Ha találunk olyan versenyzőt, aki eleven példája a rosszul időzített átigazolásoknak, az Fernando Alonso: miután elhagyta a Renault-t, mellyel két világbajnoki címét szerezte, egyetlen csapatválasztása sem volt kifizetődő. A McLarenhez épp a saját nevelésű szupertehetséggel, Lewis Hamiltonnal együtt érkezett, visszatérésekor a Renault már szenvedett, a Ferrarinál öt év sem volt elég a vb-cím megnyerésére, arról az elképzeléséről pedig, hogy a McLaren-Honda fogja legyőzni a Mercedest, inkább nem is mondanánk semmit.
„Minden alkalommal azért váltottam egyik csapatról a másikra, mert a szívemben helyesnek éreztem” – állítja a Mail on Sunday lapnak nyilatkozó Alonso. „Menjünk vissza 17-18 évvel ezelőttre, amikor édesapám kisbuszában utaztam gokartversenyekre Olaszországba. Most akár egy szupermarketben is dolgozhatnék a szülővárosomban, Oviedóban. Ehhez képest épp Amerikába mentem, az emberek pedig követtek.”
Kritikusainak csak ennyit mond: „Nem értek egyet azzal, hogy ’milyen kár, Alonso erre meg erre lehetett volna képes’. 97 dobogós helyem és két bajnoki címem van. Azt hiszem, ez azért elmegy.”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 35 éves versenyző beérné az eddigi sikerekkel. Továbbra is meggyőződése, hogy még világbajnok lehet a Formula-1-ben. „A prioritás az F1, és hogy megnyerjem a harmadik világbajnoki címem. Az, hogy élvezzem az Indy 500-at, másodlagos volt, és sikerrel végződött. Hallom, hogy az emberek szomorúak, mert többször akarnak az élen látni, győzni.”
