A hétszeres világbajnok Michael Schumacher öccse, Ralf 1997 és 2007 között 11 éven át versenyzett az F1-ben, előbb a Jordan (1997-1998), majd a Williams (1999-2004), végül a Toyota (2005-2007) alkalmazásában. A 11 év alatt összesen hat nagydíjgyőzelemig jutott, legeredményesebb éveit a Williamsnek köszönhette.
Később, a Toyotával már kevésbé jöttek a sikerek, az utolsó, 2007-es idényben pedig már egyre több külső nyomás érte a kölni székhelyű istállót, hiszen sokan úgy vélték (és ezen véleményüknek hangot is adtak), hogy Ralf Schumacher ideje lejárt az F1-ben, itt az idő megválni tőle! Való igaz, ez az idény borzalmasan alakult a német pilóta számára, aki számos elkerülhetőnek tűnő ütközésbe keveredett a versenyeken, és egyre több hibát követett el a pályán.
2007. október 1-jén mégsem a csapat menesztette őt, hanem ő maga jelentette be, hogy az év végeztével távozik akkori kenyéradójától. A bejelentés után több másik istállóval is szóba hozták, így a Toro Rossóval, ahol korábbi mentora, Franz Tost alighanem tárt karokkal várta volna vissza (bár Sebastian Vettel is ekkor érkezett a csapathoz…), vagy a McLarennel, akiket a pletykák szerint Ralf keresett meg, hogy beajánlja magát a távozó Fernando Alonso helyére.
2007 decemberében még tesztelt egyet a Force India versenygépével, de ezek voltak az utolsó méterek, amiket egy F1-es autó volánjánál megtett. Bár sokáig ő maga is lebegtetette a folytatás lehetőségét, ám utólag, ma napra pontosan hét évvel ezelőtt az Autosportnak nyilatkozva beismerte: hazudott, hogy ne pesztrálják folyton ugyanazokkal a kérdésekkel, és végre leszálljanak róla az újságírók.
„Valóban tettem néhány olyan megnyilvánulást, amiből arra következtethettek, hogy folytatni akarom, de a helyzet számomra mindvégig egyértelmű volt. Csak azért mondtam, hogy az F1-ben maradok, mert mindenki folyton a jövőmet találgatta, a Toyotánál pedig elég nehéz helyzet uralkodott, én pedig semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy nyugodt körülmények között tudjam befejezni a szezont, és szépen csendben, békésen visszavonulni” – vallott színt Ralf, aki sohasem kedvelte különösebben az F1-et körüllengő nagy felhajtást.
A sors fintora, hogy az újságírók később is időről időre megtalálták és elővették témaként, jót csámcsogva magánélete különböző aspektusain.
