Balogh Jani: „Más időjárásra készültünk, mint ami fogadott bennünket. Meglepett minket a ködszitálás, ami a nap második felében számottevő nedvességet hozott a pályákra. Ennek függvényében a gumitaktikánk kicsit felborult. Az első körben nagyon kevés tapadással tudtunk menni. Második nekifutásra már javult a helyzet, de gyakorlatilag az első három szakaszon elszöktek az előttünk lévők. Próbáltunk pozíciót tartani, aminek köszönhetően csatába keveredtünk ifj. Tóth Jánosékkal, amiből pár másodperc hátránnyal jöttünk ki, így lecsúsztunk az abszolút 4. helyről.„
A kavicsos pályák mindig nagy veszélyt és váratlan helyzeteket rejtegetnek magukban. Egy korábbihoz hasonló eset most is kijárt a fiúknak. Az élet megismételte önmagát a várpalotai lőtéren.
Balogh Jani: „Az első szakaszon szembetalálkoztunk ugyan azzal a jelenettel, amivel a nyári Fehérvár Ralin. Szinte méterre pontosan ugyan ott várt minket egy óriási szikla az útközepén. Akkor csak ki kellett kerülni, most viszont külső íven fogadott bennünket. Ahogy nyáron úgy most is leesetünk az útról, de ezúttal sokkal jobban. Átkeltünk a pályát szegélyező buckákon és megsérült az autó. Belülről nem sokat lehetett érezni, nem ment el a kormány, de a szervizben kiderült, hogy komoly ütést kapott a bölcső, és elég furcsán állt a kerék és a futómű. Szóval megsínylette az esetet az autó. Választhattuk volna a másik megoldást is, hogy átkelünk ezen a sziklán, de nagyvalószínűséggel az egész futóművet sikerült volna kiszakítani és ott ért volna véget a versenyünk. Ennek függvényében jól döntöttünk, hiszen tovább tudtunk menni és csatázhattunk a versenytársakkal.”
Ez a kaland nem vette el se Jani se Dani kedvét. Folyamatosan az abszolút ötben tudtak autózni. Volt, amikor csak kilenc-tizeddel maradtak le a szakaszelőségről.
Balogh Jani: „Ezek után is próbáltunk ugyan olyan gyorsan menni, mint ahogy azt megszokhatták tőlünk, még ha nem is volt 100%-os az autó. A körgyorson, az aszfaltos csúszkálást még szoknunk kellett. Az első körben elkövetett hibáimat a második körre tudtam korrigálni. A hosszú Kislőtéri szakasz nagyon tetszett. Új kihívás volt a megváltoztatott irány és teljesen más jelleget kapott a pálya. Sok trükkös résszel találtuk szembe magunkat ahol, ha bátortalan voltál hátrányba kerültél, ha pedig túlvállaltad veszélyes szituációba keveredhettél. Igyekeztünk a középutat választani. Teljesítő képességünk határán voltunk. Tudtunk volna még néhány dolgon finomítani, de ezen a versenyen ezt már nem tettük meg. Elrakjuk a tarsolyba és készülünk a jövő évre. Nagyon hasznos volt, hogy öt hónap kihagyás után újra murván tudtunk autózni és szerencsésen az abszolút 5. helyen értünk célba.”
