Spa óta azt láthattuk, hogy míg Rosberg összetört a nyomás alatt, Lewis Hamilton egyik pompás győzelmet hozza a másik után. Különösen látványos volt Suzuka és Austin, hiszen mindkétszer a pályán, csapattársát felőrölve, már-már megalázva vágott az élre. És a fő baj az volt, mármint Rosberggel, hogy Hamilton előzései mintha teljesen összetörték volna: nem jött az ellentámadás, nem harcolt, hanem egyre inkább lemaradva kullogott be a célba. (Más pilóták erre mondhatnák, hogy nekem legyen mondva ez a „kullogás”, de mercedeses viszonylatban, azt hiszem, jogos.)
Az USA Nagydíj után sem úgy tűnt, hogy most jött el az a pillanat, amikor Rosberg megrázza magát, és immár a 10 győzelemmel feszítő Hamilton menetelését megállítja. És lám, mégis ez történt. Bár a brazil futam leggyorsabb körét Lewis hozta, Rosberg az összes szabadedzésen és a kvalifikáción is jobb volt nála. Döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy a pole-ért való hajszában Hamilton hibázott; majd ugyanez következett be a verseny során is. Vagyis az a Rosberg, akit nagyon megetetettek Austinban, most visszavágott, és olyan tempót diktált, ami aztán Hamilton vesztét okozta.
Ez a „veszte” persze a 2. hely volt, ami bőven elég lesz neki a bajnoki címhez, ha ugyanezt a formációt hozzák Abu-Dhabiban is. Megismétlődhet a harminc évvel korábbi befutó, amikor Estorilban Alain Prost nem tehetett többet a maga részéről a vb-címért, mint hogy nyert, ám ez sem volt elég, ha csapattársa, Niki Lauda 2-ként ér célba. És Niki ott ért célba…
Egy apróság: szenzációs évet tudhat maga mögött a Mercedes, de ne kezdjük el összehasonlítani 1988-cal. Akkor a McLaren Alain Prosttal és AyrtonSennával 16 futamból nyert meg 15-öt, 10 kettősgyőzelmet aratva. Szóval: 16 futamból. Az annyi, mintha idén az Orosz Nagydíjjal véget ért volna a bajnokság. Amikor még sehol nem volt 11 duplasiker, és addigra már Riccardo három versenyt nyert.
De ettől még természetesen: Formula Won.
