Hermann Lang Stuttgartban nevelkedett az előző évszázad kezdetén egy munkásosztályhoz tartozó családban. Apja halála után egy motorjavító műhelyben kezdett dolgozni, idővel pedig szokásává vált, hogy maga is kipróbálta a műhelyében megforduló kétkerekű járműveket. A száguldás iránti szenvedélye a versenypályákig vezette őt, így 1929 és 1931 között motorversenyzőként kezdett hírnevet kiépíteni magának, amihez sikerei, na meg egy majdnem halálos balesete is hozzásegítették.
A világgazdasági válság aztán véget vetett a törekvéseinek, majd idővel a Mercedes-Benznél kapott munkát a motorok szerelőjeként. Hamarosan itt is kapcsolatba került a száguldással, hiszen 1934-ben már ő volt a Mercedes autóit a versenyekre szállító kamion sofőrje. A pályákon Luigi Fagioli szerelője volt, de tulajdonképpen mindenesként alkalmazta őt a csapat, hiszen szakácsként is megállta a helyét. Miután némi időt eltöltött a tűz közelében, sikerült meggyőznie a Mercedes csapatmenedzserét, Alfred Neubauert, hogy tesztlehetőséget adjon neki az egyik autójában, amely során meggyőző tempót mutatott, így 1935-re már ő is a versenyzők egyikévé vált, és hirtelen olyan pilótákkal került azonos rangba, mint Fagioli, Rudolf Caracciola és Manfred von Brauchitsch. Első versenyét a Nürburgringen az 5. helyen zárta, majd a következő évben az élen is állt ugyanezen a futamon. 1936-ban a Mercedes már tavasszal visszavonulót fújt az Auto Union domináns teljesítménye miatt, de a következő évre erősebb technikával álltak ki, ami már Lang számára is lehetővé tette a tündöklést.
Az évet ő kezdte a legerősebb formában a Tripoliban szerzett győzelemmel, ami azonnal szembeállította őt neves csapattársaival, akik vele ellentétben a felsőosztályból származtak, és lenézték az alsóbbrendűnek tartott Langot. Ám éppen ő volt az, aki szakértelmével előnyt tudott kovácsolni magának, hiszen szerelői múltja, technikai érzéke révén jobban átlátta az autó működését és iránymutatást tudott adni a Mercedes tervezőinek is.
1939-ben már ő számított az öt futamból álló Európa-bajnokság fő esélyesének. Az ötből végül a háború kitörése miatt csak négyet rendeztek meg, amelyekből Lang kettőt megnyert, ám a bajnokság végeredménye még hosszú ideig vita tárgyát képezte. A sorozatot szervező AIACR (az FIA elődje) a szezon félbeszakítása miatt sohasem hirdette ki hivatalosan a bajnokság győztesét, ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy milyen pontozást is kellene figyelembe venni, hiszen a klasszikus, a legjobb eredményért a legalacsonyabb pontot adó értékelés mellett megjelent a ma is ismert, csökkenő sorrendben történő pontozás.
A régi rendszer szerint az Auto Union pilótája, Hermann Paul Müller lett volna a bajnok, az új szerint azonban Lang, és noha mindketten német gyártó német pilótái voltak, a háborúra készülődő Németország motorsport-szövetsége öntörvényűen Langot kiáltotta ki bajnoknak.
Ez a nemhivatalos összetettbeli győzelem vált Hermann Lang karrierje legnagyobb sikerévé, mert noha legjobb évei talán csak ezután következhettek volna a motorsportban, a háború kitörése keresztbe tett törekvéseinek. Az ’50-es évek kezdetén ugyan Neubauer ismét összerakott egy Mercedes-versenycsapatot, amihez ő is visszatért, de ekkor már karrierjének vége felé járt. A Formula-1-ben már csak két versenyen állt rajthoz, 1953-ban egy Maseratival lett 5. Svájcban, majd a következő évben a sorozathoz csatlakozó, domináns formában lévő Mercedesszel dobogós helyről esett ki hazai futamán.
