Ha a Mercedes-Red Bull párharc nem lenne elég az idei szezonban, a Ferrari és a McLaren is rátesz még egy lapáttal, akik a harmadik helyért ugyanolyan kiélezett küzdelmet vívnak, mint az élen álló kettős. Jelenleg három és fél pont választja el őket a konstruktőri bajnokságban, így a következő öt futam nem ígérkezik épp unalmasnak.
A wokingiak fiatalja, Lando Norris is így gondolja ezt, aki a Mexikói Nagydíj csütörtöki sajtótájékoztatóján – melyen a Formula.hu is részt vett – emlékeztetett arra, hogy ha valaki figyelmét esetleg elkerülte volna, ez a párbaj nem csak néhány verseny óta ilyen heves. Ez eddig egész éves meg nem hátrálást kívánt tőlük.
„Jó a hangulat, motiváltak vagyunk, keményen dolgozunk. Kemény a csata. Nehéz megmondani, hogy hol leszünk a hétvégén, mert eddig általában nagyon szoros volt. Még a szezon elején is, szóval nem lógtunk meg előlük, vagy ilyesmi. Kiélezett, az biztos” – mondta a brit, emelve a kalapját ellenfeleik előtt.
Mexikóra tehát nem is mert jóslatokba bocsátkozni. „Ki kell várnunk, mi lesz. Várom, hogy végre újra autóba ülhessek és vezethessek ezen a pályán. Ez az egyik legklasszabb a szezonban. Nem egyszerű a magaslat miatt, az autó is más bánásmódot igényel. Várhatóan, ahogy a szezon eddigi részében is, szoros lesz.”
Szerinte a maranellóiak sokat javultak, és most főleg a lassú kanyarok az erősségeik. Norris azonban hangsúlyozta, a különbség a két istálló között kiegyenlített, és nem is számít ennek változására. „El kell ismerni, a Ferrrari nagyon erősen vágott neki a szezon második felének. Különösen igaz ez az elmúlt néhány versenyre. Mindenképpen a végéig kell ezt a küzdelmet folytatnunk, ez a terv. Kemény, de izgalmas ez” – fogalmazott.
A Ferrari-McLaren történetnek egy külön pikantériája, hogy tavalyi csapattársak csapnak össze, akik ráadásul igencsak jó viszont ápoltak egymással. Norris és Carlos Sainz brománca ikonikus volt, és a brit szerint nem is romlott meg a rivalizálással, de persze az autóban megszűnik minden és mindenki. „Még mindig beszélünk egymással és találkozunk, de nem olyan gyakran, mint korábban. Természetesen én le akarom győzni őt, ő engem, a csapataink pedig egymást. De még mindig nagyon tiszteljük egymást, és ez a helyzet nem változtat azon, kik vagyunk. A pályán viszont nem számít, mennyire vagyunk jó barátok; ott mindenről elfelejtkezel.”
