták, hogy apjuk ugyanezzel a betegséggel küzdve jól helytáll az életben Calgaryban, még úgy is, hogy jogilag vakként sok mindenről le kellett mondania – a gyerekeivel együtt. Miután mindkét fiú látásproblémák nélkül vészelte át a serdülőkört, és közben klasszis síelőkké váltak, mindenki azt hitte, hogy mindkettőjükben megvan a recesszív gén, és így mindketten jól jöttek ki a „pénzfeldobásól”, amely meghatározta, hogy megőrizhetik-e látásukat egész életük során. Azonban miután Brian a Junior Világbajnokságról hazatérve megünnepelte a 18. születésnapját, arra lett figyelmes, hogy látása romlani kezdett, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a legrosszabbra gondoljanak a családban – csupán azt hitték, dioptriás szemüvegre lesz szüksége. Egy vizsgálat után azonban jött a telefonhívás, ami örökre megváltoztatta az életüket. McKeever tesztje a betegségre pozitív lett, a látása pedig rohamosan romlani kezdett, ezzel párhuzamosan pedig az álmai is szertefoszlottak, hogy bátyjával együtt olimpikon lehessen. Ugyanakkor az álom nem tűnt el, csak átalakult!

„Az első reakcióm az volt, hogy a síkarrieremnek vége még azelőtt, mielőtt elkezdődhetett volna, az életem drasztikusan más irányt vesz majd, és a munkalehetőségeim száma lecsökken.” – árulja el McKeever. „A valóság azonban az, hogy az emberi faj elképesztően jól alkalmazkodik. Egyszerűen nincs választásunk. Csak tovább kell haladnunk az életben.”

McKeever hamarosan képes volt elengedni az eredeti álmait, és minden erejével a paralimpiai szereplés felé fordult, hogy aztán két évtizeddel később – Robin kalauzolása mellett – az egyik legsikeresebb sportolóvá váljon: 17 érmet nyert saját sportágában, és a most zajló pekingi játékokon még tovább növelheti ezt a számot.

A Toyota Super Bowl filmjének jóvóltálból múlt vasárnap nagyjából 100 millió tévénéző ismerhette meg a McKeever fivérek történetét, akik remélik, hogy történetük mások számára is motivációul szolgálhat, erőt adhat. A ’Fivérek’-ben McKeeverék szerint valósan mutatják be boldog gyerekkorukat – ahogyan megtanulnak síelni vagy éppen nézik az 1988-as Calgary téli olimpiát –, és azt is, amikor rádöbbentek, hogy a most 42 éves Brian elveszíti a látását. Rengeteg érzelmet bemutat a film, de nem az összeset. Az például terjedelmi okoból kimaradt, amikor Robin tesztjéről kiderült, hogy negatív, és csak a testvére örökölte ezt a genetikai betegséget.

„Sokszor valószínűleg bűntudatot éreztem, különösen, amikor kiderült a rendellenesség. Bűntudatot, és először egy kis félelmet is, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet. Nálam megvolt a recesszív gén, de erre 50-50 százalék esély volt. Én szerencsés voltam.” – meséli Robin, aki az 1998-as olimpiai játékokon is szerepelt, és fényes jövő állt előtte, miközben Brian szenvedett, ahogyan folyamatosan veszítette el a látását – még nem volt jogosult a paralimpián indulni, de már nem tudott a legmagasabb szinten síelni. Végül 2002-ben jött el a fivérek ideje miután Robin úgy érezte, megrekedt a karrierje azzal, hogy nem jutott ki a Salt Lake City játékokra, miközben Briant 2001-ben jogilag is vakká minősítették, és a több mint 90 százalékos látásromlásával már elindulhatott a paralimpiai számokban. Ekkor történt az ominózus eset, hogy egy versenyen az előtte végző német csapattól azt  a tanácsot kapta: szerezzen egy kalauzt. Kiderült, hogy van valaki, aki elérhető erre a pozícióra.

„Nagyon nehéz volt azt mondani Robinnak, hogy „figyelj, bocsi, te nem jutottál ki az olimpiára, de nincs kedved velem részt venni?” – emlékszik vissza Brian.

Robin, aki kilenc évvel idősebb Briannél, hálás volt a felkérésért. Elmondta, hogy a közös munka Briannel nem mindig volt könnyű: akinek van testvére, az pontosan tudja, hogy milyen nehézségekkel és megpróbáltatásokkal jár egy ilyen közeli együttműködés. Azt is elmondta, hogy a gyermekkorukba bepillantást engedő Toyota reklámban olyan érzelmek törtek elő belőle, melyek a nem mindig túlságosan kedves nagytestvér képét villantották elé. Azonban a puszta jelenléte áldás volt Brian számára.

„Robin kalauzként való csatlakozása nagy segítség volt számomra, hogy önmagam lehessek, és túllépjek azon a negatív gondolathullámon, amely miatt csak egy potenciális fogyatékosként tekintettem magamra.” – árulja el Brian.

McKeever pedig mostanra Kanada legsikeresebb paralimpikonja, és igenis egy világklasszis síelő. A 2010-es vancouveri játékokon besöpörte mind a három látássérültek számára rendezett sífutás-számot, és ezt a bravúrt megismételte 2014-ben Szocsiban is, miközben bátyja őt támogatva teljesítette a maga feladatát. Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan édesapjuk tette, aki gyermekkorukban ugyanezzel  látásproblémával biciklire pattant és a gyermekeit is vitte magával Calgary-szerte.

„Ha ma ugyanezt megpróbálná valaki, letartóztatnák.” – véli Brian, aki szerint apja folyamatosan intézte a dolgait: néhány nap egyszerűbb volt, máskor pedig talán nem kellett volna nyolc tábla gipszkartont hazavinni biciklivel. „Apa utólag azt mondta, hogy az volt az a nap, amikor talán meg kellett volna várnunk Anyát az autóval, mégsem nem engedte, hogy fogyatékossága bármikor is az útjába álljon. Ha valamit meg kell tenni, akkor gyerünk és tegyük meg.”

A győzelmet sosem lehet megunni, és azzal, hogy Brian 17 érméből Robin is megkapott 10-et, pontosan az volt a cél, hogy a határok feszegetésével elérjék azt az önfeledt pillanatot, amikor együtt örülhetnek a közös sikernek.

„Még mindig az egyik legjobb dolog, hogy testvérekként ezt újra megcsinálhatjuk. Ezeket a pillanatokat mindig szeretnéd megosztani valakivel. Amikor a bátyám velem van – és félreértés ne essék, a közös munka stresszel is jár –, és felállunk a dobogóra, végre egymásra nézhetünk és azt mondhatjuk: huh, megcsináltuk!” – meséli Brian.

A megható pillanatokat végül némi humorral oldotta a Toyota az ide Super Bowlban

Nem a McKeever fivérek történetét bemutató film volt ugyanakkor az egyetlen, amivel a Toyota készült az idei döntőre. Az immáron Amerikában is legnépszerűbb autógyártó bemutatott egy másik, a ’Jones-ek’ című rövidfilmet is amelynek vezérfonala vidám felütéssel a Jones név és a vadonatúj Toyota Tundra. A filmben a sivatagban és hóban Tundrával száguldó hírességek egyike Tommy Lee Jones színész, aki karakteres cowboykalapban foglal helyet a volán mögött. Leslie Jones humorista és színésznő egy Toyota Tundra TRD Pro modellt vezet, és versenybe bonyolódik még két Jones-szal. Az egyik, Rashida Jones, népszerű sorozatokból lehet ismerős, a végére befutó meglepetésvendég pedig kakukktojás: Nick Jonas, a Jonas Brothers énekese, illetve a Jumanji filmekből ismerős színész, aki egy picit másképp írja a nevét. A reklámfilmben ráadásul szerepel még egy híres Jones, igaz, őt nem látjuk, csak halljuk: Tom Jones az It’s Not Unusual című számát adja elő a különleges találkozó betétdalaként. A film az alábbi linken tekinthető meg:


Oh, és hogy végezetül szó essék a 2022-es Super Bowl végeredményéről is:  a február 13-án, vasárnap lezajlott Super Bowl-on a Los Angeles Rams és a Cincinati Bentals összecsapását több mint százmillióan követték nyomon világszerte, és az NFL 2021-2022-es idényének győztese végül a hazai pályán brillírozó Los Angeles Rams lett.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: