Nemcsak azért lesz izgalmas a portugáliai verseny, mert az utcai pályák mindig különlegesek, hanem azért is, mert ezúttal a felkészülés mindenkinek nehézkes lehetett.
Van bennem egy jó adag kíváncsiság a Vila Real-i hétvége előtt. Még sosem jártam itt, ami alapvetően nem lenne probléma. Viszont hiába van szó nagy tradíciókkal rendelkező pályáról, amelyen már az 1930-as években is versenyeztek, az elmúlt évtizedekben egyetlen világsorozat sem látogatott el ide. Hosszú idő után a WTCC lesz az első. Ez pedig a mezőny összes tagjának a felkészülését alaposan megnehezíthette. Én még nem versenyeztem olyan pályán, amelyre információforrások hiányában ennyire szegényesen tudtam csak felkészülni. Ha nem is volt saját tapasztalatom egy-egy ringgel kapcsolatban, a belső kamerás felvételek és a szimulátor segítségével hellyel-közzel mindig be lehetett gyakorolni a ritmust. Most viszont ezek az eszközök sem álltak a rendelkezésemre. Belső kamerás felvételeket csak nagyon más típusú autókkal találtam, szimulátoron pedig nem tűnt hitelesnek a vonalvezetés, így kevés viszonyítási pontom maradt.
Emiatt nagy kihívás lesz ez a verseny, kíváncsi vagyok az erősorrend alakulására főleg a hétvége elején. Mert ha jól tudom, a mezőny egyetlen tagja sem vezetett még Vila Realban. Versenykörülmények között még Tiago Monteiro sem, aki ugyan utcai autóval megtett rajta egy-két kört, de csak forgalomban. Ez pedig így nem jelent hatalmas fórt számára. Nem tudom, hogy a Citroën szimulátorán elérhető-e ez a pálya – ha igen, akkor a francia márka pilótái előnyben lehetnek. Például a Nordschleife előtt is sokat tudtak gyakorolni a saját szimulátorukon.
A Vila Real-i kör vonalvezetése lendületes, sok gyors kanyar tarkítja, amelyek között egy-két bátorságpróba is biztosan lesz. Az utcai pályákat jellemző klasszikus vonások felfedezhetőek rajta, azaz szalagkorlát és betonfal szegélyezi a nyomvonalat, a szűk hely miatt nehezebb az előzés, mint egy épített ringen.
Portugáliáról szép emlékeim vannak, Portóban például közvetlenül az óceánparton versenyeztünk, gyönyörű környezetben. A hőséggel azonban meg kell majd küzdenünk, az előrejelzések 35 fokos külső hőmérsékletet jósolnak vasárnapra, ami az autóban 60-65 fokot jelent. Ez körülbelül olyan, mintha beülnénk a szaunába versenyruhában és sisakban. Mintegy 45 percen keresztül kell mozogni és koncentrálni ebben a pokoli melegben, hiszen már jóval a rajt előtt is a kocsiban ülünk. Argentínához hasonlóan a folyadékpótlásra itt is fokozottan ügyelnem kell majd.
A siker kulcsa az időmérő lesz. Ha nem sikerül bekerülnünk az első tízbe, akkor irtó nehéz futamok elé nézünk. Bízom benne, hogy nem lesz gond ennek a célnak a teljesítésével, hiszen nekünk általában nem szokott problémát okozni az utcai pálya, és tíz kilóval könnyebbek leszünk, mint legutóbb Franciaországban voltunk. Ha ez nem is óriási segítség, de segítség. Ugyanakkor az erőviszonyok valószínűleg Moszkvához és a Paul Ricardhoz hasonlóan alakulnak majd, ami azt jelenti, hogy ha a Chevroletek jó napot fognak ki, elénk kerülhetnek. A Lada teljesítménye előre megjósolhatatlan, de Rob Huff hagyományosan jól szerepel az utcai pályákon, ő mindenképpen veszélyes lehet. Ha összeadjuk a négy gyári Citroënt, a három Chevyt és a Huff-féle Ladát, akkor már csak két hely kiadó az első tízben. A két gyári Hondával együtt pedig mi hárman vagyunk. Nagy harc lesz!
Viszont ha összejön egy jó rajtpozíció a második futamra, akkor az újabb dobogós helyezés is elérhető. Figyelembe véve azonban a Citroën rajtoknál bemutatott látványos fejlődését, ami Franciaországban is látható volt, ez sem lesz egyszerű feladat. Mert hiába komplikáltabb előzni egy utcai pályán, ha a rajtnál sok helyet nyernek, nehéz lesz tartani őket a második futamon is.
