Ausztriában az 1960-as évekig szinte semmi nyoma nem volt a pályaversenyzésnek, ellenben a hegyi versenyzés nagy népszerűségnek örvendett, aminek fejlődéséhez kiváló alapot biztosítottak az ország környezeti adottságai.
Ám eljött a pillanat, amikor az osztrák kormány is kivetette hálóját a Formula-1-re, s a nagy kiadásokat elkerülendő a Mura folyó közelében fekvő zeltwegi repülőteret jelölte ki a verseny helyszínekén, amely 1964-ben már részese is lett a tíz futamból álló naptárnak. A pálya azonban nem felelt meg a magas elvárásoknak, így csupán egyetlen nagydíjat élt meg.
A 3,2 kilométer hosszú, rendkívül egyszerű vonalvezetés egy hajtűkanyarból és egy hurokból állt, aszfaltja pedig meglehetősen huppanós volt, ami alaposan megnehezítette a leszorítóerőnek akkoriban még igencsak híján lévő autók dolgát.
Az infrastruktúra szintén hagyott maga után kívánnivalót, még a kor követelményeihez képest is. A paddockot és a bokszokat egy hatalmas repülőgép-hangár jelentette - az összes csapat itt tanyázott, ami azt is jelentette, hogy amint valamelyikük beindított egy motort, onnantól kezdve lehetetlen volt megérteni egymás szavát. Ez a hangár ráadásul a pálya két hosszú egyenese által volt körbezárva, azaz amikor autó lépett a pályára, lehetetlenné vált a ki- és bejárás.
Persze az időmérő rendszer is hamar tönkrement, így a versenyirányítás kénytelen volt stopperrel mérni a köridőket, amelyek viszont gyakran eltértek a csapatok által feljegyzett értékektől.
A versenyt - egyetlen F1-es futamgyőzelmét aratva - Lorenzo Bandini nyerte a Ferrarival, miközben az egyenetlen pálya alaposan szétrázta az autók felfüggesztését és váltóját, így a húszfős mezőnyből mindössze hatan tudtak az előírt 105 körből legalább 100-at megtenni. A legnagyobb balesetet Phil Hill szenvedte el, aki kicsúszott, miután ráhajtott egy elmozdult csatornafedélre - autója a szalmabálákban kötött ki, lángra kapott, de az 1961-es bajnok a pályabírók tétlensége ellenére is megúszta az esetet komolyabb sérülések nélkül.
A történtek után nem jelentett meglepetést, hogy a zeltwegi repülőtér többé nem adott otthont F1-es futamnak. Megkezdődött viszont csupán néhány kilométerrel északabbra egy nagyszabású projekt keretében egy igazi versenypálya, az Österreichring megépítése, amelyre már 1970-ben visszatérhetett a mezőny, és megszakítás nélkül 1987-ig vendégeskedett is ott.
