Van az úgy, hogy nehéz összefoglalni egy versenyt, pláne akkor, ha az 250 körig és három órán keresztül tart, sőt, van is miről beszélni. A 2015-ös IndyCar-szezon 11. futama az Auto Club Speedwayen ilyen volt, s noha egyes szakaszaiban nem előzgették egymást halomra a pilóták, összességében remek versenyt láthattunk, idegtépő csatákkal, több kisebb, és egy igazán látványos balesettel.
A jelenleg is használatban lévő Dallara-kasztni, a DW12-es bevezetése óta rengetegen panaszkodtak arra, hogy az IndyCar elvesztette igazi vonzerejét az oválokon: a késhegyre menő pack-versenyzést, amikor hárman-négyen egymás mellett hajtanak a jobb pozíciókért. Texas előtt Mario Andretti nyilatkozott úgy, hogy a küzdelem ezen formája egyszerűen unalmas, mégis, a fontanai pálya kongó lelátói voltak rá a tanúk, hogy a superspeedwayekről bizony eltűnt az izgalom.
De ez a három óra, melyet az Indy 500-zal karöltve joggal lehet az év versenyének nevezni, mindenért kárpótolta a közönséget, a helyszínen és a tévék előtt egyaránt. A verseny alatt tweetelők tábora két részre szakadt: az egyik fele odáig volt az akciók láttán, a másikuk pedig Dan Wheldon 2011-es, októberi tragédiáját hozta fel intő példaként, ahol pont a pack-versenyzés lett 13 autó végzete egyszerre, közöttük a szerencsétlenül járt brit pilótáé is.
Ilyenkor azonban senki sem gondolkozik a főszereplők fejével, akik pontosan tudatában vannak a veszélynek – nem véletlen, hogy az indanapolisi balesete után otthon lábadozó James Hinchcliffe is úgy fogalmazott, hogy bárcsak ott lehetett volna a többiek között. A 2015-ös MAVTV 500 sem maradt adós a bukásokkal: konkrét ívet is leírtak a versenyzők a balesetek erősségét illetően.
A sort Helio Castroneves kezdte, aki beszorult Power és Briscoe közé, és az ausztrál leheletfinom kormánymozdulata is elég volt ahhoz, hogy a Penske megforogjon. Ekkor már majdnem a verseny felénél jártunk, és ha egyszer egy üzlet beindul… a 158. körben a CHF Racing főnöke, Ed Carpenter ütközött „beosztottjával”, Josef Newgardennel – a veterán pilóta az autóból kiszállva elismerte hibáját.
A következő két sárga zászlós szakaszt pályán heverő törmelékek okozták: előbb Rahal hagyta el a tankolócső beszorult csonkját (a veszélyes kiengedés miatt a büntetés szele is meglengette az amerikait), majd Dixon trafálta el Munozt, az andrettis pedig mehetett a pitre új kerékvédőért. Az utolsó két kényszerszünetet azonban már nem úszták meg ennyivel a pilóták: addig-addig emlegette mindenki Takuma Sato vakmerőségét, míg végül a versenyben korábban vezető japán tényleg balesetbe keveredett, és kiforgatta Will Powert.
Öt körrel a vége előtt meglendült a piros zászló a romeltakarítás miatt, de hiába, a mezőny nem tudott zöld zászló alatt célba érni: egyetlen körrel a vége előtt a két Ryan, Briscoe és Hunter-Reay akadt össze. Az SPM pilótájának autója kísértetiesen hasonló módon emelkedett fel a földtől, mint társaié az Indy 500 edzésein, de hála Istennek épségben szállt ki a feje fölött átbucskázó autóból.
A verseny első két harmadában hátul megbújó Graham Rahal behúzta a győzelmet a végig az élmezőnyben autózó és szinte legtöbbet csatázó Tony Kanaan előtt, a dobogó harmadik fokára Marco Andretti állhatott fel - Juan Pablo Montoya negyedik helyével tovább erősítette vezető helyét a bajnokságban. Rahalnak több mint 7 évet kellett várnia második IndyCar-diadalára, utoljára a 2008-as st. petersburgi versenyen tudott nyerni. Több, mint a mezőny fele (14 pilóta) vezetett legalább egy kör erejéig, és a folyamatosan változó sorrend miatt új rekord is született az élen lezajló váltások tekintetében (83).
Reméljük, a folytatás is hasonlóan izgalmas és sérülésmentes lesz Milwaukeeban is, bár Tristan Vautier egyik kiállása során elütötte egyik szerelőjét – Owen Trovert kisebb sérülésekkel kellett kórházba szállítani.
A fontanai MAVTV 500 eredménye:
