A negyedik generációs Toyota Supra minden idők egyik leggyakrabban és legmerészebben tuningolt típusa. Soros hathengeres motorjából a szakértők a gyári teljesítmény akár hat-nyolcszorosát is könnyedén előcsalogatták, és csalogatják a mai napig.
Ilyen előzmények után akkor is magasak voltak az elvárások az új Toyota GR Suprával szemben, ha tudjuk, egy modern, elektronikus vezérlésű motorból nem olyan egyszerű plusz teljesítményt előcsalogatni.
A német Manhart az elsők között próbálkozott meg a feladattal, és nem is vallott kudarcot. Idén áprilisban mutatták be a Supra GR 450-et, amely – ahogy a neve is mutatja – 450 lóerőt adott le a gyári 340 helyett, a maximális forgatónyomaték 500 Nm-ről 650 Nm-re emelkedett; mindkét érték nagyjából 33 százalékkal nőtt. Nem rossz, de mindenki sejtette, hogy ennél több volt benne – a Suprában és a Manhartban egyaránt. Nem tévedtek, alig fél évnek kellett eltelnie, és megérkezett a Supra második tuningcsomagja.
A Toyota Supra GR 550 motorja – micsoda meglepetés – 550 lóerős, ami valamivel több, mint 60 százalékos teljesítménynövelést jelent a gyári beállításhoz képest. A nyomatéki csúcs pedig eléri a 770 newtonmétert (+54%). Míg az első körben csak a motorvezérlést módosították, ezúttal jóval komolyabb változtatásokat eszközöltek: új a turbófeltöltő, lecserélték a hűtőt, a szívórendszer szénszálas kompozitból készült.
A hangolható kipufogórendszer az FI Exhaust munkája, a katalizátor opciós extra. A futómű lehet három irányban állítható KW rendszer vagy egyszerű, de nagyszerű ültetés – ezen a téren nincs eltérés a GR 450 és GR 550 között.
Van viszont különbség a keréktárcsákban: a konkáv, polírozott felniket matt fekete darabok váltották, a hátsó abroncsok az eddig alkalmazott 285/30 ZR20 helyett 295/25 ZR20 méretűek (elöl viszont 265/30-ról 255/30-ra módosították a méretet, ami valamivel jobb kezelhetőséget ígér).
A fékekhez és a belső térhez nem nyúlnak a Manhartnál, csak ha az ügyfél külön kéri. A műhelyre jellemző arany fólia és kontrasztos matricázás látványos adalék, és bár ellenálltak a kísértésnek, hogy tolakodó hátsó szárnnyal csúfítsák el az autó remek arányait, az extra teljesítmény indokolttá tette egy első légterelő idom felszerelését.
A Manhart nem tette közzé a mentdinamikai adatokat, de valószínű, hogy a gyári értéknél (4,3 mp 0-100 km/h-ra) legalább fél másodperccel javult a Supra gyorsító képessége – a hármassal kezdődő gyorsulási érték pedig már a szupersportautók felségterülete.