Al-Attiyah Carlos Sainzhoz hasonlóan azt a vonalat képviseli a terepralisok táborában, akik a raliból nyergeltek át a sivatagi száguldásra, és részint ebből is fakadóan a legesleggyorsabbak között kell velük számolnunk mindig. Viszont a nagy tempónak egy ilyen hosszú versenyen, a világ legnehezebb terepralis erőpróbáján bizony súlyos ára van olykor: így aztán hiába ők a leggyorsabbak, nem mindig érnek célba, az pedig sok jót általában nem jelent.
Ez az egyetlen Achilles-pontja a mindig mosolygós és mindig szélvészgyors katarinak, aki 2009 óta, vagyis amióta Dél-Amerikában fut a Dakar, minden évben ott van a top3-ban – feltéve, hogy célba ér, ami hatból három alkalommal sikerült neki ezen a kontinensen.
Előtte még Afrikában is teljesített négy Dakart, azok közül kettőt fejezett be, tehát összességében is 50 százalékos a hatékonysági mérlege. Vagy célba ér, vagy nem. Ami persze mindenkire igaz, az viszont nem, hogy ha célba érnek, akkor minden alkalommal a top10-ben végeznek. Nasser 2004-ben, egy Mitsubishivel indult el első Dakarján, amit a 10. helyen zárt. Ezt követte 2005 és 2009 között egy öt éven át tartó BMW-s időszak az X-Raid csapat színeiben. A bajor márkával három évet kellett várnia első célba érésére, 2007-ben egy 6. hellyel búcsúzott Afrikától, a kontinenstől, ahol soha nem tudott szakaszt nyerni a Dakar Ralin.
Amióta viszont eljött onnan a verseny, azóta nem telt el úgy év, hogy a katari ne nyert volna legalább két szakaszt az aktuális Dakaron. 2009-ben három szakaszgyőzelemmel a háta mögött esett el a BMW-vel, majd VW gyári csapatába igazolt, ahol két legsikeresebb Dakarját tudhatta a magáénak. A 2010-es 2. helyet 2011-ben az abszolút győzelem követte, ami máig Al-Attiyah első összetett elsősége a Dakaron. A német gyártó kivonulása után a katari új kihívás után nézett, és előbb egy Hummer, majd egy buggy volánjánál kóstolt bele a kétkerék-meghajtás sivatagi rejtelmeibe. Mindkét évben a kilencedik szakasz jelentette számára a végállomást, de az addig vezető úton a Hummerrel két, a buggyval három szakaszgyőzelemig jutott, végérvényesen bebizonyítva, hogy teljesen mindegy, milyen technikai van alatta, ő bármivel ott tud lenni az élmezőnyben legalább egy-egy szakaszon.
2014-ben azért mégiscsak visszatért Sven Quandt X-Raid csapatához, amely ugyan BMW helyett már Minikkel fut, de ugyanaz a gyári hátterű profi csapat maradt, mint volt. A legutóbbi Dakaron együtt két szakaszgyőzelemig és az összetett 3. helyig jutottak, ami kiváló eredmény volt figyelembe véve, hogy az egyik szakaszon egy navigációs baki folytán Al-Attiyahék tetemes, egy órás időbüntetést kaptak.
Azóta navigátort cserélt a pilóta, és az idei szezont már a francia Mathieu Baumellel az oldalán csinálta végig, nem is akárhogyan, hiszen a világkupa katari és marokkói futamán győzni tudtak, Egyiptomban pedig a 2. hely lett az övék. Hasonló eredménnyel a Dakaron nem érnék be, ide egyértelműen nyerni jöttek.
„Idén nem akartam az összes versenyt a Minivel végigcsinálni, de a Dakarra egyértelműen ez a legjobb autó. Egyszerre szilárd és megbízható. A Marokkó Ralin még a régebbi modellel indultam, és mindent beleadtam, hogy nyerjek, ami sikerült is, de az új verzió tényleg teljesen más. Az előző Dakar természetesen egy örök csalódás marad számomra, de hát mit tehet az ember, miután egy órás büntetést kapott. Ma jobb helyzetben érzem magam és a célom a győzelem. Szintén izgalommal tölt el, hogy Mathieu Baumel az új navigátorom. Mesésen kijövünk egymással, és ő egy vérprofi. Most nyernünk kell. Ami a Peugeot-t illeti, rejtély, hogy mire lesznek képesek” – tekintett a verseny elé a dakar.com-nak nyilatkozva Nasser Al-Attiyah, akinek nem érdemes a célkeresztjébe kerülni, hiszen amellett, hogy a volánnál nagyon gyors, kiváló lövő is: a 2012-es londoni olimpia bronzérmese agyaggalamb-lövészetben.
