A világbajnokság korai éveiben a halál jelenléte megszokott volt. Hogy pontosan hány F1-es pilóta vesztette életét, az a definíciótól is függ (például, beleszámoljuk-e a teszteken vagy bajnokságon kívüli versenyeken elhunyt pilótákat), mindenesetre 1955 és 1961 közt csak versenyeken kilenc versenyző szenvedett halálos balesetet (beleértve az Indianapolisi 500 mérföldes futamokon elhunyt pilótákat). 1973-ban mindössze néhány nappal saját tragikus balesete előtt Francois Cevert úgy nyilatkozott, hogy "ami a baleseteket és a tragédiákat illeti: a cirkusz megy tovább. Nincs helye a könnyeknek."
A sportág biztonsági normái lassacskán, de fejlődtek, így évtizedről évtizedre folyamatosan csökkent a halálesetek számra. Az 1950-es években tizenöten veszítették életüket balesetekben, míg az 1990-es években már "csak" ketten. Az 1994-es imolai hétvége óta, amikor Roland Ratzenberger szombaton, Ayrton Senna pedig vasárnap halt meg a pályán, egyetlen versenyzőt sem ért végzetes baleset. Ez nem véletlen: a minden idők egyik legnagyobb versenyzőjének tartott Senna halála megrázta a motorsport világát.
A biztonsági előírások, melyeket rendszerint lassan, apránként módosítottak különböző tragikus eseményekre reagálva, nagymértékben fejlődtek Senna halálát követően. A veszélyesnek ítélt pályákat vagy megcsonkították (mint Hockenheimet), vagy törölték a naptárból (mint Imolát, ahol Senna életét vesztette). A biztonság fejlődése az F1 számára komoly eredmény. Míg más szériák továbbra is küszködnek azzal, hogy megvédjék versenyzőiket (a CART/IndyCar például hét versenyzőt veszített 1996 óta, s hat néző is meghalt), az F1 igazi fejlődést ért el ezen a téren.
Szükségszerű, hogy előbb-utóbb újabb haláleset történik a Formula-1-ben. Az emberi testet nem arra tervezték, hogy 300 kilométer/óta felett üzemeljen. Ãm a következő tragédia valószínűleg egy furcsa baleset eredménye lesz, hiszen még az olyan pályákon is, ahol nagy az esély egy komoly becsapódásra, mint Kanada vagy Monaco, a kasztni el tudja nyelni az ütközés erejét, így a pilóta viszonylag sértetlen marad. A következő haláleset hasonló lesz Felipe Massa 2009-es magyarországi balesetéhez.
Ilyen balesetek már nem egyszer előfordultak a sportág történetében. Egy-egy szerencsétlen véletlen, a sors egy-egy különös fordulata számos életnek véget vetett már a versenypályákon... Ha az a kerék tizenöt centivel feljebb pattan, és elkerüli Senna sisakját... Ha az a két sportbíró nem egy beláthatatlan emelkedőn fut keresztül Tom Pryce autója előtt... Ha a korlátot, melynek Helmut Koinigg nekiment, nem hibásan rögzítik...
A múltban az ilyen fatális véletleneknél jóval gyakrabban történtek tragédiák azért, mert a versenyzők saját maguk és autóik határain túl erőltették a dicsőség utáni hajszát. Persze a halál mindenképp halál, nem csökkenti vagy növelheti a jelentőségét és a visszavonhatatlanságát semmi, de az egyes esetek jelentése más és más. Egy véletlenszerű, furcsa baleset miatti haláleset nagyobb tragédia lesz, mint azok, melyeket az eredményezett, hogy egy versenyző a nagyobb sebesség elérése érdekében a veszéllyel nem törődve hajszolta magát, vagy versenyautóját hibába - még ha csak egy pillanatra is, mely pillanat az utolsó lett a számára...
