Eddie Jordan 1948. március 30-án látta meg a napvilágot Dublinban. Bár elsősorban csapattulajdonosként ismerjük, saját versenyzői karriert is befutott: gokartosként kezdte, 1971-ben meg is nyerte az ír bajnokságot. Megfordult a Formula Fordban, majd a Formula-3-ban is, az 1976-os idényt azonban a Mallory Parkban elszenvedett lábtöréssel járó balesete miatt ki kellett hagynia.
Ezután még feltűnt a Formula Atlanticban, 1978-ban meg is nyerte az ír bajnokságot, de egy futamon rajthoz állt a Formula-2-ben, 1981-ben elindult a Le Mans-i 24 óráson, sőt még a McLaren színeiben F1-es versenygépet is tesztelhetett.
Eközben azonban már megalapította saját versenycsapatát, az Eddie Jordan Racinget, amellyel eleinte főként a brit Formula-3-ban szerepelt. 1983-ban Martin Brundle bajnoki ezüstéremig jutott egy bizonyos Ayrton Senna mögött – a rivalizálást a Netflix 2024-es Senna sorozata is bemutatta –, néhány évvel később Johnny Herbert pedig meg is nyerte a szériát.
A Formula-3000-ban is feltűnt a csapat, 1989-ben pedig dominálták az idényt, a bajnokságot Jean Alesi nyerte. Ekkor szerződtette Jordan főtervezőnek Gary Andersont – a következő lépcsőfok pedig nem lehetett más, mint a Formula-1.
A szimpatikus F1-es kiscsapat, kiugró eredményekkel
Ez a nagy pillanat 1991-ben jött el, ekkor alapította meg a Jordan Grand Prix-t. A Ford-motorokkal hajtott, mai napig közönségkedvenc zöld 7Up-festésű autóval pedig kapásból letették a névjegyüket az F1-ben, hiszen a konstruktőri ötödik helyen végeztek.
Rögtön ebben a szezonban debütált nála az F1 egyik legnagyobb alakja, Michael Schumacher is, aki a taxisofőrrel történt incidens után vontak ki a forgalomból, így beugróként igazolta le a később hétszeres világbajnokká avanzsáló németet. Aki a Belga Nagydíjra hetedikként kvalifikált, majd a versenyen pár száz méter után kiesett kuplunghibával – de Flavio Briatore és a Benetton így is elcsente Jordantől Schumachert.
A későbbi években is több klasszisnak adott bemutatkozási lehetőséget, nála debütált Rubens Barrichello, Eddie Irvine, Ralf Schumacher és Giancarlo Fisichella is. Később aztán még világbajnokot is tudtak szerződtetni, méghozzá 1998-ra Damon Hill személyében.
Az említett 1998-as szezon hozta meg az első nagy áttörést a Jordannek, hiszen a legendás esős spái futamon megszerezték első győzelmüket, amely rögtön kettős siker volt Hill és az ifjabb Schumacher révén.
A Jordan Grand Prix legsikeresebb idénye azonban a következő, az 1999-es volt, ahol Heinz-Harald Frentzennel majdnem sikerült kihasználniuk, hogy a McLaren és Mika Hakkinen botladozott, a Ferrari pedig Michael Schumacher lábtörése miatt elveszítette jobbik versenyzőjét. Frentzen két futamot is megnyert, összetettben pedig végül vb-bronzérmes lett Hakkinen és Irvine mögött – ahogy a Jordan Grand Prix is harmadikként zárt.
Az 1999-es sikereket viszont enyhe lejtmenet követte a Jordan számára. Az utolsó villanásuk a 2003-as Brazil Nagydíjhoz köthető, ahol – természetesen esőben – Fisichella nyerte a piros zászlóval leintett viadalt (igaz, a győzelmi trófeát csak két héttel később Imolában kapta meg az eredetileg győztesnek kihirdetett Kimi Raikkönentől).
Az istálló folyamatosan csúszott hátra a rangsorban, fennállásuk utolsó három idényében már csak a konstruktőri kilencedik helyre voltak jók. 2005-ben aztán Jordan úgy döntött, megválik a gárdától, így került az a Midland Grouphoz.
Baumgartner is nála debütált az F1-ben
Magyar szempontból mindenképp ki kell emelni, hogy hazánk első és máig egyetlen Formula-1-es pilótájának, Baumgartner Zsoltnak is ő adott esélyt, amikor 2003-ban leigazolta tesztpilótának.
Amikor pedig a hungaroringi futamon a szabadedzésen Ralph Firman megsérült, Jordan Baumgartnert ültette be az autóba, így a magyar közönség előtt debütálhatott Zsolt a legendás sárga festésű autóban, amellyel még egy futamot teljesített később a monzai Olasz Nagydíjon (2004-ben pedig aztán a nagy rivális Minardihoz szerződött).
A bohém tv-s szakértő
Jordan öröksége nem csupán a silverstone-i alakulat megalapítása, amely jelenleg is jelen van az F1-es rajtrácson: az eladás után Midlandként, Spykerként, Force Indiaként és Racing Pointként szerepelt és ért el olykor sikereket a gárda, amely 2021-től viseli az Aston Martin nevet.
Az eredményei mellett viszont legalább annyi említést érdemel Jordan személyisége is, amellyel az F1 egyik legszínesebb, legbohémabb, az üzletben mégis egyik legkeményebbnek bizonyuló csapattulajdonosa és csapatfőnöke volt a kilencvenes években és a 2000-es évek első felében.
A Jordan Grand Prix eladása után tv-s szakértőként is ismertté vált, utolsó éveiben David Coultharddal saját podcastot indított, nem mellesleg az ő közbenjárására került Adrian Newey az Astonhoz – azaz egykori csapata jogutódjához.
2024 év végén derült ki, hogy agresszív hólyag- és prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Bár 2025 elején még arról beszélt, hogy kemoterápiára jár, túlélési esélyei pedig jók az orvosok szerint, március 20-án, nem sokkal 77. születésnapja előtt legyőzte őt a gyilkos kor, ezzel az F1 egyik ikonikus és színes alakja távozott az élők sorából.
2020-ban az a megtiszteltetés érte lapunkat, hogy Jordan volt a vendége az akkor még épp csak elindult Formula Podcastnak – ahol Baumgartner mellett beszélt arról is, hogyan lehet jó csapatfőnökké válni az F1-ben, hogyan tudta motiválni és ösztönözni a pilótákat – ami néha azzal járt, hogy egyik-másik versenyzőt egyszerűen beköltöztette a saját családi otthonába. Jordan a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel fedte fel, hogy ki volt az ominózus versenyző, aki azóta is a második apjaként tartja őt számon. Az adás az alábbiakban hallgatható meg:
