A 2018-as szezon végén kikerült a gyári WRC-pilóták köréből Mads Ostberg, aki hosszú éveket töltött el a csúcskategóriában. Idénre sem tudott visszakerülni ebbe a szűk csoportba, ugyanakkor túl sok panaszra nincs oka, hiszen továbbra is gyári támogatással versenyezhet: a Citroen ajánlott neki lehetőséget, igaz, nem WRC-vel, hanem a C3 R5-össel.
„Elégedett vagyok a jelenlegi szerepemmel. Ez mégiscsak egy gyári ülés, ami mindig pozitív, bár nem WRC, de ott most amúgy is kevés szabad hely van. Jó lehetőségnek látom ezt, próbálom élvezni, de a cél természetesen az, hogy visszakerüljek a WRC-mezőnybe. Már tapasztalt veterán vagyok [nevet], de azért még mindig fiatal, még mindig gyorsnak érzem magam, sőt, talán életem formájában vagyok, így remélem, hogy lesz esélyem visszakerülni. Úgy érzem, hogy a 2022-es szabályváltozások adnak erre lehetőséget, addig is próbálok bent maradni a körben, élvezni, hogy a Citroen gyári versenyzője lehetek, egyébként pedig fejleszteni is szeretem az autót, és versenyezni is vele, elég kemény a mezőny” – magyarázta a helyzetet Ostberg az Autósport és Formula Magazinnak.
Pedig régóta tagja volt már a csúcskategóriának: 2006-ban, alig tizennyolc évesen debütált a rali-vb-n és 2011-ben, mindössze huszonhárom esztendős korában gyári szerződést kapott az M-Sportnál. Az ott eltöltött három év alatt jó párszor állhatott dobogóra, és egyszer a győzelmet is megízlelhette: a 2012-es Portugál Ralin aratta WRC-pályafutása eddigi egyetlen abszolút sikerét.
„Az M-Sportnál nyertem egy futamot és sok dobogót szereztem, jó évek voltak, de pilótaként valószínűleg akkor voltam a legerősebb, amikor a Citroennél versenyeztem 2014–2015-ben, csak akkor maga a mezőny is jóval keményebb volt például a Volkswagennel, így nehezebb volt jó eredményeket elérni. Ezzel együtt a Citroennel több dobogóm volt, mint korábban a Fiestával, minden bizonnyal azok voltak a legjobb éveim. Aztán amikor 2016-ra aláírtam megint az M-Sporthoz, az változtatott a dolgokon, valószínűleg az nem volt jó döntés, de utólag nem bánok meg semmit” – elemezte a helyzetet és karrierjét a norvég pilóta. A két citroenes év után jött az újabb M-Sportos fejezet, ami csak egy esztendőig tartott, majd 2017-ben már privát versenyzőként próbált ott maradni a körben – saját csapatával futtatott egy friss Fiesta WRC-t, és azzal állt rajthoz.
„Az az év nagy kihívást jelentett így, de azért élveztük. Sokat tanultunk, de nyilván mivel nem volt semmilyen támogatásunk az M-Sporttól, sőt, nem is éreztük azt, hogy akarnának támogatni, így nagyobb kihívás volt, mint ahogy talán kellett volna, mert mindent magunknak kellett kitalálni, az M-Sport semmilyen információt nem adott semmiről. Szóval nehéz volt, de élveztük, mert szabadon versenyezhettünk, minden politikától mentesen.”
2018-ban aztán visszatért a Citroenhez, és nyolc futamon indulhatott a franciákkal, Finnországban második, Ausztráliában harmadik lett, nyert hat szakaszt, de végül nem jutott neki WRC-s ülés a következő évre. Ezért úgy döntött, hogy marad a Citroennél és belevág egy új kalandba: az ő feladata lett az új C3 R5 fejlesztése, tesztelése és egyúttal az éles bevetése is, ez a projekt pedig 2020-ra is megmaradt. Az autó ugyan lassabb, de egyrészt idén az első két futamot rögtön megnyerte, és jó esélye van a WRC2-es világbajnoki címre, másrészt élvezi a munkát.
„Nem gondolom, hogy könnyebb vezetni egy R5-ös autót egy WRC után, bár az tény, hogy a nagy sebességhez hozzá vagyok szokva, ebben az értelemben nekem talán egyszerűbb. Ugyanakkor teljesen más az R5-ösöket vezetni, jóval kevesebb a motorerő, kisebb a tempó és főleg az aerodinamika az, ami jelentős eltérést okoz. A WRC-ben jobb a hajtás, jobb a futómű, szélesebb maga az autó és az aero miatt sokkal nagyobb a tapadás. A szabályok is jóval megengedőbbek a futómű-geometria, a fékek és minden egyéb terén, az R5-öst viszont szerintem nagyobb kihívás vezetni, mert sokkal tökéletesebben, pontosabban kell csinálni. Nekem az első év abszolút ennek megtanulásáról, újratanulásáról szólt, most már azért magabiztosabb vagyok az autóban, persze javult is a C3, de nagyon sokat tanultam, eléggé más ez, mint egy WRC.”
De miben léptek előre azzal a Citroennel, amely tavaly például Magyarországon is versenyképesnek bizonyult a korábbi gyengébb nemzetközi szereplés után? „Nagy fejlesztések történtek. Igazából a lényeg a futómű-geometria volt, és a korábbi problémák kiküszöbölése, főleg a felnik, a fékek és a fékhűtés tekintetében. Sokat léptünk előre, de továbbra is ezek a fő fejlesztési pontok, az első futóművet akarjuk javítani, a fékekkel is van még munka, illetve az aerodinamikán is dolgozunk.”
Ostberg már harminckét éves, de még egyáltalán nem tekinti lezárt fejezetnek a karrierjében a WRC-s időszakot, az a célja, hogy visszakerüljön a legfelső polcra. Pedig közben már jönnek a fiatalok is, Kalle Rovanpera vagy Oliver Solberg egészen új generációnak számít hozzá képest.
„Igen, jó látni a fiatalokat, tavaly versenyeztem is mindkettejük ellen. Az biztos, hogy nem kell nekik tőlem tanács, van körülöttük éppen elég tapasztalt ember, akikre hallgatnak is. Mindketten erősek egyébként fejben, de fontos is, hogy fiatal feltörekvő pilótaként azt kövessék, amiben hisznek. Én nem úgy nézek vissza a pályafutásomra, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, bár ha újrakezdhetném, biztos, hogy bizonyos dolgokat másképp csinálnék, mert most már más tapasztalataim vannak, de nem bánok semmit, semmilyen lehetőséget, amit elfogadtam. Szerencsés vagyok, hogy már ilyen sokáig ülhettem WRC-ben.”
A cikk eredetileg az Autósport és Formula Magazin 2020. áprilisi számában jelent meg, amely online megtekinthető itt:
https://issuu.com/formula-magazin/docs/formula_2020-04_rgb
Az Autósport és Formula Magazin 2020. áprilisi száma letölthető itt: