Erre a kissé érdekes hozzáállásra lehet példaként állítani a Kikai tanulmányukat, amit meglátva még Tokyo-ban is tágra nyílt pupillákkal, megszeppenve nézetett a közönség. A Kikai jellegzetessége, hogy igazából a formatervezők nem a karosszéria elemek megformálásával ütötték el az időt, tekintve hogy a szélvédőkön, a tetőn és a hátrafelé nyíló ajtókon kívül nincsen más burkolat a gépen.
A huszadik század elejének hangulatát árasztó kis rettenet utasterében a McLaren után szabadon elöl egy, hátul két ülést találunk, így szerencsére nem okozna gondot, ha jobb vagy balkormányos autók piacára készülne. A váz elemei is jól láthatók, akár csak a futómű technikai részletei, de a középre beépített, keresztben álló motort, a méretes króm kipufogókkal is alaposan szemügyre lehet venni. Az eredetinek sem nevezhető vasdarab egyébként úgy tűnik, csak az autósok elrettentésére szánták, gyártásba nem kerül. Pedig azt hiszem, lenne rá vevő bőven...
