Szia Péter. Bemutatnád az olvasóknak az eddigi versenyzői pályafutásodat?
- Az autósporttal már nagyon fiatalon megfertőzött apukám. 9 évesen kaptam az első gokartomat, majd 14 évesen versenyeztem először. Sok év kihagyás után ülhettem autóba, pontosan a BMW-be, akkor még pályaautóként szolgált minket. De erről röviden csak ennyit. A rallye egy teljesen új, ismeretlen pálya, az egri volt az első rallye verseny nekem, navigátoromnak Péter Richárdnak és az autónak is.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Taubmann Historic Racinggel?
- Egy hosszú és akkor nagyon nem kívánt munka során ismerkedtem meg Varga Sándorral, a Taubmann Historic Racing tulajdonosával és vezetőjével. Rövid ismerkedés után vágtunk bele egy közös projektbe, egy BMW E30 felkészítésébe az osztrák BMW 325i challenge versenyeire, ahol két évadot versenyeztem. A két nehéz, rögös év után döntöttünk úgy, hogy a BMW-vel indulunk a 2016-os Historic Rallye bajnokságban.
Akkor beszéljünk egy kicsit a versenyről.
- Nagyon izgatottan vártuk az egri versenyt mindannyian. Tele voltunk kérdésekkel, újdonságokkal. Az első nap nagyon jól sikerült, Sanyi szerint is. A többiek idejét próbáltam kizárni az agyamból, csak arra koncentráltam, hogy saját magamhoz képest gyorsuljak. Ez sikerült is, minden gyorsaságin gyorsabbak is lettünk. A második körtől egyre jobban élveztük, Ricsi, a navigátorom is egyre jobban belejött a diktálásba, pedig nem volt egyszerű dolga, mivel a rádió a rajt előtt elkezdett vacakolni.
Vasárnap viszont már nem láthattunk benneteket a pályán.
- A vasárnap reggeli szerviz után az etapon egy vízcső kilyukadt és elfolyt a hűtővíz nagy része. A csapat úgy döntött, hogy nem kockáztatjuk meg a gyorsaságin való indulást, inkább a motor megóvása volt a fontosabb. Így szomorúan leadtuk a menetlevelet. Nagyon sajnáljuk, jó pályák következtek, értékes tapasztalatokat szerezhettünk volna és talán egy-két ellenfelet meg is szorongathattunk volna. De mint tudjuk, az autósportban nincsen „ha”!
Mennyire sikerült belakni a BMW-t?
- Az autót pályaautónak is apukámmal építettük, ugyanúgy ketten fejlesztettük át alapjaitól kezdve a rallye pályákra a tél folyamán. Jól sikerült a munka, szépen viselkedik az autó a pályákon és nekünk külsőleg is tetszik, remélem a szurkolóknak is! Egy-két apró gyerekbetegség még előjött és lehet, lesz is még, de igyekszünk ezeket minél hamarabb kizárni. Még nagyon sokat kell tanulnom erről az egészről. Elnézést is kérek a nézőktől, hogy még nem úgy autózom, mint amit egy BMW-től várnak, de igyekszem!
Mik a további tervek az idei évre?
- Próbálok nagyon vigyázni az autóra, egyben célba érni vele, hogy a tervek szerinti idei összes versenyen rajthoz tudjunk állni, gyűjteni a tapasztalatokat, km-t és persze minél több pontot.
Végezetül a köszönet, amit nem is tudom, hol kezdjem. Először apukámnak, aki időt, pénzt, energiát nem sajnált, hogy én most egy versenyautóval versenyezhessek. Nagyon köszönöm neki! Varga Sándornak, „Taubmann Sanyinak”, hogy megteremti és nem kevés munkával előkészíti a versenyek hátterét, hogy hisz bennem és rám meri bízni az autóját. Köszi Sanyi! Páromnak a türelmét és megértését, biztatását, tudja mennyire fontos ez nekem. Navigátoromnak Ricsinek, aki maximálisan teljesített, hibátlanul dolgozott, remélem sok km-t megyünk még együtt.
Nagyon sok szakmai segítséget kaptunk Nyirfás Juliannától, ifj. Kanyik Antaltól és Kerekes Józseftől, szeretném megköszönni nekik ezúton is!
