A túraautó-vb pilótái a pálya 25 kilométeres változatát fogják használni, amely megszámlálhatatlan mennyiségű kanyarból áll - és bizonyos értelemben tényleg megszámlálhatatlan, hiszen a különféle források más-más számokkal rukkolnak elő, amelyek széles skálán, 73 és 154 között mozognak, függően attól, hogy a kisebb töréseket és hajlatokat is kanyarnak veszik-e. A kihívás tehát már a pálya megtanulása miatt is jóval nagyobb, mint egy hagyományos, 4-5 kilométeres vonalvezetés esetében, de a mezőny dolgát segítette, hogy a magyarországi hétvége előtt egy napot tesztelhettek is a helyszínen. De vajon lehetséges pontosan megtanulni az összes kanyart? És milyen módszerekkel teszik ezt a versenyzők?
„Nem könnyű, de ma a szimulátor már sokat segít - ezzel és a teszttel együtt azt mondanám, hogy elég időnk volt megtanulni a pályát. A szimulátorban egy nap nagyjából 30 kört teljesítünk” - magyarázta a formula.hu-nak a Citroen világbajnoka, Jose Maria Lopez, aki eddig a WTCC idei mindhárom hétvégéjén megnyerte az első versenyt.
„A szimulátor és a belső kamerás felvételek tanulmányozása sokat segít ebben” - erősítette meg ezt csapattársa, Sebastien Loeb is. „A kanyarok megtanulása a könnyű része a dolognak. A nehéz az, hogy ezt követően mindenhol a határon autózzunk, hiszen a pálya gyors, huppanós és szűk.”
Sok versenyzőnek vágyálma, hogy pályafutása során ezen az 1927-ben épült pályán is megmérettesse magát, és a WTCC mezőnye szerencsésnek érezheti magát, hogy ezt idén megtehetik. Nem mindenki örült azonban a lehetőségnek. Mielőtt rejtélyes körülmények között távozott volna a Ladától, James Thompson hangot adott félelmeinek, és elmondta, a túraautók szerinte nem illeszkednek a pályához, ami így balesetveszélyes lehet számukra.
A Citroen pilótái lapunknak reagáltak Thompson kijelentésére, ők azonban nem látják ilyen drámainak a helyzetet.
„Nem, félelmet egyáltalán nem érzek” - mondta Lopez. „Persze veszélyesebb helyszín, és azt hiszem, bárki, bármilyen autóval is vezet a Nordschleifén, biztosan a korábbi tapasztalataitól eltérő érzésekkel fog szembesülni, hiszen ez nem egy hagyományos versenypálya, ez egyszerűen valami más. Talán ha az ember folyamatosan ott versenyez, akkor gondol a félelemre, de számunkra ez csak egyszeri alkalom, egy nagyon fontos állomás a naptárban, és örülünk, hogy lehetőségünk nyílik küzdeni ezen a misztikus pályán.”
Loeb szintén nem aggódik, noha elismeri, hogy valamilyen szinten szükség lesz az óvatoskodásra. „Vannak gyors részek, amelyeknél tudjuk, hogy jobb, ha nem csúszunk ki és törjük össze magunkat. De ha bízunk az autóban és érezzük a határait, akkor minden rendben lesz.”
