Az 1994-es a Formula-1 történetének egyik emlékezetes szezonja: sajnos azonban egytől egyig negatív események tették maradandóvá. Év elején életét veszítette a sportág szeretett alakja, Ayrton Senna. Ezt a Benetton csapat körüli botrányok és eltiltások követték, végül aztán egy ütközés döntött a bajnoki címről az említett istálló versenyzője számára.
Michael Schumacher kérlelhetetlenül dominálta azt az évet, és talán már nyáron övé lett volna a bajnoki cím, ha saját és csapata kétes ügyei miatt nem kevesebb, mint négy versenyről nem zárják ki vagy tiltják el. A Williams pilótája, Damon Hill viszont megnyerte ezt a négy futamot, így a szezon végén ő loholt Schumacher nyomában, és töltötte be azt a szerepet, amelyet Sennának szántak volna.
A lehető legjobb pillanatban, az utolsó előtti futamon, Suzukában aztán önerőből is legyőzte a németet – ezt Hill azóta élete legjobb versenyének nevezte –, így az utolsó nagydíjra, Ausztráliába mindössze egyetlen pont lemaradásban érkezett. A képlet a lehető legegyszerűbb, ám izgalmak szempontjából a legkitűnőbb volt: aki megnyeri a versenyt – 15 alkalomból csupán egyszer nem kettejük közül került ki a győztes –, az lesz a világbajnok is.
Schumacher nagy nyomás alatt volt, hiszen ha hibázott, annak ellenére elveszíthette a bajnoki címet, hogy az év során messze ő volt a legjobb versenyző és övé a legjobb autó. A pénteki időmérő edzésen hibázott is, és csúnyán összetörte Benettonját. Ennek ellenére megszerezte a második rajthelyet, Hill előtt. A pole-pozícióba a mezőny egyetlen világbajnoka, Nigel Mansell kvalifikált a Williamsszel: a 2-es rajtszámú autót Senna tragédiája után hol ő, hol az ifjú tesztpilóta, David Coulthard vezette.
A vasárnap délutánon aztán helyreállt a rend, Schumacher vezetett, Hill azonban árnyékként követte riválisát, bármelyik pillanatban kilátásban volt egy parázs összecsapás lehetősége. Az összecsapás azonban nem olyan formában jött el, ahogyan arra számítottak. A 32. körben Schumacher a hétvége során másodszor is hibázott, kiszaladt a pályáról, és mivel városi helyszín révén közel voltak a falak, nekikoccant az egyiknek.
Az autó megsérült: innen nem férhetett hozzá kétség, hogy Hill meg fogja előzni riválisát, és övé lesz a világbajnoki cím. A brit pilóta rögtön a következő kanyarban támadott a belső íven, Schumacher azonban felé kormányzott. A két autó összeütközött, Schumacheré a levegőbe emelkedett és a gumifalba fúródott. Hill sérült Williamsével visszaevickélt a bokszba, de felfüggesztésében olyan károk keletkeztek, amelyeket lehetetlen volt kijavítani. Támadható körülmények között Michael Schumacher nyerte a bajnoki címet.
A versenyen végül Nigel Mansell győzött, annak ellenére, hogy a futam elején egészen az ötödik helyig csúszott hátra. A brit pilóta pályafutása 31., utolsó sikerét gyűjtötte.
Schumacher rögtön támadások kereszttűzébe került a médiában, habár ő sohasem ismerte be, hogy szándékosan ütközött, a történteket mindig versenybalesetnek nevezte. Ami igazán meglepő, közvetlenül az eset után Hill sem tajtékzott a dühtől, még csak nem is okolta ellenfelét, bár a későbbiekben sokszor kritizálta a manőverért a németet. A Williams sem nyújtott be óvást: Patrick Head a csapattól évekkel később, Schumacher 2006-os monacói időmérős incidense után úgy nyilatkozott, száz százalékban meg voltak győződve a szándékosságról, Senna még mindig fájó tragédiája miatt azonban nem akartak pereskedni.
Michael Schumacher később még hat bajnoki címet nyert a Benettonnal és Ferrarival, és a sportág legsikeresebb versenyzőjévé vált. Damon Hill is kárpótlást kapott az élettől, 1996-ban ő is felért a világ tetejére.
