2001-ben épp ezen a napon, a bajnokság 12. állomásaként látogatott el az F1 mezőnye a pályára. Noha a szezon viszonylag tarka győzelmi palettát mutatott eddig, hiszen a Ferrarik és a McLarenek mellé a Williams is visszatért a dobogó tetejére, ám Michael Schumacher elég sok első hellyel és kellően egyenletes teljesítménnyel rukkolt elő ahhoz, hogy már ne legyen igazi kérdés negyedik bajnoki címszerzése.
A szezon második németországi futama azért az időmérő után izgalmasnak ígérkezett, hiszen a két Williams hódította el az első rajtsort, az élen az újonc és első győzelmére hajtó Juan Pablo Montoyával. A második soron osztozott Mika Hakkinen és Michael Schumacher. A rajtnál azonban a Ferrari pilótája váltóhibával szembesült, emiatt pedig szörnyen lassan rugaszkodott el. A mögötte állók mind igyekeztek kikerülni a célegyenes közepén poroszkáló németet, és ez egyedül Luciano Burtinak nem sikerült, akinek Prostja a Ferrari hátulján megugrott, a levegőben szaltózott egyet, ráesett Enrique Bernoldi Arrowsára, majd alaposan összetörve a kavicságyban landolt. A pilótának nem esett baja, így átrohanhatott a tartalékautóba, miután a versenyirányítás a piros zászló meglengetésével új rajtot rendelt el. Schumacher szintén átugrott a harmadik Ferrariba a bokszban.
A második rajt már nem hozott ennyi zűrt. A Williamsek megtartották az első két helyet, Montoya pedig fokozatosan kezdett is elhúzni Ralf Schumachertől. Mögöttük Michael Schumacher már az első körben megelőzte Hakkinent, és két fordulóval később így tett Rubens Barrichello is, aki ezt követően azzal sem várt sokat, hogy saját csapattársa mellett is elmenjen, így ideiglenesen átvegye a dobogós helyet azon a pályán, amelyen egy évvel korábban első győzelmét aratta.
A verseny képét a kiesések alakították. Hakkinen a 14. körben egy szivárgás miatt húzódott félre. Az élmezőny több más tagját pedig szokatlan módon a bokszkiállása körül ért utol a végzet. Montoya a 22. körben állt ki egyetlen szervízelésére, ám a tankolással gond adódott, így a kolumbiai 20 másodpercet elveszített - ezzel együtt pedig a vezetéstől is elbúcsúzhatott. A 4. helyen tért vissza, de két körrel később füstölő motorral húzódott le a pálya szélére. Michael Schumacher autójában saját kiállása után az üzemanyagnyomással adódott probléma, így ő is kénytelen volt feladni a versenyt a második helyről. Ironikus módon ugyanabban a körben esett ki, mint Burti, akivel az első rajt utáni kalamajkát is okozták. A brazil most csak egy ártalmatlan megcsúszás után ragadt a kavicságyban.
David Coulthardnak szintén a bokszkiállás okozta a vesztét, a motorja ugyanis azonnal tönkrement, amint elhúzott volna szerelőitől. Az így megrostálódott élmezőnyben Ralf Schumacher vezetett Rubens Barrichello és Jacques Villeneuve előtt, háromuk között pedig már elég méretes különbségek alakultak ki ahhoz, hogy ugyanebben a sorrendben is fussanak be a célba. A Williams Schumachere szezonbeli harmadik futamgyőzelmét szerezte, tovább fokozva ezzel Montoya frusztrációját, aki már nem először bukta el a győzelmet a körülmények balszerencsés alakulása miatt. Villeneuve nagyot küzdött az utolsó körökben, hogy maga mögött tartsa Giancarlo Fisichellát, Jenson Buttont és Jean Alesit, végül azonban begyűjtötte a BAR-Honda második dobogóját, ami saját pályafutásában már az utolsó volt.
A régi Hockenheimring ezzel a zűrzavaros futammal búcsúzott, hiszen 2002-re alaposan átszabták azt, megszabadítva a védjegyévé vált két hosszú egyenestől.
