A szakember jól tudta, hogy személyes jelenléte soha nem volt még fontosabb a Hendrick Motorsports számára, mint azokban a napokban. A mély gyászban lévő csapat tagjainak szükségük volt arra, hogy lássák, az ekkorra már valódi birodalommá kinőtt HMS alapítója és vezetője a tragédia ellenére sem engedi ki a kezéből a kormányrudat, noha a legnagyobb veszteséget kétségkívül ő szenvedte el.
Hendrick a baleset előtt úgy tervezte, hogy a csapatot néhány éven belül teljes egészében egyetlen fia, Ricky veszi át. Azon az októberi vasárnapon azonban a sors másként intézkedett és a 24 esztendős fiatalt tizenegy másik emberrel együtt a másodperc tört része alatt elragadta a halál.
“Valahol azt olvastam, ha megválaszthatnád, hogy elfelejtesz mindent és akkor nem is kell többé rá gondolnod, mintha egyáltalán nem is ismerted volna őt, akkor mit tennél?” - tette fel a kérdést Ricky kapcsán egy 2014-es, ESPN-nek adott interjújában Hendrick. “Inkább megtartanál minden emléket, azokkal együtt a fájdalmat is, vagy teljesen kitörölnéd a tudatodból, ezáltal megszabadulva a lelkedet marcangoló kínoktól? Nos, én inkább együtt élnék a fájdalommal.”
A Hendrick Motorsports főhadiszállására tett első útját a tragédia után Rick máig úgy jellemzi, mint a legnehezebb dolog, amit valaha véghezvitt. Visszatérni abba a közegbe, ami a leginkább emlékeztette nem csak hirtelen elvesztett, közeli családtagjaira, de közvetlen kollégáira is, elképesztő lelkierőt igényelt.
Amikor a szakember végképp elhatározta, hogy újra a csapata munkatársai elé áll, a felesége azonnal, ellentmondást nem tűrően kijelentette, nem engedi el őt egyedül. Az asszony után leánya, Lynn és annak férje, Marshall Carlson is közölte, ott a helyük Rick mellett a Concorde-ba vezető úton.
“A hátsó ajtón mentünk be az épületbe, az első ember pedig akit megláttam Jeff Gordon volt, nem szólt semmit csak állt és nézett” - mondta Hendrick. “Felmentem a lépcsőn egyenesen a hallba, ahol az emberek százával vártak. Emlékszem, hogy érzelmileg mennyire túlfűtött pillanat is volt ez, milyen nehezen jöttek a szavak, de muszáj volt megköszönnöm nekik mindent és elmondanom, hálás vagyok. Amikor végignéztem az embereken annyit mondtam, hogy ‘Ez a hely továbbra is működni fog és vigyázni fogunk egymásra, mivel ti mindannyian szintén a családom részei vagyok. Együtt, közösen átvészeljük ami történt.’ Majd ezután hazamentem.”
Hendrick sajtósa, Jesse Essex azonban másként emlékszik erre a pillanatra.
“Nem ment el rögtön. Jól emlékszem, hogy a rövid beszéde után minden egyes emberhez odalépett és egyenként kezet rázott velük.”
A csapat tagjai máig úgy gondolják, ez a látogatás mentette meg a Hendrick Motorsports-ot, miután egyfajta bizonyosságként szolgált arra, hogy nem csak cégként, de családként is állnak egymás mellett, akiknek célja innentől fogva, hogy valóra váltsák a repülőgép-szerencsétlenségben elhunytak álmait.
“Olyan volt a hangulat, mint egy családi összejövetelen, nem tudom másként leírni” - folytatta Hendrick. “Abban a pillanatban valami azt súgta nekem, hogy meg kell nyugtatnom őket. Tudniuk kellett, hogy én hogyan érzek. Azt hiszem, ezek igazán különleges, átkozottul emocionális percek voltak.”
Ahogyan Rick meglátta, hogy a gyász ellenére az emberek szemében ott csillogott az elszántság és a munkájuk iránti szenvedély, végérvényesen biztos lett abban, hogy a Hendrick Motorsports az összeomlás helyett inkább tovább növekszik majd.
“Az a szeretet és támogatás, ami belőlük áradt leírhatatlan volt. Hihetetlen erőt adott nekem és ad a mai napig is.”
Senki nem fordított hátat a csapatnak, a tragédia inkább csak még jobban összekovácsolta őket. Ez pedig földöntúli büszkeséggel töltötte el a birodalom alapítóját.
“Azt gondolnád, hogy egy ilyen csapást nem lehet ép ésszel elviselni. Én magam is ezt hiszem abban az esetben, ha nincs meg a hited és nem állnak mögötted barátok és családtagok. Az én családom azonban óriási méretű, köszönhetően ezeknek a remek embereknek itt, csapatnál.”
A baleset teljes körű kivizsgálása közel másfél évet vett igénybe, aminek eredményeit végül 2006. február 7-én közölte a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Hivatal.
A nyomozás szerint a pilóták, név szerint Richard Tracy és Elizabeth Morrison hibája vezetett a szerencsétlenséghez. A szakértők egybehangzó véleménye alapján a GPS adatok helytelen olvasásának következtében a gép jóval az optimális magasság felett repült és csak öt mérfölddel a reptér landolási zónájának elérése után kezdett ereszkedni. Váratlanul azonban ismét emelkedésnek indult, majd valami oknál fogva további egy percen át tartotta az egyenes irányt, mielőtt még jobbra fordult volna, aminek következében végül elkerülhetetlenül csapódott bele a Blue Mountain oldalába.
A vizsgálati eredmények nyilvánosságra hozatalával egyidejűleg a baleset egyik áldozatának, a Hendrick Motorsports néhai motorokért felelős mérnökének, Randy Dortonnak felesége, Diane keresetet nyújtott be a bíróság felé azt állítva, hogy a tragédiáért a néhai John Hendrick tehető felelőssé.
A nő szerint a tragédia elkerülhető lett volna, ha Rick Hendrick testvére, egyben a csapat egykori elnöke, aki maga is szörnyethalt a tragédiában, nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy még azelőtt a Martinsville Speedway-re érjenek, hogy NASCAR Cup Subway 500-a megkapná a zöld zászlót.
Mrs. Dorton állítása szerint eredetileg helikopterrel mentek volna a futamra, a rossz időjárási viszonyok miatt azonban annak pilótája nem kockáztatta meg a felszállást. Ezt követően döntöttek úgy, hogy inkább a Hendrick Motorsports magángépével utaznak el a pályára. Nem sokon múlt azonban, hogy a végül szerencsételnül járt repülő se hagyja el a földet.
“A férjem felhívott és azt mondta, hogy valószínűleg nem tudnak felszállni, olyan rosszak a körülmények” - idézte Diane szavait a beadvány. “47 perccel később azonban ismét telefonált és csak annyit mondott, hogy ‘indulunk’”.
A beadvány szerint Richard Tracy az időjárás miatt mindenképpen Danville-ben akarta letenni a gépet Blue Ridge helyett, John Hendrick azonban erről hallani sem akart, mondván az a repülőtér túlságosan is messze van Martinsville-től, így nem érnének oda a rajt előtt.
Ezzel egyidejűleg Tony Stewart magángépének pilótája, azon a napon viszont utasként a Hendrick-gépen tartózkodott Scott Lathram és Jeff Turner özvegyei, Tracy Lathram, valamint Linda Turner is pert indított a csapat ellen, az utóbbi hölgy által benyújtott dokumentumokból pedig az is kiderült, hogy a végzetes napon huszonhét másik, eredetileg szintén Blue Ridge-en leszálló repülőgép döntött másik landolási hely mellett.
Mrs. Dorton leszögezte, hogy az általa megtett jogi lépésnek semmi köze a pénzhez, nincs ugyanis annyi dollár a világon, ami visszahozná a férjét. A szándéka mindössze annyi, hogy fény derüljön az igazsgára arról, mi vezetett valójában Randy és rajta kívül még további tizenegy ember halálához, megtalálni az esetleges felelősöket, a végső konklúziót felhasználva pedig elkerülni, hogy a tragédia a jövőben megismétlődjön.
“Mindenki rengeteget szenvedett már, akinek családtagjai ültek azon a gépen” - reagált a Diane által kezdeményezett bírósági ügyre Rick Hendrick. “Amikor visszagondolsz a pilótákra és arra, hogy mennyire magasan képzettek voltak ők, akkor nagyon kiábrándítónak hat, hogy valaki nem fordít figyelmet a részletekre, csak kiragad dolgokat azok kontextusából, emiatt pedig az általa felvonultatott tények egyáltalán nem helytállóak. A bátyám rettegett a repüléstől, akkor ráadásul még két lánya is vele tartott, ami csak tovább fokozta a pánikját. Tudom, hogy több, mint egy órán keresztül várakoztak arra, hogy az idő kitisztuljon, senki nem siettetett semmit, legfőképpen nem John. Szóval ujjal mutogatni rá rendkívül szomorú és fájdalmas a családunkra, azon belül is az édesanyánkra, valamint John feleségére és életben maradt egy gyermekére nézve."
Mrs. Dorton elmondása alapján a baleset óta nem hallott a Hendrick Motorsports felől. Rick azonban ezt is vehemensen tagadta.
“Diane azt állítja, hogy a tragédia után hátat fordítottunk neki. Ez nem igaz. Kiadtam neki Randy 2004-es bónuszát, továbbá még hat havi bérének megfelelő összeget 2005-ben, fedeztem a biztosításait és vettem neki egy vadonatúj BMW-t is. Mindig volt valaki, aki a csapatunktól éjjel-nappal a rendelkezésére állt és ott segített neki, ahol csak szüksége volt rá. Én magam bármikor hajlandó voltam találkozni vele, amikor csak ő akarta. Nem értem, hogy hirtelen miért támadja a bátyámat. Ez egy elég olcsó dolog, azt gondolom, emellett nagyon kiábrándító, pláne, hogy az állításai nem fedik a valóságot. A kijelentése arról, hogy nem kapott tőlünk segítséget az teljesen….amikor annyi mindent megteszel, mint mi, erre jön valaki és ilyet mond az pokolian fájó tud lenni. Ami történt, nagyon szomorú, de baleset volt.”
2004. márciusában Linda Turner egy újabb beadványt intézett a bíróság felé, ami ezúttal már a Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) ellen irányult. Ebben a nő hasonló kifogásokat fogalmazott meg, mint amikkel a Hendrick Motorsports illette korábban a greensborói légiirányítást, mondván nem megfelelően tájékoztatták a pilótákat a gép magasságáról, valamint annak helyzetéről.
A szerencsétlenség napján szolgálatban állt Brian Park, Jerry Wilson és William Thomson Jr. mind az özvegy, mind pedig a csapat szerint csődöt mondott a repülő monitorozásában, a kijelölt útiránytól való eltérés okozta vészhelyzet felismerésében, annak végső lereagálásában, beleértve, hogy még a pilótákkal sem vették fel a kapcsolatot.
Három évvel később mindhárom özvegy peren kívüli megállapodásra jutott a Hendrick Motorsports-cal, ennek részletei azonban nem kerültek nyilvánosságra.
Időközben Diane Dorton is bírósághoz fordult a légiirányítók felelősségre vonását szorgalmazva.
Az eljáró bíró tájékoztatása szerint kizárólag a pilóták hibáztak, akiknek észlelniük kellett, hogy letértek a repülőtérre vezető útról, ennek megfelelően pedig a szabályoknak megfelelő intézkedéseket szükségeltetett volna tenniük. A szándékosságot és a meggondolatlanságot azonban kizárták, a baleset közvetlen okaként pedig az emberi hibát jelölték meg a részükről.
Az Észak-Karolinai Állami Bíróság 2010. szeptemberében világosan kizárta a légiirányítók felelősségét a tizenkét emberéletet követelő balesetben. Ennek hallatán a Hendrick Motorsports, valamint Linda Turner és Diane Dorton azonnal fellebbezést nyújtott be.
A bírósági ügyre végül hat és fél évvel a tragédia után, 2011. májusában került pont, amikor Hendrickék, és a két özvegy peren kívüli megállapodást kötött az FAA-vel és az amerikai kormánnyal.
Öt hónappal a jogi huzavona lezárása után a sors kis híján megismételte önmagát.
2011. október 31-én, hétfő este egy, a Hendrick Motorsports és annak versenyzője, Jimmie Johnson cégének, a Racing II Inc.-nek közös tulajdonában lévő Gulfstream G150 típusú repülőgép túlszaladt a floridai Key West Nemzetközi Repülőtér kifutópályáján. A baleset idején a fedélzeten két utas, Rick Hendrick és felesége, Linda, valamint a két pilóta tartózkodott.
Bár úgy tűnt, senki sem szenvedett komolyabb sérülést, a biztonság kedvéért mind a négyüket a legközelebbi kórházba szállították.
A pilóták karcolás nélkül megúszták az incidenst, míg Linda Hendrick-et kisebb zúzódásokkal, Rick-et pedig borda- és kulcscsonttöréssel kezelték.
Egy nappal később az Associated Press tájékoztatása által kiderült, hogy a balesetet a fékek meghibásodása okozta, amit később a pilóták rádióforgalomban tett bejelentése is igazolt.
A Hendrick Motorsports túlélte a túlélhetetlent és hihetetlen összetartással, fegyelemmel, valamint egymás iránti tisztelettel az amerikai autósport egyik legnagyobb sikertörténetévé vált.
Hiába azonban a számtalan rekord, beleértve szupersztárjuk, Jimmie Johnson 2016-os bajnoki címét, amivel beállította Richard Petty és a néhai Dale Earnhardt Sr. csúcsát, a csapat életében máig nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnának arra a tíz emberre, akik 2004. október 24-én ott ültek annak a bizonyos gépnek az utasterében.
A csapat főhadiszállásának központi termének falán ma is kiemelt helyet foglal el egy közeli fotó Ricky Hendrickről, amelyen egy amerikai zászlóval a kezében az ég felé tekint.
Édesapja pedig szentül állítja, hogy valahányszor elsétál a kép előtt érzi magán fia tekintetét, mintha csak a szemei követnék őt.
"Ez a legkísértetiesebb fénykép, ami csak létezik" - véli Rick. "Sokan kérdezték már, tényleg azt akarom-e, hogy itt lógjon, ahol minden nap látom. Nem kínzom ezzel csak még tovább magam? Erre én azt válaszolom, hogy nem, sőt, mindenkiről ki fogok tenni képeket, az anyámról, apámról, John-ról....Ők az én családom. Ez az épület Ricky-nek épült, volt vele egy tervem, erre ez a terv semmissé vált. Vannak, akik megkérdezik, hogy egyáltalán a tragédia után miért jöttem ide vissza? Minek? Mi hajt? Miért csinálom továbbra is azt, amit eddig? Megmondom, azért, mert különleges kapcsolatom van az itteni emberekkel. És itt minden percben Ricky-re gondolhatok. Ez nem kínoz engem, hanem inkább éltet és tovább ösztönöz arra, hogy a Hendrick Motorsports-ot olyan magasságokba emeljem, mint amilyenekről a fiam is álmodott."
