Horváth Lajos "Laller": Nagy várakozással vágtam neki az idei Rábaköz Kupának. A hangulat fantasztikus volt, amit a kitűnő rendezés alapozott meg. A himodi emberek kitettek magukért a szurkolás terén, imádtak minket a pálya szélén. A szervizpark is állandóan tele volt emberekkel, boldognak láttam őket amiatt, hogy a közelünkben lehettek.
Úgy gondoltam, mindent megtettem a felkészülésem során, hogy a legjobb formámat nyújtsam a versenyen. Ez az érzés azonban abban a pillanatban romba dőlt, amikor a prológ első pár kilométerében, egy kísértetiesen hasonló szituációban kerültem, mint Gyulán - csak most sikerült elkerülni a katasztrófát. Sajnos a kezdeti történések az eredményemre is rányomták a bélyeget, és csak a 4. helyen várhattam a versenyhétvége folytatását.
Szombat reggel kicsit álmosan és görcsösen kezdtem a napot, a motor is csúszkált alattam. A pályák sem tartoztak a kedvenceim közé - a kiszáradt fű alatt beton kemény, nyomvályús volt a talaj, ami a motornak nem nagyon kedvezett. Az az egy vigasztalt, hogy ez a tényező nem csak engem hátráltatott, hanem a vetélytársaimat is. A délutáni körben már kezdtem magamra találni, jól éreztem magam és élveztem a versenyzést. A motorom viszont kezdett kicsit leamortizálódni: először a jobb első lengéscsillapítóm engedte az olajt, amitől instabillá vált a versenygépem, majd a kihajtás-, a váltókar szimeringem és a kipufogóm kezdett foszlani, a hátsó kerekem küllőit pedig elhagytam. Nagyon jókor jött az esti szerviz, ahol minden tapasztalatomra szükségem volt, hogy újjá varázsoljam a vasárnapi támadásra a KTM-et. Miután beraktam a motort a parc fermébe, kaptam egy "fantasztikus" hírt: 15 perces büntetést kaptam gyorshajtás miatt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egész napi küzdelem hiába való volt, és amikor csak fél percekre vagyunk egymástól az ellenfelekkel, egy pillanat alatt elszáll minden reményem, lehetőségem egy jó helyezésre.
Egész éjszaka ezen az eseten törtem a fejemet, nem sokat aludtam és irgalmatlan fejfájással ébredtem, a gyomrommal sem volt minden rendben. Nem éreztem magamat túl jól, de fogamat összeszorítva nekivágtam a napi szakaszoknak. A technika sajnos egyre jobban kezdett fogyni, és nagy tempó miatt a hátsó gumim ismét nullára futott. A kanyarokban szinte meg se tudtam állni, a kigyorsításkor pedig az elindulás nem ment könnyen. Az utolsó előtti gyorsasági szakaszon a kipufogóm teljesen szétszakadt, a motor erőteljesen veszített a teljesítményéből, úgyhogy alig vártam, hogy végre átguruljak a célvonalon. Végül a versenygépem és én is kibírtuk, s emellé még egy 3. helyezést is sikerült hazahoznom, amivel megerősítettem a bajnokságban a 2. pozíciómat. A következő versenyük Romániában, Nagybányán lesz, amiről szuperlatívuszokban beszélnek. Már most alig várom, hogy meghódítsam Románia hegyeit!
