Az új évezred egyik legemlékezetesebb Formula-1-es szezonja volt a 2009-es, amely során Jenson Button úgy lett világbajnok, hogy néhány héttel a szezonkezdet előtt még abban sem lehetett biztos, hogy a Honda kiszállása után egyáltalán lesz csapata. Végül Ross Brawn mentette meg az istállót, amely Brawn GP-ként mindent besöpört egyetlen idényében – nem véletlen, hogy amikor a Formula Podcastban arról kérdeztük a jelenleg az F1 vezetésében tevékenykedő, korábban a Benettonnál és a Ferrarinál is Michael Schumacherrel vb-címeket szerző szakembert, hogy mit tekint pályája legizgalmasabb szerepének, ezt jelölte meg:
„Úgy gondolom, hogy a Brawn GP, vagyis a Honda megmentése, mert hirtelen olyan új kihívással találtam szembe magam én is, a csapat többi munkatársa is, amivel korábban nem. Korábban soha nem kellett elindulnom és összeszednem a pénzt, amiből versenyzünk, hiszen számomra ez mindig adott volt azoknál a csapatoknál, ahol dolgoztam. Hirtelen a csapat megmentésére irányuló folyamat kellős közepén találtam magam és elő kellett teremtenem a pénzügyi forrást ahhoz, hogy a csapat életben maradjon. Az alatt a tizennyolc hónap alatt hihetetlen bajtársiasságot láttam az embereken, hiszen senki nem tudta, hogy van-e egyáltalán jövőnk, de mindannyian a tudásuk legjavát nyújtva dolgoztak, még akkor is, amikor elmondtuk nekik, hogy csakis létszámleépítéssel élhetjük túl, akkor, ha hétszázról négyszázra csökkentjük a létszámot. Meg kellett mondanunk nekik, hogy háromszáz embert el kell bocsátanunk. Voltak, akik még az utolsó munkanapjukon is teljes erőbedobással dolgoztak, hogy segítsék a csapatot. Amikor később a csapat újra elkezdett növekedni a sikerek hatására, ezek az emberek közül sokan visszatérhettek és ez fantasztikus volt.”
„Ez volt a legkülönlegesebb időszaka a pályafutásomnak, mert teljesen más volt ahhoz képest, amit korábban tapasztaltam, pedig jómagam szerencsés vagyok, mert olyan briliáns tapasztalatokat szerezhettem, mint például az első bajnoki cím Michael Schumacherrel vagy épp a bajnoki címek a Ferrarival, amelyek azért voltak csodásak, mert előtte 21 éven át nem tudtak nyerni. Három éven át nagyon közel voltunk hozzá, mindig „majdnem megcsináltuk”, aztán egyszer csak „végre megcsináltuk”. Ez tényleg különleges volt. Büszke vagyok a sportautók világában a Jaguarral nyert bajnoki címekre, mert szórakoztató volt és valójában az teremtette meg az alapot ahhoz, hogy sikereket érhessek el az F1-ben is. A sportautó-versenyzésben akkoriban nagyon fontos volt a stratégia, az üzemanyagstratégia és a versenystratégia, míg az F1-ben ez még csak akkor kezdett igazán nagy jelentőségűvé válni. A sportautózásból visszatértem az F1-be ezzel a tudással és ez komoly előnyt jelentett számomra. Nagyszerű idők voltak ezek, de a Brawn GP volt talán a legkülönlegesebb.”
A Brawn GP főleg a 2009-es idény első felében mutatott tarolása nem kis részben egy technikai megoldásnak, a dupla diffúzornak volt köszönhető. Az egykori csapatfőnöknek neki is szegeztük a Formula Podcast egyik hallgatója által feltett kérdést, miszerint ő maga találta-e fel a trükköt: „Nem, valójában nem én találtam fel. Akkoriban ugye a csapat még Honda volt, és őt sokat költöttek az F1-re. Sikert akartak elérni és nem foglalkoztak azzal, hogy ez mibe kerül, így egyszerre két szélcsatorna-programunk is működött, az egyik az Egyesült Királyságban, a másik pedig Japánban. A koncepcióval az egyik japán mérnök, a Honda egyik mérnöke állt elő. Az egyik technikai vonatkozású megbeszélésen mutatta be és magyarázta el, hogy miről is van szó.”
„Először mindannyian azt gondoltuk, hogy ez biztosan nem működhet, de minél inkább beleástuk magunkat, annál inkább felismertük, hogy de, bizony működhet. Arra jutottunk, hogy ez egy olyan szabályértelmezés, amely megvalósítható, ezért az FIA-hoz fordultunk, akik jelezték, hogy hajlamosak elfogadni ezt. Ez a bizonyos mérnök nagyon fontos szerepet játszott a Brawn GP sikerében. Azt kell mondanom, hogy a dupla diffúzor volt a hab a tortán. Az autó egyébként is jó volt, de ez a bizonyos része elegendő ideig biztosított komoly előnyt nekünk ahhoz, hogy megnyerjük a világbajnokságot. Erre szükség volt, mert a többiek gyorsan felzárkóztak. Nekik sok pénzük volt, nekünk kevés, így nem tudtunk sokat fejleszteni, viszont ebből kifolyólag olyan előnyre tettünk szert, hogy meg tudtuk nyerni a bajnokságokat.”
Ha kíváncsi vagy, mit nyilatkozott arról Ross Brawn, hogy szerinte miképp alakult volna a Formula-1 legutóbbi évtizede, ha nem adja el egy év után a csapatot a Mercedesnek, vagy épp kivel szeretett a leginkább együtt dolgozni Schumacher után, akkor az alábbiakban a teljes interjút és adást meghallgathatod:
