Nem csak úgy nézett ki, mint egy egzotikus olasz szupersportkocsi, de a turbós verziók képesek voltak úgy is menni. A 3S-GTE kódnevű kétliteres, négyhengeres turbómotor japán belpiacra gyártott, 245 lóerős verziójával a kis Toyota 5,4 másodperc alatt volt képes 0-60 mérföld/h-ra (97 km/h-ra) gyorsulni, vagyis csak 0,2 másodperccel maradt el a szintén 1989-ben bemutatott, 3,4 literes, 300 lóerős V8-assal hajtott Ferrari 348 TS idejétől.
Persze az európai piacon kapható szívómotoros MR2-esek valamivel lassabbak voltak, de a közvetlen irányíthatóság, az agilis viselkedés és a jó úttartás azokat is jellemezte.
Természetesen mindig vannak olyan tulajdonosok, akik nem elégednek meg a gyári motor teljesítményével, és többre vágynak. A képeken látható, jobbkormányos, ezüstszínű angol MR2-esbe például a gyári Toyota erőforrás helyett egy K20-as Honda turbómotort szereltek be, amelyet akár 9500-es fordulatszámig is el lehet forgatni.
Hogy megtudja, pontosan mire képes az alaposan felpumpált idegen szív, Owen, a tulajdonos elvitte az optikai tuningtól teljesen mentes, ezért igazi sleepernek számító MR2-esét egy fékpados teljesítménymérésre, ami végre tiszta vizet öntött a pohárba.
Azonban az első mérések még csalódást keltő eredményt hoztak: „csak” körülbelül 400 lóerőt adott le az erősen megfújt motor, de a grafikonból látszott, hogy valami nincs rendben: a teljesítménygörbe határozottan emelkedett a fordulatszám növelésével, egészen egy pontig, ahol hirtelen megtört, és lefelé vette az irányt.
Először a nem megfelelő légszűrőre gyanakodtak, mint a probléma okára, később azonban kiderült, hogy a gyenge minőségű, kínai lefújószelepek okozták azt, hogy kb. 5300-as fordulatszámnál szétszéledt a ménes a motorból. Az eredetiekre megtévesztésig hasonló másolat szelepek hol teljesen nyitott, hol teljesen zárt pozícióban ragadtak be, így nem tudták ellátni eredeti funkciójukat, a turbónyomás szabályozását a felesleges kipufogógáz elvezetésével.
Mikor végre megfelelő minőségű lefújószelepeket építettek az autóba, azonnal megváltozott a kép és nem mindennapi értékeket kezdett el mutatni a fékpad képernyője: már visszafogott, 1,1 baros töltőnyomással tekintélyes 517 lóerőt mért a gép. Amikor a nyomást feltekerték a maximális 2,2 barra, és az üzemanyaghoz egy kis metanolt is kevertek, a csúcsteljesítmény elérte a 687 lóerőt 9300-as fordulatszámnál, gázelvételkor pedig lángokat lövellt a középen kivezetett kipufogó.
Mivel a világ egyik legerősebb négyhengeres motorjának csak egy 1,2 tonnás autót kell mozgatnia, az 1,75kg/lóerős értékkel az MR2 sokkal drágább szupersportautókat is könnyedén felülmúl, és a tulajdonos Owen szerint ez így van jól.
Fotók és videó: Motor Addicts
