E város F1-es pályáján, az Isztambul Parkban rendezik ezen a hétvégén a Monster által támogatott FIA Ralikrossz Világbajnokság 11. fordulóját.
Reggelre nem kellett ébresztőt beállítania azoknak, akik nem akartak lekésni a szombati versenynap történéseiről, hiszen aki Isztambulban volt elszállásolva, azt reggel 6-kor gyönyörű vallási énekkel ébresztették. A törökök nagyon mélyen vallásos nemzet, amit az iszlám hit öt alappillére szerint napi ötszöri kötelező imádsággal kell megvallaniuk. Ezek közül az első a fadzsr nevű ima, ami a hajnalhasadást jelzi, és hogy a jó muszlimok nehogy akaratukon kívül felejtsenek el imádkozni, így egy helyi imam (pap) hangos énekkel figyelmezteti őket erre, meg mindenki mást is, aki arra jár. Ő a helyi kakas.
Kora reggel tehát még ki sem nyílt a szemünk, de már tudjuk, hol vagyunk, és ha akarjuk, ha nem, rögtön megragad minket a hely varázsa. A nap későbbi részében is csodálattal adózunk két gyökeresen ellentétes kultúra találkozása előtt. A törökök ugyanis mindent szeretnek nagyon lassan, kimérten és nyugodtan csinálni (egy ebéd itt kis túlzással egész napos program), mi pedig épp egy ralikrossz versenyen, a világ legdinamikusabb, legpörgősebb, legrobbanékonyabb autósportjának egyik világbajnoki állomásán vagyunk.
Ez nem teljesen az ő világuk, és ennek megfelelően szombaton nagyon kevés néző lézengett csak a lelátókon, amin én személy szerint nem lepődtem meg, hiszen köztudott, hogy az Isztambul Parkból a Formula-1-et is azért vitték el, mert a modern létesítmények és a nagy körítés ellenére botrányosan kevés nézőt sikerült a lelátókra csalogatni. Talán túlságosan evilági dolgok ezek a törököknek, talán csak nem érzik magukat eléggé érintve benne (lásd ellenpéldaként a Supersport vb-t, ahol Kenan Sofouglu révén világbajnok motorosuk is van, és csak az ő népszerűsége miatt rendeztek török futamot a Superbike vb-n), de tény, hogy valahogy nagyon különös érzés fogta el az embert szombaton az Isztambul Park depójában sétálva.
Hatalmas terület, hihetetlenül tágas tér és modern épületkomplexumok, ameddig a szem ellát, és valahogy az egészben elvész a ralikrossz mezőnye. Az Európa-bajnokság ugyebár két héttel ezelőtt, Olaszországban véget ért, így ide, Törökországba már csak a SuperCar és az RX Lites mezőnye látogatott el. 18 SuperCar és 10 RX Lites – ez alighanem mindenidők leggyérebb nevezői létszáma nemcsak a ralikrossz vb, de a ralikrossz Eb több évtizedre visszanyúló történetében is. Nincs mese, a vb-nek nagy szüksége van a Super1600-ra és a TouringCarra is, aki ebben eddig kételkedett, az ezen a hétvégén egészen biztosan meg fog bizonyosodni róla. A ralikrossz attól ralikrossz, hogy akció követ akciót megállás nélkül a pályán egy egész hétvégén át. Ehhez közel 100 autó szükséges, nem elég 28, akkor sem, ha az a 28 tényleg a világbajnokság krémje.
Sajnos az előzetes nevezési listán még szereplő két amerikai szupersztár, Ken Block és Tanner Foust is visszamondta az indulást a néhány nappal ezelőtti törökországi zavargásokra hivatkozva, amit úgy gondolom, hogy kicsit túlreagáltak, mert azok a zavargások jócskán arrébb vannak, hatalmas ez az ország. Az Isztambul Parkban pedig ezen a napon sajnos semmi nem zavarta meg a nyugalmat, szokatlan, már-már zavaró csend honolt a depóban. Össze sem hasonlítható ez a svéd vagy a korábbi magyar ralikrossz Eb-k hangulatával, de hát valamit valamiért. Örüljünk neki, hogy idén már világbajnokságot rendeznek ralikrosszban, és vegyük tudomásul, hogy ehhez kellett egy ázsiai forduló is. Hát itt vagyunk, és próbáljuk meg nézni a dolog jó oldalát és kiélvezni a hétvégét, amennyire lehet.
Mert hát nagy neveknek például így sem vagyunk híján. Petter Solberg most teljesíti első versenyét a sportág történetének első világbajnokaként, itt van bátyja, a Monster Energy World RX Team színeiben versenyző Henning Solberg is, akinek csapattársaként most teljesíti első vb-futamát és egyben első SuperCar versenyét Lars Oivind Enerberg, a TouringCar kategória korábbi Európa-bajnoka.
Második ralikrossz vb-futamán indul a korábbi kétszeres junior WRC-bajnok Per-Gunnar Andersson, aki ezúttal Mattias Ekström csapatának egyik Audiját terelgeti. A Hansen-féle Peugeot-k és a Marklund-féle Volkswagenek is a győzelemért fognak harcba szállni, csakúgy, mint az Olsbergs MSE Fordjai. Bár az egyéni világbajnoki cím sorsa már eldőlt, a csapat vb-címért folyó harc még több, mint nyitott, hiszen jelenleg az Olsbergs MSE (Ford) és a Marklund Motorsport (VW) holtversenyben vezeti a tabellát 313-313 ponttal, míg a Peugeot Hansen Team is abszolút lőtávon belül, 13 pontos hátrányból lesi a történéseket.
Szombaton egy szabadedzés és két előfutam várt a mezőnyre. Az első előfutamban Toomas Heikkinen autózta a legjobb időt a VW-nel, ő azonban a második előfutamban picit túlságosan is igyekezett, az első rajtnál kiugrott, míg a másodikat már túl óvatosra vette, így csak a többiek után loholhatott, ráadásul a kiugrás büntetéseként a Joker-kört is kétszer kellett teljesítenie. Bár az első kanyarban Petter fordult el elsőként, ám utána kicsit kisodródott, Timmy Hansen pedig egy tökéletes kigyorsítással máris ott termett mellette, és övé volt a belső ív, kihasználta. Ő futotta az abszolút legjobb időt a második előfutamban, és az első nap végén is ő áll az élen az összetettben, megelőzve Heikkinent, Göranssont, Bakkerudot, Solberget és a többieket.
A java még csak holnap jön, és biztosra veszem, hogy a pilóták most is menteni fogják a menthetőt, elvégre a ralikrossz mindig ralikrossz marad, vigyék el bárhova is a nagyvilágban, és itt a 600+ lóerős autók, valamint a remek pilóták mindig garantálják az izgalmakat.
