Mint sok más sportágban, a Formula–1-ben sem ritka, hogy a versenyzők – és velük együtt a szurkolók – az irányító szervezetet és a bírókat hibáztatják bizonyos esetekben. Ezek a kritikák nemegyszer jogosak is, és különösen az előző néhány szezonban volt úgy érezhető, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetség és közvetlenül a nagydíjhétvégéken a versenyirányítás kezéből olykor kicsúszott a gyeplő. A csapatok érezhetően túl nagy hatalomra tettek szert bizonyos döntéshozatali folyamatokban, Charlie Whiting váratlan halála után a versenyigazgatói pozícióba ültetett Michael Masi pedig szemlátomást nem rendelkezett olyan tekintéllyel akár a pilóták, akár az istállók előtt, mint elődje. Ez utóbbit tetőzte be a 2021-es idényzáró Abu Dhabi Nagydíj végjátékának botránya, amikor Masi – az FIA saját vizsgálatának eredményében kimondottan – hibát követett el a biztonsági autós újraindításnál. Az utolsó körök tökéletes lenyomatát jelentették az állapotoknak: a két élcsapat, a Mercedes és a Red Bull vezetése folyamatosan rádión próbálta befolyásolni Masit, aki érezhetően nem is volt ura a helyzetnek, majd meghozott egy hibás döntést, amely közvetve a világbajnoki cím sorsát is eldöntötte.
Alig néhány nappal a szezonfinálé után választottak új elnököt az FIA-nál: Jean Todt helyére Mohammed ben Sulayem érkezett. Az Egyesült Arab Emírségekből származó sportvezető egyik legfontosabb ígérete volt, hogy rendbe teszi az F1-et és helyreállítja a Szövetség megtépázott hírnevét. Az Abu Dhabival kapcsolatos vizsgálatot már az ő vezetése alatt folytatta le az FIA, a végén pedig Masit el is küldték a posztjáról, amelyet két új versenyigazgató, Niels Wittich és Eduardo Freitas felváltva tölt be a 2022-es évad kezdete óta.
A vezetőség- és versenyigazgató-cserék óta eltelt nagyjából fél esztendő alapján egyértelműen érezhető, hogy változás állt be az FIA hozzáállásában. A Masira jellemző határozatlanságnak már nyoma sincs: Wittich egyik első intézkedése volt például, hogy világossá tette a szezon elején, hogy ezentúl minden egyes versenyhelyszínen a fehér vonalak jelentik a pályahatárokat, nincs kivétel, nincs mentség a pályaelhagyásra. Szintén az ő nevéhez fűződik az előző lapszámunkban részletesen taglalt ékszer- és alsóneműügy is: a korábbiaknál szigorúbb ellenőrzéseket lengettek be ezek viselésének vizsgálatával kapcsolatban.
De nem csak a versenyigazgatók részéről érezhető, hogy keményebbé vált az FIA fellépése bizonyos kérdésekben. Jól példázza ezt a sprintfutamok kérdése: a többi fél már gyakorlatilag megállapodott arról, hogy 2023-tól háromról hatra növelnék a számukat, a Nemzetközi Automobil Szövetség azonban egyelőre nem szavazta meg ezt, mondván, hogy meg kell vizsgálniuk, milyen vonzatai lennének mindennek a pályán való munkát és a szükséges személyzetet illetően. A delfinezés kapcsán ugyancsak határozott(nak tűnő) lépéseket tettek, amikor a Kanadai Nagydíjat megelőzően új technikai direktíva bevezetését jelentették be, amellyel a versenyzők egészségére is káros pattogás jelenségének szeretnék elejét venni – sőt, azóta már egy a 2023-as szezonra vonatkozó szabálymódosítási csomag érkezéséről is döntöttek.
Bizonyos mértékig mindenképp örvendetes, hogy a Szövetség igyekszik jobban a kezében tartani az irányítást, mint korábban, de felmerül a kérdés, hogy a keménység nem csap-e át olykor indokolatlan keménykedésbe. A versenyzők és a csapatok szemlátomást nem mindennel elégedettek, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az ékszerkérdést sokan túlzónak, sőt feleslegesnek találják, s bármennyire is igyekeztek vele egyértelműsíteni az előírásokat, a pályahatárokra vonatkozó szabályok is váltottak ki kritikákat – mindenekelőtt az Osztrák Nagydíjon, ahol már-már bohózattá fajultak a folyamatos köridőtörlések.
A versenyigazgatók és a felügyelők ténykedésével azonban továbbra is ugyanaz a legnagyobb baj a pilóták szerint, mint volt eddig is: a következetlenség. Fernando Alonso némi túlzással minden második nagydíjhétvégén szóvá teszi, hogy nem érti, miért büntették vagy épp nem büntették őt vagy a riválisait egy-egy szituáció után, miközben más versenyen szinte ugyanazért ellentétes ítéletet hoztak. Hisztinek tűnhet és olykor magánszámba megy át a kétszeres F1-es világbajnok méltatlankodása – állítólag Spielbergben is a spanyol monológjával indult az a versenyzői megbeszélés, amelyről Sebastian Vettel vizsgálatot és büntetést kiérdemlően kiviharzott –, de nem egyszer van jogalapja a mondandójának.
Több versenyző felvetette, hogy a probléma forrása éppen az, hogy két versenyigazgató dolgozik felváltva a futamokon, ez pedig óhatatlanul is azzal jár, hogy egy-egy hasonló incidens más megítélés alá esik Wittich és Freitas által. A megoldás az egy versenyigazgatós felállásra való visszatérés lehetne, ám épp az volt az érv a szerepkör megduplázása mellett, hogy ezzel csökkentsék a posztot betöltő szakemberre rótt terhet, amely a versenynaptár folyamatos bővülésével még inkább növekszik. Nehéz jó megoldást találni ez ügyben, de talán már az is előrelépés lenne, ha a nagydíjakon valóban a fontos kérdéseken lenne a hangsúly, ahogy azt a pilóták már többször is megjegyezték.
A cikk folytatása elolvasható az Autósport és Formula Magazin legfrissebb számában. Részletek itt!
