Wow! Kiált fel az ember, akárhányszor megérkezik a Red Bull Ringnek helyet adó Stájerországba. A festői táj, a természet közelsége nem is biztosíthatna szebb környezetet egy Formula-1-es versenypályának. Belépve a médiaközpontba, vagy sétálva a szurkolói zónákban mindig az az érzés alakul ki az emberben, hogy semmi sem lehetne ennél tökéletesebb és jobb.
A pályára délután a második edzésre érkeztem meg. Éppen az első gyors köröket teljesítették a pilóták, mielőtt elkezdődött volna a horror Valtteri Bottas és Max Verstappen számára. Utóbbi éppen csapata, a Red Bull hazai versenyét teljesíti. Ugyan tavaly megnyerte a futamot, amivel óriási sikert aratott a több ezer őt éltető holland szurkoló körében, az elvárások idénre sem változtak: újabb diadalt kell szereznie Spielbergben. Az edzést a pálya különböző kanyarjai mellől követtem, hogy az autók viselkedését vizsgálhassam meg az eltérő típusú fordulókban. Miután Verstappen balesetezett, és ezzel véget ért számára a délutáni edzés, a narancssárgába öltözött szurkolóinak tömegei indultak el a kijárat felé: a holland fenegyerek nélkül nem tartották elég izgalmasnak az edzést.
Bottas és Verstappen balesetében is kulcsszerepet játszott a szélirány szeszélyessége. Ennek áldozatává vált a Formula-3-as amerikai versenyző, Logan Sargeant is, aki a hollandhoz hasonlóan a tízes kanyarban ismerkedett meg a falakkal. A kilences és tízes kanyar körül ráadásul évek óta nagyon magas rázóköveket helyez el a Nemzetközi Automobil Szövetség, amivel azt akarják elérni, hogy a pilóták ne nyerjenek időt a pálya határainak túllépésével. Ezek ugyanakkor könyörtelenek tudnak lenni egy-egy agresszív megmozdulásnál: az autó a levegőbe emelkedhet és irányíthatatlanná válhat, mint Sargeant és Verstappen esetében is volt, vagy az első szárny sérülhet meg, amit Lewis Hamilton és Nico Hülkenberg is megtapasztalhatott pénteken.
Ahogy véget értek a formaautók, azaz az F1-es, F2-es és F3-as technikák edzései, a paddock felé vettem az irányt. Éppen a Ferrari csapatfőnökébe, Mattia Binottóba botlottam, akivel néhány szót válthattam. Az svájci-olasz jókedvű volt, ami egyrészt annak szólt, hogy a Ferrari ígéretesebb formát mutat, mint egy héttel ezelőtt a Paul Ricardon, másrészt ez az alapvető kedélyállapota. Ő teljesen más, mint elődje, Maurizio Arrivabene volt, aki általában szigorú tekintettel, határozott mozdulatokkal marsírozott végig a paddockon.
Fel s alá sétálva a paddockban messzebbről James Vowlest pillantottam meg, amint a Ferrari motorhome-jából sétál ki egy másik Mercedes-csapattaggal. A brit mérnök elég szigorú arccal és némi feszültséget tükrözve sétált vissza saját munkaadójához. Egyelőre nem derült ki, hogy miért látogatták meg a legnagyobb rivális szentélyét.
A paddock színfoltját Ausztriában Niki Lauda egy korábbi autója, a Ferrari 312 T jelenti, amellyel csapattársával, Clay Regazzonival együtt 1975-ben megsemmisítették az ellenfeleket. A különleges gépcsodát egy külön biztonsági őr őrzi.
Pénteken a paddock két dologtól volt hangos. A sport egyetlen abroncsbeszállítója, a Pirelli leült az FIA-val és a csapatokkal egyeztetni arról, hogy visszahozzák-e a 2018-as specifikációjú gumikat azok után, hogy az idei 0,4 milliméterrel vékonyabb futófelületű konstrukcióval csak a Mercedes és a McLaren tudott idáig igazán barátságot kötni. A döntés hamar megszületett: a válasz nemleges, minden marad a régiben. A mókásabb jelenetet a két Renault-pilóta, Daniel Ricciardo és Nico Hülkenberg szolgáltatta. A két versenyző a pályán kívül is megmérettette magát: azt próbálták meg lemérni, hogy melyikük tud távolabbra felugrani a Renault új motorhome-jának bejáratához vezető lépcső tetejére alulról. Este még a német vezetett, ma meglátjuk, hogy az ausztrál tud-e fordítani.
