Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
A 2024-es MotoGP-szezon után sem maradhat el szokásos év végi listánk a top 10 legjobb teljesítményt nyújtó versenyzővel. A dobogósokat már ismertettük a Formula Motocast évértékelő adásában – az évad meglepetéseivel, csalódásaival, pillanataival és híreivel együtt –, alább viszont mutatjuk a teljes tízes listát, amelyet a stáb három tagja, Balogh Tamás, Ferenci Péter és Papdi Tamás állított össze.
10. helyezett: Johann Zarco
Top 10-es listánkra éppen felfért az a Johann Zarco, aki talán némi meglepetést okozott azzal, hogy az LCR-hez igazolva a történelmi mélységekbe süllyedő Honda vezérversenyzőjévé tudott avanzsálni, maga mögé utasítva a gyári Repsol csapat duóját is. Konkrétan a francia volt az egyetlen, aki legalább olykor életjeleket mutatott az RC213V nyergében: az aranyszárnyas márka kvartettjéből egyedüliként tudott top 10-es eredményeket felmutatni futamon és/vagy sprinten. Ha várat nem is tudott, de legalább egy-egy kisebb tornyot épített abból a bizonyosból.
9. helyezett: Fabio di Giannantonio
A korábbi teljesítmények tükrében a 2024-es idény másik meglepetése volt Fabio di Giannantonio, aki tavaly az év végi katari győzelmével gyakorlatilag az utolsó pillanatban mentette meg a MotoGP-s karrierjét. Idén viszont abszolút igazolta, hogy jól döntött a VR46, amikor szerződtette: bár Marco Bezzecchivel és Alex Marquezzel ellentétben dobogós helyezést nem jegyzett, összességében mégis ő volt a tavalyi Ducatikat használó versenyzők közül a második legjobb Marc Marquez mögött, felülmúlva tavalyi vb-bronzérmes csapattársát, Bezzecchit is.
8. helyezett: Maverick Vinales
Igen, Maverick Vinales az idei esztendőre sem tudta levetkőzni döbbenetesen hullámzó teljesítményét, és 2024-ben is számtalanszor láthattuk tőle, hogy az első métereken vagy kanyarokban eldobta magától az erős időmérő után a jó eredmény lehetőségét. De mégis ő volt az, aki Austinban egyedüliként tudott vasárnapi nagydíjat nyerni a Ducati-armadán kívül – sőt, dominálta a texasi hétvégét gyakorlatilag –, ráadásul immár az Aprilián belül is magához ragadta az irányítást a visszavonuló, de a csapattársai ellen mindig kiváló mérleggel rendelkező Aleix Espargarótól.
7. helyezett: Fabio Quartararo
Ha Zarco a hondások közül lógott ki felfelé, akkor Fabio Quartararo volt az, aki toronymagasan kiemelkedett a szenvedő két japán gyáróriás motorosai közül. A 2021-es világbajnok az esetek többségében tényleg mindent kihozott a Yamahából, futamon egy hatodik, sprinten egy ötödik hely volt a legjobbja, és néhány balszerencsés helyzet nélkül talán még ennél is erősebb lett volna az eredménysora – emlékezzünk a guminyomásos büntetése miatt elbukott jerezi sprintdobogóra. Nem csoda, hogy a hangvillások minden áron meg akarták tartani a franciát.
6. helyezett: Brad Binder
Noha összességében talán elmaradt a várakozásoktól Brad Binder 2024-es produkciója, hiszen a katari nyitányon szerzett második helye volt az egyetlen dobogója, a kiegyensúlyozottsága most is sokat ért: hiába nyújtott jobb teljesítményt egyből a KTM-en az újonc Pedro Acosta, végül a dél-afrikai volt az, aki a vb-tabella ötödik helyén az összetett pontverseny legjobb nem ducatis versenyzőjeként zárt. Az viszont biztos, hogy jövőre emelnie kell a szintet, ha lépést akar tartani a gyári csapatba előlépő spanyollal.
5. helyezett: Enea Bastianini
A borzalmas 2023-as botladozásnak nyoma sem volt Enea Bastianini motorozásán, újra visszatalált a közvetlen élmezőnybe a gyári Ducati nyergében. Talán ki lehet jelenteni, hogy az élboly tagjai közül a legkonstansabb teljesítményt nyújtotta és a legkevesebb hibát követte el – viszont az is igaz, hogy tempóból azonban a legtöbbször egy fél szinttel Jorge Martin és Francesco Bagnaia mögött kullogott, és végül a vb-összetettben a GP23-as Desmosedicin ülő Marc Marquezt sem tudta lenyomni a frissebb és jobb technikai ellenére.
4. helyezett: Pedro Acosta
Tudta mindenki a kisebb kategóriákban látottak alapján, hogy korszakos tehetségről van szó, de ilyen szintű berobbanásra talán még így sem számítottunk Pedro Acostától. Már második nagydíján dobogós lett, első idényében szerzett pole-t, és bár végül a pontversenyben kikapott KTM-es kollégájától, Bindertől, valójában a 20 éves spanyol volt igazából az egyetlen motoros az évad nagy részében, aki állta vagy megpróbálta állni a sarat a Ducati-henger ellen – igaz, listánk dobogójáról pedig épp az ezek következtében bemutatott kissé sok hibája és esése miatt maradt le.
3. helyezett: Marc Marquez
Mondhatjuk, hogy a király visszatért: az elmúlt négy év megpróbáltatásai után újra egészségesen és egy ütőképes motor nyergében versenyezhetett Marc Marquez, aki ennek megfelelően vissza is tért az élbolyba. Több mint 1000 nap elteltével nyert újra versenyt a Gresini Ducati színeiben, megmutatta, hogy átmeneti-trükkös körülmények között még mindig nincs nála jobb, toronymagasan kiemelkedett az előző évi Desmosedicit használók közül. Csak azért nem került előrébb listánkon, mert sokszor nehezítette meg a saját életét pénteki vagy időmérős hibákkal – meg mert ketten kimagaslottak a mezőnyből…
2. helyezett: Francesco Bagnaia
Talán kijelenthető, hogy Francesco Bagnaia volt idén a leggyorsabb versenyző a MotoGP-ben: a vasárnapi versenyek több mint felét megnyerte – szám szerint 11-et –, és sprintgyőzelmek terén is egálban zárt a világbajnoki riválisával. Ám amiért lemaradt az újabb címről és listánk első helyéről, azok a ki nem kényszerített hibái voltak: noha olykor balszerencsés helyzetek okozták ezt, de a nyolc kiesés semmilyen körülmények között nem fér bele egy vb-harcba, ahogy azt maga a gyári ducatis olasz is elismerte.
1. helyezett: Jorge Martin
Sokakban felmerülhet, hogy méltó világbajnok-e úgy Jorge Martin, hogy „csak” három nagydíjat nyert ellenfele tizenegyével szemben, de a kérdés vitán felül igen. Ahogy arra Bagnaia is rámutatott, a Pramac spanyolja sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, mindössze négyszer nullázott sprinten vagy futamon, ráadásul ezek 80 százalékán (!), azaz 40 alkalomból 32-szer dobogóra állhatott. Minden téren szintet lépett a 2023-as vb-kudarc után a „Martinator”, így nagyon is megérdemelten lett a MotoGP-éra első szatellit világbajnoka.
A Formula Motocast szezonértékelő adásában a fenti toplista legjobbjai mellett sorra vettük az év meglepetéseit, csalódásait, pillanatait, híreit, valamint kiértékeltük, hogy mennyire jöttek be idény előtti jóslataink – a műsor az alábbiakban hallgató:
