Az alábbi, első levél még a Le Mans-i hétvége előtt született, míg a második az elmaradt Toyota sikert követően.
Első levél:
Szomorú vagyok, amiért sosem lehettem még jelen a Le Mans 24 órás futamon, de sajnos a verseny időpontja minden évben egybeesik a Toyota részvényeseinek közgyűlésével. Így történt ez tavaly is.
Felpörög a pulzus
Este 10 óra körül a TV-készülék előtt ültem otthonomban, és éreztem, ahogy növekszik bennem az izgalom: vajon összejön-e a Toyota első győzelme ezen a híres versenyen? Telefonnal a kezemben egyfolytában kommunikáltam a Franciaországban dolgozó csapattal. Én nem csupán önmagammal versenyzem, hanem magam is sok futamon indultam már, úgyhogy jól tudom, hogy a start és a cél közt bármi megtörténhet – de most a győzelem ízét éreztem. Ez az érzés még erősebb lett, amikor a Porsche bokszkiállásra ment, ám ekkor váratlanul lelassult az autónk, a pilóta pedig felkiáltott a rádióban: ‘Nincs erő!’, majd pedig leállt a pályán, miközben már csak három perc volt hátra a 24 órából. Dermesztő pillanat volt. Emlékszem, hogy éreztem a szívem dobogását, és nem találtam a szavakat, amiket a csapat minden tagjának el akartam mondani: a pilótáknak, a szerelőknek, a mérnököknek, a támogatóknak és mindenki másnak, akik mindent beleadtak ebbe a csodálatos teljesítménybe. Nem fogtam fel azonnal, mi történt, de amikor a TV-ben láttam a Porsche-csapat izgalmát és örömét, megértettem, hogy álmunk arra az évre szertefoszlott. Tavaly már 18. alkalommal próbáltunk győzelmet aratni Le Mans-ban, de a legjobb eredményünk mindig az ezüstérem volt. Nagyon hálásak vagyunk, amiért hűséges rajongóink töretlenül támogatnak minket, és évről évre arra biztatnak, hogy “idén legyen meg az aranyérem!” Magam is osztom lelkesedésüket – ezért is szomorított el az a tavalyi pillanat. Mr. Uchiyamada, a hibrid hajtás atyja és Le Mans-kampányunk lelke ott volt a tavalyi versenyen, így eredetileg őt kértem meg arra, hogy adjon ki egy nyilatkozatot. Ám miután láttam, mi történt, úgy döntöttem, hogy az egész Toyota képviselőjeként magam írom meg a közleményt. Ez a szívszorító epizód nemcsak a csapat, hanem a Toyota-család minden tagja – és ezzel együtt minden szurkolónk – számára nehéz emlék.
Ezt írtam akkor:
Szeretnék teljes szívemből köszönetet mondani mindazoknak, akik támogattak minket az idei Le Mans 24 órás futamra való felkészülésben. A TOYOTA GAZOO Racing óriási nyomás alatt állt, hogy megtörje a Le Mans-kudarcok sorozatát, és keményen küzdött azért, hogy kiköszörülje a múltban esett csorbákat. Minden szerelő, mérnök, pilóta, támogató és minden más csapattag hihetetlen áldozatokat hozott és folyamatos erőfeszítéseket tett azért, hogy még jobb autót alkothassunk az idei Le Mans-futamra. Ahogy álmaink valóra válni látszottak, mindannyiunk számára úgy tűnt, hogy reményteli kép bontakozik ki szemünk előtt. A Toyota autói nagyon gyorsak és erősek lettek. Csakhogy a Porsche még gyorsabbnak és erősebbnek bizonyult. És aki 24 órán át – sőt az időmérőt számolva 30 órán át – küzd Le Mans-ban, annak nem könnyű egyfolytában mindenki másnál gyorsabban autóznia és keményebben csatáznia. Ha arra gondolok, mi futhatott át a csapat összes tagjának fején… nem beszélve azokról, akik támogattak minket… Őszintén szólva nem is tudom, mit mondhatnék. Nem találok szavakat. Mi a TOYOTA GAZOO Racing csapatnál nem ‘biztos vesztesek’ vagyunk. Nem a vereség biztos tudatában szállunk versenybe. Bár megízleltük a kudarc keserűségét, jövőre is visszatérünk a Hosszútávú Világbajnokság küzdőterére, és újra harcba szállunk a Le Mans 24 órás futam első helyezéséért. Ami pedig az egyre jobb autók építését illeti… Már csak ennek érdekében is mindenképpen visszatérünk majd Le Mans aszfaltjára. Szeretnék gratulálni minden autógyárnak és versenyzőnek, akik megküzdöttek velünk a Le Mans-i pályán; különösen a Porschénak és az Audinak. Jövőre újra itt leszünk – újjászületve és készen arra, hogy minden erőnket latba vessük. Szóval vigyázzanak jövőre a Toyotával a versenypályán! Gyűlölünk veszíteni. A harcnak még nincs vége!
Ezt először Mr. Muratának, a verseny-hibrid projekt vezetőjének küldtem el, elnézését kérve, hogy nem lehettem jelen személyesen is. Különösen azért akartam, hogy elolvassa az üzenetemet, mert ő kifejezetten a Le Mans-i győzelem célkitűzésével vállalta a projekt vezetését. Két éve dolgozott már az autó és a csapat fejlesztésén, és – miután megélte kettős vereségünket a 2015-ös Le Mans futamon és a WEC-versenysorozatban, meggyőződése volt, hogy “2016-ban nem veszíthetünk”. Később azt mondta nekem: “Az üzenete megmentett engem, és most már a 2017-es visszavágásra készülök”. Ő és csapata még keményebb munkába kezdett, ezért szilárdan hiszem, hogy idén a miénk lesz a győzelem.
Miért versenyzünk?
A Toyota azért vesz részt az autósportban, hogy “még jobb autókat készíthessen”. Kiichiro Toyoda, a nagyapám és a Toyota alapítója az ’50-es években azt mondta: “A motorsport nem csupán egyszerű szórakozás, hanem létfontosságú a japán autóipar fejlődése szempontjából. Ahogyan az atléták összemérik erejüket az olimpián, úgy az autógyárak is a versenyek révén növelhetik autóik teljesítményét, itt merészkedhetnek el a határokig, itt bizonyíthatják be egyértelműen fölényüket, és itt fedezhetnek fel új módszereket az autók technológiájának továbbfejlesztésére.” Mindez azóta is igaz. Hiszem, hogy az új ötletek és a megvalósításukhoz szükséges erőfeszítések mindig a legkeményebb környezetben születnek – ez pedig a versenyek világa. Ha át akarjuk törni saját korlátainkat, akkor arra a versenypálya a legmegfelelőbb hely. A versenyeken szerzett tudás az embereket és az autókat egyaránt erősebbé és jobbá teszi. Ezért vagyok biztos benne, hogy a motorsport az autóipar eszenciája. A tavalyi sokk újabb kihívást szült, ez pedig új technológiákat hívott életre – az idei Le Mans futamra és a holnap Toyotái számára.
A verseny tisztelete
A 2016-os reményvesztettség után megtisztelő volt hallani a Porsche és az Audi nyilatkozatait, akik azt írták: jó volt velünk versenyezni. A Porsche ezt posztolta: “24 órán át küzdöttünk. 24 órányi harc, fej-fej mellett. Örökre kivívták a tiszteletünket.” És közösségi oldalainkon ott volt a TS050 versenyautónk képe. Nagy öröm volt számomra, hogy a komoly hagyományokkal bíró európai versenycsapatok először ismerték el valódi, méltó versenytársként a Toyotát. Néhány héttel később nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy levelet kaptam Dr. Porschétól; válaszoltam neki, és levélváltásunk oda vezetett, hogy a Párizsi Autószalonon személyesen is találkoztunk. Hálával tartozom Le Mans-nak, amiért lehetőséget adott arra, hogy kapcsolatot teremtsek e csodálatos autók alkotójával – és szeretném őszinte tisztelettel biztosítani Dr. Porschét, hogy megbeszélésünknek megfelelően idén újra találkozunk Le Mans-ban.
A visszavágó
Tavaly óta továbbfejlesztettük a TS050 versenyautót, így még erősebb lett. Szilárdan hiszem, hogy egyenlő vetélytársként szállhatunk majd harcba a Porschéval, és remélem, küzdelmünk láttán rengeteg emberben fogalmazódik meg az, amit mi is érzünk: “Imádom az autókat!”
Idén arra számítok, hogy az összes versenycsapat közül a mi autóink futják majd le a leghosszabb távolságot. Szeretném, ha szurkolóink, akik oly régóta támogatnak minket, vasárnap 3 órakor úgy mosolyogjanak, ahogy még sosem. És én is. Köszönöm.
Akio Toyoda
A Toyota Motor Corporation elnöke
Második levél:
Sajnálom, ha nem tudtuk biztosítani, hogy mindent kihozhassanak magukból!
Rendes körülmények közt egy ilyen írás azzal kezdődne, hogy megköszönjük szurkolóink támogatását. Ám most a Le Mans-i futammal kapcsolatban muszáj azzal kezdenem, hogy a pilótáinkat szólítom meg. Idén először voltam ott személyesen is Le Mans-ban, ahol a pilótáink ezt mondták nekem: „Szeretnénk, ha Ön is velünk együtt léphetne fel a dobogó legfelső fokára”, „Most aztán végképp nem szeretnénk veszíteni” és „Együtt fogunk küzdeni!” Erre én ezt válaszoltam: „Versenyezzenek teljes erőbedobással! Bízzanak az autójukban és a szerelőkben, akik ugrásra készen állnak. Élvezzék Le Mans-t!” Ám annak ellenére, hogy ezt mondtam, nem voltam képes biztosítani, hogy mindent kihozhassanak magukból. Ezt őszintén sajnálom. Pilótáink hittek az autóinkban, én pedig csak annyit mondhatok: sajnálom, és nagyon bánom a történteket. Hiszem, hogy az autóinkat a küzdelemre felkészítő Toyota-mérnökök, szerelők és alkatrész-beszállítók ugyanígy éreznek. Kérem, hogy az ő nevükben is hadd mondjam el újra: „Sajnálom, ha nem tudtuk biztosítani, hogy mindent kihozhassanak magukból!” Két gondolat jár a fejemben, amit szeretnék megosztani minden, a Toyota-csapattal kapcsolatban álló emberrel, beleértve kilenc pilótánkat is.
Az első gondolat szurkolóinknak szól. Szeretnék elnézést kérni minden szurkolónktól, akik támogattak minket, bízva abban, hogy a Toyota győzni fog. Sajnálom, hogy nem tudtunk megfelelni az elvárásaiknak. És szeretném őket biztosítani őszinte nagyrabecsülésemről, amiért szenvedélyesen drukkoltak nekünk a 24 órás futam végéig – akárhogy alakult is a verseny menete. Köszönöm. Mindannyiuknak nagyon köszönöm. Újra kijelentem: a Toyota mindent meg fog tenni azért, hogy eljöjjön a nap, amikor jó okunk lesz mosolyogni.
A második gondolat a Porsche csapatának szól.
A tavalyi csatánk után boldogan olvastam a Porsche csapattagjainak kommentjeit, amelyekben méltó ellenfélként ismertek el minket. Azért, hogy a Toyota valóban „méltó ellenfél” legyen, azt gondoltam, hogy idén újra káprázatos küzdelmet kell vívnunk, ami feltüzeli a szurkolókat. Ez volt az oka annak, hogy a csapat merész kihívásokkal szembesült, amelyek új technológiákat és ismereteket szültek. Gratulálok a Porsche csapatának. Gratulálok, és szeretnék köszönetet mondani nekik. Végül sajnos a Toyota nem volt képes olyan küzdelembe bocsátkozni, mint tavaly; olyan harcba, ami magával ragadhatta volna a szurkolókat. Ez alkalommal sem a Porsche, sem pedig mi, a Toyota nem tudtuk baj nélkül végigautózni a futam 24 óráját hibrid autóinkkal. Mind az elsőként célba érő 2. rajtszámú autó, mind pedig a futamot sikeresen teljesítő 8. rajtszámú gépünk időrabló javításokra kényszerült a hibák miatt, mielőtt átszáguldottak a célvonalon. Bár a FIA Hosszútávú Világbajnokság kemény kihívásához kifejlesztett hibrid autók remekül megállták a helyüket a hatórás futamokon, úgy tűnik, hogy a technológia még nem áll készen a Le Mans 24 órás futam hosszú versenytávjára. Ahhoz, hogy az autók továbbfejlődjenek, feltétlenül szükséges a villamos energia ereje. Ebben a tekintetben Le Mans értékes laboratóriumnak számít, ahol folyamatosan szembesülhetünk a hibrid hajtás kihívásaival, extrém környezetben téve próbára technológiánkat. Ezt a technológiát a jövőben még tovább finomítjuk és érleljük, hogy vásárlóinknak olyan megoldást kínálhassunk, ami garantáltan mosolyt csal az arcukra. A Toyotánál új meg új erőfeszítéseket teszünk azért, hogy továbbra is egyre jobb autókat alkothassunk. Érdemes lesz kivárni, hogy mit hozunk ki ebből. Köszönöm!
Akio Toyoda
A Toyota Motor Corporation elnöke
A rendkívüli motorsport hagyományokra visszatekintő, az új jövőbemutató technológiák legextrémebb körülmények között, a versenypályán történő megmérettetését a génjeiben hordozó autógyártó Akio Toyoda levelén túl egy érzelmes, inspiráló videót is összeállított a rajongóknak, amely alább tekinthető meg:
És hogy mit érdemes tudni a Toyota és a Hosszútávú Világbajnokság közös történetéről? Íme:
A Toyota először 1983-ban indult a FIA Hosszútávú Világbajnokságán (World Endurance Championship), s ezt követően hosszú időn át rész vett a sorozat versenyein. 1985 óta (a 2016-os évet is beleértve) a Toyota autói összesen 18 alkalommal álltak rajthoz a Le Mans-i viadalon, és ötször végeztek második helyen a versenysorozatban (1992, 1994, 1999 és 2013 és 2016). 2012-ben a világ vezető, leginnovatívabbnak tartott autógyártója visszatért a hosszú távú versenyek világába, méghozzá úgy, hogy a hibrid hajtásláncokat a Toyota Higashi-Fuji Műszaki Központ fejlesztette, a futómű és a karosszéria pedig a Toyota Motorsport GmbH munkája volt. A multinacionális vállalat központja a németországi Köln, ahol a Toyota számos motorsport- és hibrid-szakértője dolgozik; ők egyébként az itt szerzett tapasztalatukat a közúti autók tervezésénél is hatékonyan hasznosítják. 2012 óta a TOYOTA 11 pole pozíciót és 13 futamgyőzelmet szerzett, és versenyzői összesen 34 alkalommal állhattak fel a dobogóra. 2014-ben a csapat a TS040 HYBRID géppel megnyerte az egyéni és a csapatszintű bajnokságot is, egy évvel később pedig a TOYOTA az első Le Mans-i futamának 30. évfordulóját ünnepelte. A TOYOTA Motorsport GmbH a WEC projektben játszott szerepe mellett egyéb tevékenységeket is végez: többek közt a cég biztosítja az erőforrásokat a TOYOTA 2017-es visszatéréséhez a Rally Világbajnokságra, emellett pedig külső megrendelők számára is rendelkezésre bocsátja magas színvonalú mérnöki szolgáltatásait.
