Lewis Hamilton állítja: a belső megérzése azt súgta neki, hogy az a helyes lépés, ha 2025-re átigazol a Formula-1-ben a Ferrarihoz, szerinte ebben ugyanis kisebb a rizikó, mintha elkényelmesedve a Mercedesnél maradt volna.

A tavalyi bejelentés után egyelőre ezt a telet is kisajátítja hírek frontján Hamilton azzal, hogy 12 év után elhagyta az Ezüst Nyilakat, hogy immár a maranellóiak színeit képviselje az F1-be. Ez a hét különösképp a 40 éves pilótáról szól, hiszen először mutatkozott hivatalosan Ferrari-pilótaként, sőt szerdán az első köreit is megtette Fioranóban egy korábbi F1-es Ferrarival.

A hétszeres világbajnok most a LinkedIn ’Get Hired’ hírlevelében újra arról beszélt, miért döntött a váltás mellett:

„Végső soron minden új lehetőség teljes mértékben egy ugrás, ami a hiten alapszik. Egyikünk sem tudja megjósolni a jövőt, szóval az, ha munkahelyet vagy az én esetemben csapatot váltunk, az mindig bizonyos szintű kockázattal jár” – magyarázta Hamilton. „De hiszem, hogy nagyobb rizikó van abban, ha olyan helyen maradsz, ahol komfortosan érzed magad és elégedetté válsz.”

„Nevezzük ezt ösztönnek vagy belső megérzésnek, de tudtam, hogy a Ferrarihoz való átszerződés volt a megfelelő lépés számomra, és hogy ez megadja azt a kihívást, amire szükségem van. Rengeteg hihetetlen ember van a csapatban, akikkel alig várom, hogy együtt dolgozhassak, és teljes mértékben hiszek benne, hogy nagyszerű dolgokat fogunk elérni közösen.”

Folyamatosan egyre jobbá akar válni

A brit versenyző arról a filozófiájáról is beszélt, hogy miként hajtotta előre az a vágy a legnagyobb sikerei idején is, hogy még jobbá váljon az F1-ben:

„Minden Formula-1-es szezonra úgy tekintek, mint egy új fejezetre. Még azokban az években is, amikor versenyeket, trófeákat és bajnokságokat nyertem, tudtam, hogy semmi sem garantált a következő idényre.”

„Úgy állok hozzá, hogy minden egyes nap keményen dolgozok azért, hogy biztos legyek benne, hogy amikor visszaülök az autóba, ne csak olyan jó legyek, mint az előző évadban, hanem még jobb. Ez a hozzáállás és a folyamatos fejlődés, aminél nem számít, milyen nagy vagy kicsi, hajtott arra, hogy többet érjek el, mint amit valaha is elképzelhetőnek tartottam.”