A szakág másodvonalbeli felügyelő szerve, az Automobile Racing Club of America (ARCA) versenyei valóságos aranybányát jelentenek azok számára, akik bevallottan, vagy nem bevallottan, de a látványos balesetek valószínűsége miatt is leülnek a futamok elé.
A tapasztalatlan, vagy éppen alacsonyabban kvalifikált pilótákat is soraiban tudó mezőny küzdelmeibe előre kódolva vannak a nagyobb ütközések eshetőségei, pláne az olyan, még az igazi profik számára is kihívásokkal bíró pályákon, mint például a Daytona International Speedway, vagy a Talladega Superspeedway.
Ebből adódóan sajnos előfordul, hogy az akciófilmekbe illő balesetek nem pusztán jelentős anyagi kárral, de személyi sérüléssel is járnak. Ahogyan azonban lenni szokott, a rosszak között is vannak legrosszabbak, a közvélekedés szerint pedig ennek a versenynek a szervezet eddigi fennállását tekintve az 1990-es, daytonai szezonnyitó számít.
Az ARCA legmagasabban jegyzett bajnoksága, az ARCA Permatex SuperCar Series azévi szezonja tradicionálisan a NASCAR Winston Cup Daytona 500-ának eseményeit elindító all-star futammal, a Busch Clash-sel egy napon rajtolt el. Az egészen pontosan 1990. február 11-én, szombaton este nyolc óra magasságában kezdődött viadalra összesen negyven, ARCA licenccel bíró pilóta kvalifikálta magát, köztük Julius David ‘Slick’ Johnson III személyében egy nagy visszatérővel.
A 41 éves dél-karolinai versenyző a Winston Cup 1988. májusi, Charlotte Motor Speedway-en rendezett futamának egyik edzésén szenvedett súlyos sérüléseket, aminek következtében hosszú ideig úgy tűnt, hogy soha többé nem ülhet volán mögé. Csodával határos módon azonban teljesen felépült és közel két évvel később sikeresen beverekedte magát az ARCA daytonai szezonnyitójának indulói közé.
Ekkor még nem sejthette, hogy alig 24 óra múlva a sors befejezi azt, amit a CMS-en anno elkezdett.
A balesetekkel tarkított edzéseket követő kvalifikáción Johnson az utolsó előtti, tehát a 39. rajthelyet szerezte meg. Maga a verseny szintén nem szűkölködött hajmeresztő incidensekben, amit jól szemléltet, hogy legalább tizennégy autónak kellett idő előtt kiszállnia a küzdelemből komolyabb ütközések következtében.
A valódi katasztrófának azonban négy körrel a leintés előtt lehettek szemtanúi a lelátókon szép számmal megjelent nézők.
A futam hetedik sárga zászlós periódusát előidéző tömegkarambolba összesen nyolc autó keveredett bele.
A láncreakció során a 95-ös számú Pontiacot vezető Johnson megpördült, majd egyenesen a Daytona International Speedway külső falának csapódott. Miközben az autó visszacsúszott a pályára, több másik jármű is eltalálta, beleértve a Kevin Gundaker által vezetett #58 Chevrolet-t is, amely a csattanás után a 4-es kanyar kijáratánál állt meg.
A St. Louis-i versenyzőhöz természetesen azonnal elindultak a pályán szolgálatot teljesítő, többségében a helyi tűzoltó- és mentőállomásokról verbuvált biztonsági csapat tagjai. Közülük is elsőként a Port Orange-i kapitányságról kivezényelt mentőtiszt, Mike Staley érkezett Gundaker segítségére.
Az ezerszer begyakorolt, rutinfeladatból azonban a másodperc tört része alatt színtiszta horror vált.
Ezzel egyidőben ugyanis a 2.5 mérföldes oválon javában zajlott a verseny. Ez egy sajátságos szabálynak volt köszönhető, ami lehetővé tette, hogy a mezőny a sárga zászlót kiváltó incidens idején megkezdett kört még teljes gázzal fejezze be.
A futam élmezőnye a baleset helyszínéhez érve drámaian lelassult, aminek következtében a mögöttük lévő, továbbra is padlógázzal robogó autók egyenesen beléjük futottak. Az ekkortájt a hetedik helyen autózó Bob Keselowski – a későbbi NASCAR Cup menő Brad Keselowski édesapja – Chevy-jét a káosz közepette hátulról szintén meglökték, emiatt a regnáló ARCA bajnok elvesztette uralmát járműve felett és az oválpálya alsó részére csúszva egyenesen nekicsapódott az ott veszteglő Gundaker gépének. A szerencsétlenül járt versenyzővel foglalkozó Staley-nek esélye sem volt a menekülésre és az ütközés hatására Gundaker ismét mozgásba lépő autója szó szerint a levegőbe repítette. A neheze azonban még hátra volt a 35 éves mentős számára, akit a földetérés után még Keselowski is elütött.
“Kiugrottam az autóból és szétnéztem. Aztán megláttam a mentős srácot egy másik versenyautó alatt” - emlékezett vissza Gundaker, aki alig néhány lépés után egyszerűen összeesett a helyszínen súlyos hátsérülése miatt, amelyet annak köszönhetően szenvedett, hogy amikor Keselowski telibe trafálta a gépét, már ki volt kapcsolva a biztonsági öve.
Bob kisebb zúzódásokkal megúszta a balesetet, Staley mérlege azonban kettős lábtörés, valamint összeroncsolódott térdek és bal kar lett. Utóbbi különösen komolynak számított, miután a szóban forgó testrész beszorult Keselowski autójának kipufogója alá, ezzel nem csak többszörös törést okozva benne, de kiterjedt, harmadfokú égési sérüléseket is.
“Miközben Mike felé siettem, biztos voltam abban, hogy már halott” - mondta egy 1994-es interjúban Staley bajtársa, Bill Hillyer. “Amikor észleltem, hogy nem csak életben van, de teljes egészében a tudatánál is, őszintén meglepődtem.”
A mentőcsapat húsz másodpercen belül körülvette Mike-ot, aki még évekkel később is élénken emlékezett vissza azokra a kritikus pillanatokra.
“Amikor képes voltam kinyitni a szemem, megláttam a kollégáimat, egyben barátaimat, néhányuk még sírt is, és hallottam, amint kétségbeesetten utasításokat kiabálnak egymásnak. Éreztem a felém áramló szeretetüket. Amint kiszabadítottak az autó alól és végre láttam az eget, akkor már tudtam, hogy van egy kis remény számomra.”
Staley-t mentőhelikopterrel szállították a legközelebbi kórházba.
“Amint felraktak a gépbe, kinyújtottam a kezem Ken Elliott (Mike közvetlen munkatársa) felé, hogy tudassam vele, teljes mértékben tisztában vagyok azzal, mi történik. Talán egy kicsi vigaszt is kerestem, mert arról fogalmam sem volt, hogy életben maradok-e. Nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy nem fogok tovább élni.”
A legfőbb aggodalmat Staley bal karja jelentette, ami olyan súlyosan károsodott, hogy eleinte úgy tűnt, nincs más választás, csak az amputáció. Szerencsére azonban számos operációt követően a sebészeknek sikerült megmenteniük a végtagot, Mike-ra viszont hosszú és fájdalmas rehabilitációs program várt.
Mindeközben viszont Slick Johnson az orvosok minden erőfeszítése ellenére három nappal később, február 14-én belehalt mellkasi és fejsérüléseibe.
Staley balesetének és csodás megmenekülésének az amerikai CBS csatorna nagy népszerűségnek örvendett, a műsorvezetői székben William Shatner nevével fémjelzett Rescue 911 című show-ja is egy külön epizódot szentelt. Az ominózus adás 1990. novemberében került adásba, Mike pedig ekkorra felépült annyira, hogy az események rekonsturálása során saját magát játszotta el.
A karját viszont már soha többé nem tudta megfelelően használni, ami miatt képtelen volt visszatérni korábbi szakmájához.
Staley 1991-ben beperelte az ARCA-t, mondván az ő személyes tragédiájához a szervezet által alkalmazott szabály vezetett, miszerint a sárga zászlós periódust előidéző incidenskor folyamatban lévő kört engedélyezik versenytempó mellett befejezni.
“A baleset után azonnali hatállyal vissza kellett volna vennie a mezőnynek a sebességből" - jelentette ki az egykori mentős, aki időközben motivációs trénerként kezdte járni az Egyesült Államokat olyan embereken segítve, akik balesetek következtében szenvedtek maradandó sérüléseket.
Az ARCA tisztviselői azzal védekeztek, hogy az általuk felügyelt bajnokságban bevett szokásnak számít, hogy a sárgához vezető esemény utáni első kör megkezdéséig hagyják szabadon versenyezni a mezőnyt. Ezen gyakorlatot rengeteg kritika érte, pláne azt figyelembe véve, hogy a szabályok szerint viszont a mentőegységek járműveit csak azt követően lenne szabad pályára engedni, hogy valamennyi autó felsorakozott a pace car mögé. Arról nem beszélve, hogy a teljes sebességgel száguldó gépek további, nagyfokú rizikófaktort képeztek a pályán lévő törmelékek miatt, nem beszélve az autójukban rekedt, esetlegesen sérült pilótá(k)ról.
Nem meglepő tehát, hogy Staley a Daytona International Speedway diszpécserét is felelőssé tette a vele történtekért, amiért már azelőtt Gundaker autójához küldte, hogy a még versenyben lévő gépek lassítottak volna.
Az ARCA elnöke, Bob Loga a bíróságon úgy fogalmazott, hogy a sárgázás utáni engedély a kör teljes tempó melletti befejezesére az időmérés zavartalansága miatt van érvényben, anélkül ugyanis körülményes lenne az aktuális sorrendet meghatározni. Loga emellett hozzátette, hogy a pilóták között van egy közös, “úriemberek közötti” megegyezés, miszerint csak olyan esetekben nem veszik le a lábukat a gázról rögtön a mindenkori baleset, vagy egyéb sárgát maga után vonó esemény pillanatában, ha például körhátrányt akarnak ledolgozni, vagy a vezető pozíciót átvenni, miközben a pályaviszonyokat biztonságosnak ítélik meg.
A gyakorlat az ARCA mellett a NASCAR-ban is életben volt, ahol elméletileg kötelezőnek számított, hogy csak a fent említett, indokolt esetekben fejezhetik be teljes tempóban a valamilyen incidenssel megzavart kört. Ugyanakkor viszont a szervezet egyáltalán nem szankcionálta azt a versenyzőt, aki ezt a megállapodást megszegte.
Az ARCA és a NASCAR által irányított bajnokságokat leszámítva a világ egyetlen más szériájában sem volt engedélyezett az elkezdett kör versenytempóban való befejezése közvetlenül egy pályán történt incidens után.
“Nagyon frusztráló számunkra, hogy bármilyen súlyos baleset is történik, nekünk muszáj egy helyben maradnunk arra várva, hogy a mezőny lassítson és végre mehessünk végezni a munkánkat” - nyilatkozta 1994-ben az Orlando Sentinelnek a Charlotte Motor Speedway külön biztonsági csapatának vezetője, Lorrie Baird.
A NASCAR első embere, Bill France Jr. azonban semmi kivetnivalót nem talált ebben a gyakorlatban, mondván a versenyzőket a csapataik minden alkalommal, azonnal tájékoztatják a pályán történt balesetekről és a törmelékekről, emellett pedig a mezőny tagjai mindig tiszteletben tartják az imént említett “úriemberek közötti megállapodást”.
Ezzel persze sokan nem értettek egyet, beleértve az 1990-es Winston Cup szezon bajnoki harmadik helyezettje, Geoff Bodine csapatának, a Junior Johnson & Associates-nek egyik tagját, Bill Dusette-et.
“Hülyeség, minden harmadik, vagy negyedik versenyen megszegi valaki.”
A gyakorlat a pilóták között sem örvendett általános népszerűségnek.
A Diamond Ridge Motorsports színeiben 1994-ben első, teljes NASCAR Cup szezonját teljesített Steve Grissom előtt ugyanezen év májusában, Charlotte-on konkrétan lepergett élete filmje, miután egy balesetet követően lefulladt a pálya kellős közepén.
Néhány autó ugyanis a nyilvánvaló veszély ellenére megpróbálta a kör hátralévő részét pozíciószerzésre használni.
“Hallottam, amint teljes gázzal robognak felém” - emlékezett vissza Grissom. “Úgy tűnt, biztosan el fognak találni, én pedig nem tehettem mást, mint, hogy behunytam a szemem és vártam a becsapódást.”
Az ekkor 31 éves Steve-nek végül szerencséje volt, miután a két autónak alig néhány centiméterre, de sikerült elkerülnie őt.
A Staley által indított perben a bíróság végül 357.895 dollárnyi kártérítést ítélt meg neki, miután az ARCA nem tudta prezentálni határidőre a bekért dokumentumokat. A szevezet később fellebbezett, de ennek következménye máig nem ismert a nyilvánosság előtt.
“Őszintén hiszem, hogy ez a baleset okkal történt és ez az ok nem más volt, mint, hogy megmutassam az embereknek, akármilyen probléma is adódjon az életben, mindig van remény” - mondta Staley, aki motivációs tevékenysége révén a Fehér Házba is több meghívást kapott. “Nagyon szerencsés vagyok. Rengeteg ember keresett meg, hogy elmondják, az én beszédeim segítettek nekik abban, hogy változtatni tudtak az életükön. Ha igazán belegondolok, a hivatásom nem változott semmit sem, még mindig életeket mentek.”
A NASCAR 2003-ban szabályba iktatta, hogy sárga zászlót igénylő incidenseket követően azonnal tiltottá válik a teljes sebesség melletti, szabad verseny. Ennek ellenére azóta is többször előfordult, hogy – különösen a futam utolsó körében történő – baleset után engedik zöld alatt befutni a mezőnyt. Ilyen volt például a 2007-es Daytona 500, vagy éppen a NASCAR nemzeti másodosztályát képező Xfinity Series 2015-ben, szintén a DIS-en rendezett Alert Today Florida 300-ának finise.
