HGP 1990 - Senna árkon-bokron át

Bár a szezon előtt egy ideig kérdéses volt a Hungaroring F1-es jövője, végül a magánkézbe került részvények és az új kormány hozzáállása, miszerint a futam sorsát nemzeti érdeknek kell tekinteni, megmentették a pályát Bernie Ecclestone kételyeitől, és előbb egy átmeneti szerződés, majd egy ötéves hosszabbítás képében új hajnal köszöntött be a Magyar Nagydíjak életében.

1990-re felbomlott a McLaren álompárosa, Ayrton Senna és Alain Prost ugyanis nem bírták két évnél tovább egymás mellett, s a francia az előző évi bajnoki cím megszerzése után átnyergelt a Ferrarihoz, ahol egy másik nagy sztár, Nigel Mansell csapattársa lett. A wokingiakhoz a helyére Gerhard Berger érkezett, aki már nem tudott ilyen kiélezett csatákat vívni Sennával, s bizonyára ennek is köszönhetően jóval barátibbá vált a légkör az istállón belül. A verseny kétszeres győztese, Nelson Piquet pedig a küszködő Lotustól az egyre erősebb Benettonhoz igazolt, ahol Alessandro Nannini csapattársa lett.

Ami a bajnokságot illeti ezen a ponton, hiába váltak külön Senna és Prost útjai, ebben az évben is ők ketten voltak a trófea fő várományosai - a magyar hétvége előtt a brazil vezetett négy egységgel ősi riválisa előtt.

Az időmérő a szezon egyetlen pole-pozícióját hozta a Williams számára, s ha már kivételesen gyorsak voltak, hát ki is sajátították az első rajtsort két autójukkal. Thierry Boutsen pályafutása során egyedül itt tudott első rajthelyet szerezni, néhány századdal felülmúlva csapattársát, Riccardo Patresét. Mögöttük a két McLaren-Honda sorakozott, s Berger ezúttal hajszállal le tudta győzni Sennát, akit pedig Nigel Mansell és a Tyrrell volánjánál egyre nagyobb feltűnést keltő Jean Alesi követett. A másik két világbajnoknak, Prostnak és Piquet-nek be kellett érnie a 8-9. helyekkel.

A rajtnál nem az élen álló két Williams, hanem a mögöttük helyezkedő Berger rugaszkodott el a legjobban. Az osztráknak a célegyenes végéig sikerült elmennie Patrese mellett, Boutsen azonban bezárta előtte az ajtót, így a belga meg tudta tartani a vezetést. Senna viszont rosszul rajtolt, az első kanyarokban Mansell és Alesi is utat talált mellette, így a brazil a 6. helyen találta magát a kör végére. Az első négyes hamarosan elszakadt a mezőnytől, míg az üldözőket Alesi tartotta maga mögött - köztük Sennát is, aki szokatlan módon küszködött a gumijaival, és csak a 21. körben talált végül utat a francia mellett.

Akkoriban még nem voltak kötelezőek a bokszkiállások a versenyeken, Senna azonban az előzés abszolválása után mégis kiállt csapatához. Abroncsainak gyors elhasználódását az okozhatta, hogy a McLaren erre a hétvégére a Goodyear új konstrukció alapján készült gumijaival kísérletezett. A brazil a 10. helyre tért vissza, ahonnan lassan megkezdte ledolgozni több mint 40 másodperces hátrányát. Az 50. körre meg is érkezett 5 másodpercen belülre az összesűrűsödött élboly mögé, amelyben mostanáig is csak annyi változás történt, hogy a második helyről Berger is kiállt friss abroncsokért a másik McLarennel. Az élen ekkor Boutsen, Patrese, Mansell, Nannini és Senna volt a sorrend.

Az események pedig csak ekkor kezdtek igazán felpezsdülni. Mansell hosszú ideje sikertelenül próbálkozott Patrese megelőzésével, egyik kísérlete után pedig az útjába álló lekörözöttek miatt is lassítania kellett. Míg egy évvel korábban a győzelemhez vezető úton segítette őt egy körhátrányban lévő autó, ezúttal ő húzta a rövidebbet a hasonló helyzetből: pillanatnyi lendületvesztését Nannini és Senna is kihasználta, s egyszerre suhantak el mellette mindketten. Nekik aztán Patrese megkerülése is csak három körbe telt, a vészesen tempót veszítő olasz pedig ekkor szintén kiállt új gumikat vételezni, egy erős hajrával próbálva menteni a menthetőt.

Senna számára ekkor már lőtávolban volt a győzelem, és a 64. körben Nanninit is megpróbálta kicselezni. Manővere azonban koránt sem volt tökéletes, ugyanis amikor a sikánban belülről bebújt a Benetton mellé, a két autó összeütközött, Nannini autója a levegőbe repült, földet érve pedig megsérült a felfüggesztése, ami hirtelen a verseny végét is jelentette az addig szépen menetelő olasz számára. A McLaren azonban sértetlen maradt, és a brazil azonnal meg is érkezett vele Boutsen nyakára az utolsó tíz körre.

Képgaléria

Képgaléria az 1990-es 5. Magyar Nagydíjról

Nem sokkal később, mintha csak a két McLaren ugyanazon forgatókönyv szerint versenyezne, a szintén felzárkózásban lévő Berger is bemutatott egy kísértetiesen hasonló manővert a sikánban. Ő Mansellnek koccant neki, ám ez a mozdulat már nem csak egy áldozatot szedett: a Ferrari a kavicságyban maradt, az osztrák pedig sérült autójával a garázsba hajtott. A kései kieséseknek köszönhetően több olyan pilóta is előrekerült a sorrendben, akik enélkül pontszerzésben sem nagyon bízhattak. Piquet a leintésnél hirtelen a harmadik helyen találta magát a Benettonnal, őt Patrese, Derek Warwick és Eric Bernard követte.

Az élen viszont nem változott az állás. Senna, miután átverekedte magát a mezőnyön, a magabiztos Boutsen mellett már nem talált utat, aki így a verseny minden körében vezetve megszerezte pályafutása harmadik futamgyőzelmét, alig három tizeddel a McLaren előtt befutva a célba. A belga pilóta különösen érezhette a magyar pályát, hiszen már az előző két évben is ott állt a dobogó harmadik fokán, most pedig egy első hellyel tette fel a koronát törekvéseire. És bár ekkor még nem tudhatta, ez volt egyben F1-es pályafutása során az utolsó jelenése a pódiumon.

Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin. 

További érdekességek: