Talán a valaha volt legnehezebb holtszezonját tudhatja maga mögött a magyar alakulat, minden eddiginél később állt össze a kép, és még akkor sem értek véget a kalandok. „Nagyon zaklatott időszakon vagyunk túl, és itt most egy-két hónapról beszélünk” – kezdte Zengő Zoltán. „Gyorsan jöttek az események, voltunk fent, voltunk lent. Amikor már azt hittük, hogy nem lehet még lejjebb kerülni, még lejjebb kerültünk, aztán amikor úgy éreztük, hogy innen már nem vezet felfelé az út, megjártuk a mennyországot. Itt például a Paul Ricard-i motormizériára gondolok, amikor egyik pillanatban azt mondták, hogy mindkét autónk fut, a másikban azt, hogy semelyik, aztán az utolsó pillanatban mégis megkaptuk a gyári csapat tartalékmotorját. Még mindig nagy köszönettel tartozom Francois Ribeirónak, valamint a JAS-nak és a Honda Europe-nak, hogy így pár kört meg tudtunk tenni. Ehhez kellett az Eurosport, kellett a Mugen, kellett a Honda és kellett a JAS, hogy próbáljanak segíteni.”
A zaklatott kezdés után a mostani, szlovákiai hétvége sokkal jobban indult: „Nagyon nagy boldogság, hogy végre megkaptuk a motorunkat, és Feri végre ki tudott menni a pályára, és a saját motorunkkal tudunk tesztelni, korlátozások nélkül. Az első tesztfutásunk nem volt túl szerencsés, ott némi motorelektronika-problémáink voltak, a fél órából kb. 23-24 percet a bokszban töltöttünk, utána pedig a fékeket kellett bekoptatni. A második már jobb volt, feltettünk új gumikat. Nyilván Ferinek is még szoknia kellett az autót, amit alulról építkezve szeretnénk a legjobban megismerni. Nem kapkodunk, nem sietünk sehova: szerintem nyugodtan állíthatjuk, hogy mindenkire nagy a kabát. Feri is annyira izgatott volt, hogy a motorvezérlő gombot nem is állította oda, ahova kéne, tulajdonképp egy lejjebb tekert motorral mente azt a jó időt, mosolyogtunk is a mugenes mérnökökkel. Az időmérőre sem csavartuk fel, hogy kíméljük a motort és ő is gyakoroljon, neki lényegében ugyanolyan teszt volt a kvalifikáció, mint az előzők. De öröm volt nézni, hogy végre tudtunk menni. Várom azt a pillanatot, amikor felállunk a rajtrácsra és el tudunk rajtolni egy WTCC-s autóval.”
Sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy mi vezérelte a csapatot a pilóták kiválasztásakor. „Nagyon sokan beszélnek arról, hogy mi keressük Michelisz Norbert utódját. Nem, egyáltalán nem keressük Michelisz Norbert utódját” – jelentette ki Zengő. „Azért nem, mert egy 31 éves pilótának nem kell még utód. Mi keressük azokat a tehetséges pilótákat, akikben bennük van az a potenciál, hogy ugyan olyan sikert tudjanak elérni, mint Michelisz Norbert. Mi ezeknek szeretnénk segíteni, nekünk ez a küldetésünk.”
Hogy nem lett volna-e jobb egy fizetős külföldi pilóta? „Hoztak ide gazdag csapatok gazdag pilótákat, akik a költségvetés egy részét tudták volna állni, de elutasítottuk őket. Azt gondoljuk, hogy a Zengő Motorsportnak azzal a csapatszellemmel, azzal a „know-how”-val, amivel rendelkezik, az a feladata, hogy magyar pilótákat neveljen ki és legalább rá tudja állítani arra az útra, amelyen Michelisz Norbert sikeres volt. És egyébként a Zengő Motorsportnak nagyon nagy büszkeség, hogy ő elment egy gyári csapathoz és Magyarországon elsőként gyári pilóta lett – és szintén nagy büszkeség, hogy olyan emberek tudtak vele menni a gyári csapathoz, akik a szakmai elismertségükkel vívták ki ezt a lehetőséget. Nyilván számunkra van árnyoldala is ennek, hiszen őket pótolni kell valahogy, de ezen vagyunk: vannak még itthon tehetséges emberek és nagyon-nagyon remélem, hogy legalább olyan sikereket fogunk elérni, mint Michelisz Norberttel, Bári Gergővel és Juhász Szabolccsal. Bármikor bármilyen kérdéssel fordulok hozzájuk, mindenben segítenek.”
Megkérdeztük azt is, érezte-e úgy a tél során, hogy mégsem annyira jó ötlet kitartani a magyar tehetségek mellett, mert ezzel veszélybe kerülhet az indulás: „Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a C-, vagy D-verzióban szerepelt, de nagyon bíztam benne, hogy soha nem fogunk oda eljutni. Nem szerettem volna bércsapat lenni a többiekkel együtt, hiszem és vallom, hogy nekünk ez a küldetésünk. Két éven keresztül sikerült jobbnak lennünk, mint a gyári csapat, két Yokohama-kupát nyertünk, egy ilyen csapat nem tudott volna idáig eljutni. Ezt a tudást nem szeretném átadni senki másnak. Miért? Azok a pilóták, akik ide be akarnak kerülni, azt gondolják, hogy megvették a csapatot és akkor itt minden van. Ez egy technikai sport, folyamatosan fejlesztenek, a Honda is számos újítással rukkolt elő idén. Mindenkiknek azt mondtam, hogy ha ők ezt akarják, hívják fel őket és kérdezzék meg, hogy van-e lehetőségük, hogy megvegyük a teljes 2016-os fejlesztést, mert ez kell az élmezőnyben harcoláshoz. A következő kérdés pedig az, hogy eladják-e ezt nekünk. Komplikált kérdés ez, mert az is lehet, hogy van pénzed, meg akarod venni, de nem akarják neked eladni.”
És mi a helyzet az ETCC-s szerepléssel? „Nagy Norbi egy 2014-es fejlesztésű SEAT-tal megy, nem a legújabb TCR-es változattal, de ennek ellenére is nagyon ügyesen teljesít. Büszke vagyok, hogy az ETCC-ben is tudunk indulni, és egy olyan fiatal srác vezeti az autónkat, aki az elmúlt két versenyben jól érezte magát, megtalálta az autóval az egyensúlyt, tetszik neki a csapat szelleme, tetszik neki a hozzáállásunk, és remélem, sikereket fogunk elérni. Megpróbáljuk az autót kicsit fejleszteni, itt nyilván a különböző homologizációk közötti átjárhatóságot kell megtalálnunk, és remélem, a holnapi versenyen ismét dobogóra állhatunk (Nagy Norbi végül egy negyedik és hetedik helyet szerzett – a szerk.). Az ő esetében szintén építkezési fázisban vagyunk, ha ez az év jól sikerül együtt, akkor a következőben el tudom képzelni azt, hogy egy jobb autóval harcba tudunk szállni az ETCC bajnoki címéért.”
De vajon milyen a kapcsolata a Honda gyári csapatához távozott Michelisz Norberttel? „Norbival nem beszélünk, kitöröltem a számát a telefonomból. Na jó, ez csak vicc volt” – tréfálkozott a csapatfőnök, aki elárulta, hogy természetesen továbbra is remek a viszony közöttük: „Engedjék meg nekem ezt a kijelentést, de – legalábbis számomra – Norbi mindig is zengős marad. Ha ő bármivel vb-címet nyer – és remélem, egyszer eljön ez a pillanat –, ahhoz, úgy gondolom, mi nagyon sokat tettünk hozzá és fordítva, ő is sokat tett ahhoz, hogy mi idáig eljuthattunk. Nagyon jó a viszonyunk, lehet, furán hangzik, de mintha apa-fiú kapcsolat lenne a miénk, elvégre tíz évig együtt versenyeztünk, mellettem nőtt fel egy 20 éves srác. Az ő karrierje nekem eddig is fontos volt, most is az, és ezután is úgy lesz, ő pedig ezt sose fogja elfelejteni. Rendszeresen átjön a bokszunkba, rendszeresen heccelem azzal, hogy lóg rajta a ruha, miért fogyott ennyit, nem áll jól ez a szín az autónak, de természetesen sokat segít nekünk is, Fecónak is. Próbálja őt is, Danit is nyugtatni, segít a junior mérnökünknek. Jó a viszonyunk a JAS-sal is, nincs rivalizálás, látják, hogy hatalmas energiákat ölünk abba, hogy fiataloknak segítsük, és ez talán nekik is fontos.”
Michelisz Norbi mellett többen is távoztak a csapatból, elég csak Bári Gergőre gondolni. Mi a helyzet az ő pótlásukkal? „Nem könnyű feladat, de azt látni kell, hogy akik elmentek, nem azért tették, mert Norbi elment. Az egyik szerelő a családjával szeretett volna több időt tölteni. Egy másik srác kapott egy olyan lehetőséget, amivel az autószerelő szakmában olyan plusz tudást tud megszerezni, ami az elkövetkezendő 10-15-20 évre biztosítja a megélhetést neki. De többen is visszajönnek és segítenek nekünk a lehetőségekhez képest. A mostaniak közül többen is az Eurocup-os csapatból jöttek, lelkesek, szeretnek itt lenni, sikereket elérni. Tetszik nekik a sok utazás, talán szimpatikus nekik az itt látott elhivatottság, fontos a szakmai kihívás. Egyébként keressük az olyan fiatal tehetséges szerelőket, akik esetleg ebben a projektben tudnak dolgozni. Azt gondolom, hogy a magyar ember bárhol van a világban, mindenhol megtalálja a helyét, mindent meg tudunk magyarázni, mindent meg tudunk oldani, ilyenek vagyunk. Szerintem ez a csapat lehet mindenkinek egy olyan példa, ami azt mutatja, hogy nincsenek lehetetlen dolgok. Mi csodabogarak vagyunk ebben a közegben, senki nem érti, hogyan tudunk ekkora sikereket elérni ilyen kevés pénzből. Na, ezek vagyunk mi: egy magyar csapat” – zárta gondolatait a Zengő Motorsport csapatfőnöke, akinek ezúton is nagyon köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állt szombat késő délután a Slovakia Ringen.
Fotók: Zengő Motorsport; WTCC Media
