DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Retro

Retro – Aki a legnagyobb lehetett volna

Csak huszonnégy éves volt, amikor meghalt, Enzo Ferrari mégis úgy nyilatkozott róla, hogy a legnagyobb lehetett volna az autóversenyzés történetében. Mai Retro-cikkünkben Guy Mollra emlékezünk.

Guillaume Laurent, azaz „Guy” Moll ma 105 évvel ezelőtt, 1910. május 28-án született meg az akkoriban még francia kézen lévő Algériában francia édesapa és spanyol édesanya gyermekeként. Húszéves korában kezdett versenyzéssel próbálkozni, eleinte csak helyi futamokon indult, míg két évvel később fel nem figyelt rá a sikeres üzletember, Marcel Lehoux, aki versenyzőként sem volt akármilyen, hiszen többek közt ő nyerte az első Pau GP-t, s győzni tudott Monzában is.

Lehoux tehetségesnek találta az ifjú Mollt, s két verseny erejéig beültette Bugattijába, előbb az algériai Oran, majd a marokkói Casablanca nagydíján. Moll már az első futamon megvillantotta tehetségét, Lehoux-nak pedig több sem kellett, és átvitte felfedezettjét Európába. A kezdésre itt sem lehetett panasz, hiszen első európai versenyén, a Marseille-i Nagydíjon harmadik lett két Alfa Romeo, Sommer és Nuvolari mögött.

moll_1933

Moll 1933-ban


A következő évben, a már említett első Pau-i Nagydíjon Moll úgy lett második Lehoux mögött, hogy sosem járt a pályán korábban, ráadásul hóvihar nehezítette a versenyzést. Hősünk ezt követően úgy érezte, hogy emelni kell a tétet, s a családi vagyont is bevetette, hogy egy Alfa Romeót vezethessen. A 8C, melyet vásárolt, gyengébb volt az Enzo Ferrari által üzemeltetett P3-asoknál, ennek ellenére is harmadik lett Nimes-ban és kis híján győzni tudott a reims-i Marne Nagydíjon.

Ez a teljesítmény már a nagy Enzo Ferrari figyelmét is felkeltette, így a következő évet már a Scuderia színeiben kezdhette meg egy P3-as volánja mögött. Hamar meg is szerezte első győzelmét, nem is akárhol: csapattársa, a később ötven felett még az F1-ben is szereplő Louis Chiron hajrábeli hibája után megnyerte az 1934-es Monacói Nagydíjat. A sikereknek ezzel nem szakadt vége, az ekkoriban nagy presztízzsel bíró Tripoli Nagydíjon szoros második helyet szerzett másik partnere, Achille Varzi mögött.

moll_monaco

A monacói győzelem után Enzo Ferrarival

 

A következő győzelem ismét egy nagyon fontos helyszínen született, hiszen Moll nyerte a berlini Avusrennent a náci vezetés legnagyobb bosszúságára, miután Hans Stuck autója meghibásodott. Ezt újabb dobogós eredmények követték, a Francia Nagydíjon harmadik lett, két fontos olaszországi versenyen, a Targa Florión és a Coppa Cianón pedig egyaránt második, mindháromszor csakis csapattársaitól szenvedve vereséget.

Moll ázsiója egyre csak nőtt, ne feledjük, alig két éve érkezett meg Európába, s mindössze négy évvel ezelőtt ült először versenyautóban, mégis fel tudta venni a versenyt a legnagyobbakkal is. Ez a csodás pályafutás aztán egy borús, szeles augusztusi napon szörnyű véget ért. A félelmetes pescarai pályán rendezett Coppa Acerbón az élen álló Luigi Fagioli Mercedesét üldözve Moll egy nagyon szűk szakaszon akarta lekörözni az éllovas márkatársát, Hennét, aki viszont nem számított, nem számíthatott erre a manőverre, hiszen egy autó is a pálya szinte teljes szélességét elfoglalta.

A Ferrari ifjú sztárja azonban türelmetlen volt, s közel 270 kilométer per órás sebességgel betette az orrát balról a Mercedes mellé, ám bal kerekével elkapta az út szélét, s az árok felé csúszott. Néhány pillanatig még úgy tűnt, hogy Moll meg tudja őrizni uralmát a P3-as felett, ám egy aknafedőn megcsúszott, az autó irányíthatatlanná vált, és egy kis híd korlátjának ütközött. A 220 km/h feletti becsapódás a levegőbe dobta az Alfa Romeót, Moll pedig kirepült belőle, s egy ház falának repülve életét vesztette.

moll_1934_pescara

Moll Pescarában, nem sokkal halála előtt

A baleset okait sosem tisztázták, a hivatalos vizsgálat szerint egy hirtelen széllökés okozta a balesetet, ám ezt a legtöbben kétségbe vonják. Egyes szemtanúk azt állították, hogy az eset Henne hibája, aki Fagiolit védve fel akarta tartani Mollt, ám ez teljesen megalapozatlan volt, az olasz sajtó mégis felkapta ezt a teóriát, mely talán abban is szerepet játszott, hogy Henne az év végén visszavonult a GP-versenyzéstől. Mások a műszaki hibát sem zárták ki, hiszen a Ferrari kevéssel a verseny előtt módosított az első felfüggesztésén, de bizonyítani ezt a hipotézist sem sikerült.

Enzo Ferrari, aki az egyik legjobb versenyzőnek nevezte Mollt, akit életében látott, s úgy tartotta, hogy akár minden idők legjobbjává is válhatott volna, így emlékezett vissza rá: „Nem Guy Moll volt csapatom első külföldi versenyzője, az viszont biztos, hogy ő volt az első igazán szenzációs külföldi. Algériában született emigráns spanyol, illetve francia szülők gyermekeként, talán ez a származási és környezeti keverék tette igazi ígéretté. Moss-szal együtt ő az egyetlen versenyző, akit Nuvolarihoz lehet mérni.”

Moll halála mély nyomokat hagyott Enzo Ferrari csapatán is. Az évek óta az istálló menedzsereként dolgozó Renzo Saracco Ferrari, Enzo unokatestvére a Commendatorét hibáztatta a tragédiáért, szerinte Fagioli üldözése során a halálba hajszolta az ifjú tehetséget. Renzo Saracco a pescarai szörnyűség után elhagyta a csapatot, és soha nem tért vissza a Scuderiához.

moll

Guy Mollt mindössze 24 évet élt, s alig két évig versenyzett Európában, de ennek ellenére is kitörölhetetlen nyomot hagyott az autóversenyzés történetében. Szülőhazájában, Algírban helyezték örök nyugalomra.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: