DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Egyéb

Grosjean: Két évig nem érheti nap a kezem

Nico Rosbergnek adott interjút a bahreini horror évfordulóján Romain Grosjean. Felidézte, hogy egy pillanatra beletörődött a halálba, de gyerekei erőt adtak, hogy bármilyen úton, de meneküljön. A megégett kéz teljes felépülése még hosszú ideig tart, a versenyző állandó fájdalommal él együtt.

Pontosan egy év telt el azóta, hogy a 2021-es Bahreini Nagydíjon Romain Grosjean megmenekült a halál torkából: az óriási becsapódást követően 27 másodpercre rekedt a lángoló Haasban, ahonnan saját erőből menekült meg. Az évfordulón egykori versenytársának, a 2016-os világbajnok Nico Rosbergnek idézte fel, mi történt azon az éjszakán.

„Nem ijedtem meg. A Kvjattal való ütközés és a becsapódás között csak hat tized telt el, nem volt időm felfogni, hogy ezzel a sebességgel be fogok csapódni a korlátba. Azután meglepő módon maga a becsapódás nem volt annyira rossz, pedig 67 G nagyon sok. Kicsatoltam az övem, hogy kiugorjak az autóból, és akkor láttam, hogy be vagyok szorulva. Gondoltam, hogy várok, amíg jönnek és segítenek nekem. Nem tudtam azt sem, hogy fejtetőn vagyok-e, éjszakai futam volt, nem volt világosság a fülkében. Aztán észrevettem a tüzet, és tudtam, hogy nem várhatok, menekülnöm kell. Aztán rájöttem, hogy teljesen be vagyok szorulva, nem jó a helyzetem” – mondta Rosbergnek Grosjean, aki egy pillanatra beletörődött abba, hogy odaveszik a lángoló autóban.

„Egy ponton arra gondoltam, ennyi volt, ez az utolsó napom, vége a játéknak. Úgy éreztem, öt tíz másodpercre vagyok attól, hogy meghaljak. Aztán eszembe jutott a három gyerekem, és az, hogy nem hagyhatom őket apa nélkül. Ez adta meg az utolsó erőt, hogy valahogy kimásszak az autóból” – folytatta a francia versenyző, akinek a lángokba kellett nyúlnia, hogy menekülhessen.



„Éreztem, hogy a kezeim égnek. Normál esetben, ha az ember hozzáér valami forróhoz, akkor elhúzza a kezét, de én egyenesen belenyúltam a tűzbe, mert csak úgy tudtam megkapaszkodni valamiben, hogy kimásszak. A lábam azonban beragadt. Olyan erősen húztam, hogy az sem érdekelt volna, ha a bokám ott marad, csak ki akartam szabadulni. Végül sikerült. Az a pillanat, amikor kint voltam, életem legjobb pillanata volt, mert tudtam, hogy élni fogok. Akkor éreztem a sokkot, akkor láttam, mekkora a tűz és fogtam fel, min mentem keresztül.”

„Nem rémültem meg, mert nincs idő megrémülni. Egy ponton majdnem elfogadtam, hogy ennyi volt, halott leszek. Furcsa dolog ez, a pszichológusommal dolgoznunk kell rajta. Egyesek azt mondják, lepereg előttünk az élet, de én semmi ilyet nem láttam. Békét éreztem, a testem nyugodt volt. Furcsa érzés, senkinek sem ajánlom, hogy megtapasztalja, de százszor, ezerszer erősebbé tesz” – idézte fel az őt átjáró érzéseket Grosjean. Bár ijedtséget nem érzett, a versenyzőnek bevillant egy kép, Niki Lauda 1976-os balesetéről. „Nem tudom miért, de eszembe jutottak azok a képek, hogy Niki beragadt az autójába, ami lángolt, és ugyanebben a helyzetben volt. Jó lett volna beszélni vele erről” – utalt arra, hogy Lauda másfél évvel korábban hunyt el.

Rosberg megkérdezte, hogy vannak Grosjean kézfejei, az egyedüli testrészek, amelyek megégtek a pokoli hőségben. A 2021-es szezont IndyCarban teljesítő versenyzőnek egy év távlatából is állandó fájdalmai vannak.

„A jobb kezem jól van, a bal már kevésbé. Majdnem normális életet tudok élni, de a hideget nem tudom elviselni és két évig nem érheti nap, naptejjel és kesztyűvel kell védenem. Napi 23 órában fájdalmas, tízpercenként rehabilitációs gyakorlatokat kell végeznem, hogy ne veszítsem el a mobilitását. Nem rózsaszín, mint régen, nem szép, de megvan mindkét kezem, tudok autót vezetni, meg tudom ölelni a gyerekeim, és ez a fontos” – felelt Grosjean.

„Van a 29.11.20 előtti és utáni időszak életemben. Egy ilyen élményt nem lehet átélni és ugyanolyannak maradni. Most jobban örülök az élet apróságainak, többet játszom a gyerekekkel. Természetesnek vesszük az életet, pedig nagyon gyorsan elmúlhat. A versenyzésre is máshogy tekintek, továbbra is profi módon állok hozzá, de nem feledkezem el arról sem, hogy örömem leljem benne, amit a hivatásos sportban sokszor elfelejtenek” – beszélt arról, hogyan változtatta meg az egy évvel ezelőtti baleset.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: