Az ATS csapatának ABBA-feliratú, fehér-citromsárga autója ott virít a legtöbb valamire való F1-es történelemkönyv lapjain, de hogy került a ma retrónak nevezett zenei stílus (melyet helyesebb lenne inkább egy életérzésnek nevezni) egyik legnevesebb képviselője, a svéd zenekar a száguldó cirkuszba?
Az ok Slim Borgudd svéd zenész-autóversenyzőnél keresendő. Az 1946. november 25-én született Borgudd már tinédzserként kapcsolatba került a benzingőzzel, ugyanis nagy rajongója volt Stirling Mossnak, aki 1959-ben bajnokságon kívüli futamot nyert Karlskogában. Az autósport ekkor azonban még távolinak tűnt, de fiatal srác talált más elfoglaltságot magának: a zenélést, pontosabban a dobolást. Először egy iskolai bandában (Lea Riders Group) kezdte karrierjét, mely olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy 1966-ban már Stockholmba hívták őket koncertezni, és a televízióban is állandó szereplők voltak.
A gyorsan jött sikereknek azonban két évvel később vége szakadt, a zenekar felbomlott, de kis idő multán Borgudd egykori kollégájával és egy harmadik sráccal megalapította a Made In Swedent nevű progresszív jazz-bandát. Bár több albumuk is megjelent, és tekintélyes rajongótáborral is bírtak, az 1972-ben alakult ABBA mellett nehéz volt érvényesülni a svéd könnyűzenei piacon, így Borgudd újfent egy volt részvételt írhatott fel önéletrajzába.
Az Öland szigetén született fiú ezután a Solar Plexus, valamint a Hootenanny Singers nevű bandákban ütötte, amit ütnie kellett, ekkora azonban már belekóstolhatott a versenyzés világába is. Egyik brit turnéja alatt ismerkedett meg egy Chris Barber nevű figurával, aki a zenélés mellett amatőr versenyzőként látogatta a pályákat. A kolléga sikeresen kombinálta a zenélést és az autózást, Borgudd pedig feltette magának a kérdést: ő miért ne lehetne képes rá?
Mivel igenlő választ kapott a belső hangtól, megvette Barber Lotus 22-esét, és svédországi klubversenyeken kezdte a versenyzést. A karrierjüket 20-as éveik végén kezdők ritkán érnek el átütő sikert, Borguddnak azonban sikerült nemzetközi szinten is ismertté válnia. Miután a Lotusról Volvóra váltott, skandináv Formula-Ford lett 1973-ban, két évvel később pedig belekóstolt a Forma-3-ba is. Honfitársa, Tore John Helle Viking nevű csapatánál is kipróbálta magát, a pilóta pedig ebbe az autóban készített képét rakta fel debütáló szólóalbumára, amely a Funky Formula nevet viselte.
Az Európai F3-as bajnokságban 1978-tól már saját csapatában versenyzett, 1979-ben pedig a harmadik helyen zárt a tabellán, többek között olyan pilótákkal összecsapva, mint a bajnok Alain Prost, Michele Alboreto, Thierry Boutsen, vagy a későbbi kétszeres Indy 500-győztes Arie Luyendyk. Mindemellett a hazai bajnokságra is volt ideje, melyet annak rendje és módja szerint meg is nyert.
Borgudd egyre feljebb és feljebb szeretett volna lépni, de nem kapta meg a Marlborótól 1980-ra ígért támogatást. Éppen a legjobbkor nyújtott segítő kezet egykori hootenanny-s társa, Björn Ulvaeus, aki nem mellesleg az ABBA alapító tagjának számított. Az akkor már világhírű Ulvaeus ajánlotta be Borguddot a zenekar dobosának, barátságuknak és kapcsolatuknak köszönhetően pedig megegyeztek, hogy a zenekar támogatásával a versenyző 1981-ben bemutatkozhat a Forma-1-ben.
A dolog pikantériája, hogy az üzlettel egyáltalán nem járt pénzbeli támogatás, az ATS csapata ugyanis azért ajánlotta fel az ülést Borguddnak, hogy az ABBA feliratok majd piócákként fogják vonzani a valódi szponzorokat. Sajnos nem így lett, Borgudd álma viszont teljesült. De nem csak hogy teljesült, hanem sikert is elért, hiszen a Brit Nagydíjon megszerezte élete első és egyetlen F1-es pontját. A silverstone-i 6. helynek akkora visszhangja volt, hogy a következő, hockenheimi hétvégén az ABBA minden tagja tiszteletét tette.
A további eredmények elmaradása azonban kilátástalanná vált Borgudd jövője, a nagy mágus Ken Tyrrell azonban mentőövet biztosított neki ’82-re. A pilóta azonban csak az évad első három versenyén indulhatott, és hiába szerzett remek 7. helyet Brazíliában, mennie kellett. Az ABBA feloszlása után Borgudd inkább a versenyzés felé fordította figyelmét, elindult az F3000-ben, visszatért Svédországba túraautózni, legnagyobb sikereit azonban az 1986-ban kezdődött kamionos karrierjében érte el: 1995-ben megnyerte a ma Kiss Norbit is soraiban tudó Európa-bajnokságot, egy Mercedes volánja mögött.
