Néhány napja Mika Hakkinen említette meg, hogy akár 15-20 évvel ezelőtt is sokkal veszélyesebb körülmények között kellett versenyezniük a Formula-1-es versenyzőknek. Ha pedig ennél is messzebb mennénk vissza, a ’70-es években sajnos még a száguldó cirkusz velejárója volt a halál is.
A harmincegyszeres futamgyőztes, 1992-es világbajnok brit pilóta szerint a legnagyobb különbség abban keresendő, amikor valaki hibát követett el, netán egy technikai hiba ütötte fel fejét nagy sebességnél. Régebben ennek biztosan sérüléssel járó, netán súlyosabb következménye volt, mostanság a pályák és az autók kialakítása ezt nagyrészt megelőzi.
Hogyan látja a legnagyobb eltérést Nigel Mansell? Erről beszélt az ITV csatorna kérdéseire válaszolva. „Egész pályafutásunk során tövig nyomtuk a gázpedált. Amikor reggelente a tükörbe néztünk, folyamatosan azon gondolkoztunk, honnan tudnánk még egy fél másodperc előnyt szerezni a pályán, hogy a rajtrács elejére jussunk, netán megnyerjük a versenyt” – emlékezett vissza Mansell.
„Ugyanakkor az is bennünk volt, ha valami balul sül el, akár meg is halhatunk. Teljesen más a versenyzési szellem a rengeteg biztonsági kifutó zóna miatt, mérhetetlenül jobbak a biztonsági feltételek, zilliószor jobbak” – fogalmazott az 1992-es világbajnok. Valóban igaz, szerencsére Ayrton Senna halála után húsz teljes évig nem történt tragédia a Formula-1-ben, egészen Jules Bianchi (végül) halálos balesetéig.