Frederic Vervisch szerezte meg az időmérőn a pole-pozíciót, mellőle Yvan Muller, mögüle pedig Thed Björk indulhatott a versenyen. A rajt viszonylag simán sikerült, Muller és Björk is megelőzte a belgát. A kör közepén Tiago Monteiro és Yann Ehrlacher ütköztek össze egy kicsit hátrébb az ötödik és hatodik pozícióban, és mindketten a falban kötöttek ki, így ezúttal is jöhetett a biztonsági autó. Esteban Guerrieri mellett voltak ők ketten, Ehrlacher tűnt a leginkább a ludasnak az incidensnél, aki talán kicsit sokat vállalt, így pedig egyszerűen nem volt elég hely hármuknak.
Az ötödik körben újraindításnál gyakorlatilag mindenki maradt a pozíciójában: a két Lynk & Co autó elöl, mögöttük Vervisch, Azcona és Guerrieri volt a sorrend. Mindkét magyar pilóta pontszerző helyen, Michelisz Norbi betegen a 11., Tassi Attila a 14. pozícióban haladt. Pár körig megmerevedtek a frontvonalak: Vervisch támadta Björköt a második helyért, de inkább a helyezkedésről és az autó hűtéséről szólt a verseny közepe.
A 14. körben Muller autója hirtelen lelassult és vezető helyről kénytelen volt feladni a versenyt műszaki hiba miatt. Björk örökölte meg tőle az első pozíciót, Vervisch és Azcona haladt mögötte a képzeletbeli dobogón. Michelisz Norbi a 9., Tassi Attila pedig a 12. pozícióba lépett előre a verseny két harmadához haladva.
Két körrel a vége előtt Jean-Karl Vernay kötött ki a falban az ötödik helyről, így a magyar srácok még egyet előreléptek. A biztonsági autó másodszor is a pályára gurulhatott, ami a verseny végét is jelentette, mivel mögötte ért be a mezőny. Thed Björk először nyert a Lynk & Cóval, Vervisch a második, Azcona pedig életében először a dobogón ünnepelhetett a WTCR-ben.
Végeredmény:
