Arról már korábban írtam, hogy miért tartom szakmailag a mostani szezont WTCC-s pályafutásom legjobbjának az utolsó versenyhétvége eredményétől függetlenül. Katarban az fog eldőlni, hogy az év végi helyezésben is 2016 lesz-e az eddigi legjobb.
Nyilvánvaló, hogy ehhez komoly kockázatot kell vállalnom Katarban. Tiago Monteiro 14 ponttal áll előttem az utolsó forduló előtt, és ahhoz, hogy ezt Katarban legyen esélyem ledolgozni, már az első futamon is bele kell adnom mindent, ami a csövön kifér. Pszichológiailag ezért kicsit másként épül majd fel a fejemben ez a verseny, mint a többi.
Alapvetően minden egyes hétvégén az volt a célom, hogy a lehető legtöbb pontot gyűjtsem, így az időmérőkön általában próbáltam a maximumot kihozni az autóból, és ez szerencsére sokszor Q3-as kvalifikációs eredménnyel párosult. Mivel idén sorrendben a második futam a normál rajtrácsos, tudat alatt a fordított rajtrácsos Nyitó futamokon kicsit vigyáztam az autó épségére, hogy a számomra előnyösebb rajthelyes futamon ne vesszen el az igazán sok pont megszerzésének az esélye. Katarban ugyanúgy a lehető legtöbb pont megszerzésére törekszem, ugyanúgy szükségem lesz az időmérőn, a Q3-ban megszerezhető pontokra is. Ugyanakkor ha Monteirót meg akarom előzni, ezúttal már nem fér bele az óvatoskodás a Nyitó futamon sem. A vb-dobogóért kockáztatnom kell.
Ezalatt azt értem, hogy ha az első futamon esetleg egy rosszul sikerült, kockázatos manőver miatt elveszítem a jelenlegi negyedik helyemet az év végi tabellán, azt sem fogom bánni. Negyedik már voltam 2014-ben, azt már tudom milyen érzés. Harmadik helyezett, világbajnoki dobogós viszont még soha nem voltam a WTCC-ben. Most ezt szeretném megtapasztalni, és Katarban ennek a célnak rendelem alá a stratégiámat. Nagyszerű lenne a szezont a legjobb hondásként zárni!
Bár a thaiföldi forduló elmaradása miatt nagyon régen, szeptember végén volt legutóbb WTCC-forduló, én kifejezetten jó hangulatban keltem útra. Egyrészt a holtidőszakban két TCR Beneluxos vendégszereplésem is volt, amelyeken sikerült hozzájárulnom Stéphan Lemeret és a Honda ottani bajnoki címéhez. Másrészt már múlt szombaton elutaztam, mert Johannával tettünk egy pár napos pihenőt Dohában, úgyhogy teljesen feltöltődve várom a kihívásokkal teli versenyt.
Tavaly már ellátogatott erre a dohai pályára a WTCC, és szép emlékeim vannak róla. Sikerült felállnom a dobogóra és megszerezni a privát pilóták bajnoki címét, a Yokohama Trophyt. Maga a pálya azonban szakmailag nem tartozik a legnehezebb feladatok közé a versenynaptárban, mert bár sok közepesen gyors és gyors kanyar van rajta, emellett nagy bukóterek, műfüves kifutók szegélyezik a nyomvonalat. A hibáknak tehát nincsen olyan súlyos következménye, mint más pályákon.
Viszonylag hosszú egy kör, több mint két perc alatt érünk végig rajta, ami bár a Nordschleife nyolc perces teljesítéséhez képest nem sok, de a WTCC-s átlagnál hosszabb. Az időmérőn így a megszokottnál tovább kell fenntartani a koncentrációt. A villanyfényes futam ugyanakkor nem okoz plusz nehézséget, mert jól meg van világítva a pálya, és a szem gyorsan hozzászokik a megváltozott fényviszonyokhoz. Én például a normál, nappali fényes futamokon mindig használom a sisakom sötétítő plexijét, Katarban az egyetlen dolog, amit másként csinálok, hogy ez nyitva lesz villanyfényes körülmények között.
Tavaly a privát bajnoki címnek örülhettem Dohában, remélem, ezúttal is lesz okom egy még nagyobb mosolyra! :)
A KATARI VERSENY PROGRAMJA (MAGYAR IDŐ SZERINT)
Csütörtök
14:00 – Első szabadedzés (30 perc)
19:00 – Második szabadedzés (30 perc)
Péntek
12:30 – Időmérő edzés (20p+10p+Q3)
13:30 – MAC3 csapatidőfutam
19:20 – Nyitó futam (12 kör)
20:35 – Fő futam (13 kör)
