Ebből kifolyólag a futamok zömét legalább 65 vagy 70 kör jellemezte, ennyiszer kellett körbeszáguldozni, hogy összeálljon az előírt, maximum 200 mérföldben megállapított össztáv (ez még a hetvenes években lefektetett szabály volt). Kétszáz szárazföldi mérföld pontosan 321,8 km.
Manapság Herman Tilke szórja az 5 km-es pályákat, és már lassan de biztosan ez a pályahossz lesz az egyeduralkodó. A "Tilke-művek" modernkori megbízásait és munkáit nézve, kilóg a lóláb (ill. a kaptafa). Ezek a közel azonos pályahosszok generálják az 50-60 kör közötti versenytávot, ami nyilván nem véletlen egybeesés. Elsősorban az ázsiai helyszínek bekapcsolásával tolódik vészesen el a helyzet. Nézzük csak meg az utóbbi években bekapcsolódott versenypályák adatait:
| Bahrein, Szahír | 5,412 km |
| Malajzia, Sepang | 5,543 km |
| Törökország, Isztambul | 5,338 km |
| Kína, Sanghaj | 5,451 km |
| Szingapúr | 5,073 km |
| Spanyolország, Valencia | 5,419 km |
| Dél-Korea, Yeongam | 5,615 km |
| USA, Austin | 5,516 km |
| India, Új-Delhi | 5,137 km |
| Abu Dhabi, Yas Marina | 5,554 km |
Csupán 50 ft-os nehézségi fokú lehet a kérdés, hogy ki tervezte ezeket a pályákat? Valamiféle szabványosítási szándék munkálkodik a háttérben, ami a megbízásokat és a kivitelezést befolyásolja.
Miért ne lehetne 8 vagy 9 km-es pálya, legalább egy, mutatóban? Ilyen volt a francia Reims, az 50-es években. Már említeni se merem a régi Nürburgringet a több, mint 22 kilométeres körével. Egy defekt ott a verseny végét jelentette. Akkoriban egy olyan kicsúszás, kipörgés, amelynek végén az autó orrával a szalagkorlát felé mutatott szintén kieséshez vezetett - mert a legtöbb kocsiban nem volt hátrameneti fokozat.
A felújított, rövid Nürburgring avatóversenye 1984-ben több okból is izgalmas volt, már az a tudat is kiváltott egy adag aggodalmat, hogy a pályát teljes egészében számítógépekkel tervezték, és az akkori "öreg" motorosok, pl. René Arnoux és Keke Rosberg előítéletekkel a tarisznyájában indult el rajta. Természetesen arról a Niki Laudáról nem is beszélve, akit a nürburgi vár látványa élete legnagyobb balesetére is emlékeztethette.
Milyenek legyenek a pályák? Adjanak megfelelő teret a változatos küzdelmekhez. Legyen közöttük nagyon gyors, és nagyon technikás is, minél színesebb helyszínekkel. Ha már világbajnokságnak hívjuk. (Az ötvenes években Európa-bajnokságnak is hívhatták volna a Formula-1-et. Ezen segített az F1-es összetett pontversenyének az indianapolisi 500 mérföldes futam eredményével való kiegészítése, így már bekapcsolódott egy másik kontinens, és könnyebb szívvel lehetett világbajnokságnak nevezni.)
Legyen természetesen esős futam, kánikulai és változékony időjárású is, mert ezek a szélsőségek tesznek ki egy egészséges világbajnokságot. (Ne feledjük, pár éve komolyan szóba került, hogy mesterségesen fel kellene locsolni a pályákat).
A Formula-1-nek, mint műsorszámnak kijelölt irány is tanulságosan változik át, ezt a célt láthatóan a nézettségi mutatók érdekében állítgatják. Jó ideig merő rátartiságból nem merték nyíltan utánozni a 90-es évekbeli IndyCart, csak irigyelték annak show-jellegét. Aztán nekifutásból, nagy összekacsintások után 1993-ban átvették a jenkiktől a Safety Cart. A legutolsó, érvényben lévő kori pontrendszer le sem tagadhatja, mi ihlette"
Visszatérve a pályákra, azt nem tudjuk, hol épít legközelebb Tilke versenypályát, de egy dolog bizonyos, a pálya hossza valószínűleg 5 kilométeres lesz.
