Ralf Schumacher 1997 és 2007 között versenyzett a Formula-1-ben a Jordan, a Williams és a Toyota istállónál. A Williamsnél töltötte messze a leghosszabb időt, 1999 és 2004 között hat szezont húzott le az élmezőnybe tartozó istállónál, összesen hat futamgyőzelmet aratott (mindet a grove-iak színeiben), kétszer végzett negyedikként az összetettben, de ennél feljebb soha nem jutott. Leginkább azért, mert testvére, Michael Schumacher (és a Ferrari) éppen ebben az időszakban dominálta a Formula-1-et.
A korábban több világbajnokot is adó istállónál Alex Zanardi, Jenson Button és Juan Pablo Montoya mellett versenyzett az ifjabb Schumacher. Visszaemlékezett ezekre az időkre és rámutatott egy nagyon fontos különbségre Frank Williams csapatfőnök és Patrick Head főtervező között.
„Frank Williams óriási sikereket ért el csapatfőnökként, de rendkívül nehéz eset volt emberként. Nem volt éppen feltétlenül egyenes minden alkalommal. Az is érdekes volt, hogy lehetett vele vitatkozni, veszekedni, akár hangoskodva is elmondani a véleményünket, aztán este együtt megittunk egy-egy pohár bort, nevettünk az egészen és a balhé máris el volt felejtve” – nyilatkozta Ralf Schumacher a Sport1. de-nek adott interjújában.
„Ezzel szemben Patrick (Head) teljesen másképp végezte a dolgait, nála mindig tudta mindenki, hol is a helye. Frank egészen más volt, például a médiakapcsolatait gyakran arra használta, hogy különösen nagy nyomás alá helyezze saját pilótáit. Kimondottan hitt abban, hogy nem elég, ha két versenyzője nem kedveli egymást, hanem zsigeri utálatnak kell lennie a riválisok között.”
„Szerencsére, a mai csapatfőnökök egészen más filozófiával dolgoznak, a menedzser-típusú irányítás vette át a főbb szerepet” –tette hozzá Ralf Schumacher. Ha most megnézzük a modern Formula-1 élcsapatait, tartósan nem tűrnek meg két, egymással veszekedő pilótát egy istállónál, valakinek mennie kell. Van vezérpilóta (például Hamilton és Verstappen, vagy korábban Michael Schumacher) és a vízhordó. Ahol perpatvar alakult ki (például Vettel és Leclerc), ott vagy a sikerek maradtak el, vagy egyikük inkább távozott (például Nico Rosberg).
Azért Williamsnek sem voltak mindig egymást utáló pilótái, Mansell és Patrese például jól kijöttek, Damon Hill pedig Prosttal, Sennával és Villeneuve-vel sem volt kicsit sem haragban, de komoly ellentét feszült például a Mansell-Piquet és a Montoya-Schumacher duó között, nem evett egymás tenyeréből a Jones-Reutemann kettős sem.
